„Gyakran szenvedünk, de nem omlunk össze. Ha nem is tudjuk, mit tegyünk, de nem adjuk fel. A nehéz időkben Isten velünk van, és amikor elesünk, újra felkelünk... mert tudjuk, hogy Isten támasztotta fel az Úr Jézust. És ahogy Isten feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt. Aztán maga mellé állít együtt, az ő jelenlétében” (2Kor 4,8–9.14 CEV fordítás).

Amikor bizonytalan a jövő, amikor a világ elakad és sok a félelem, úgy tűnhet a történetednek vége lesz.

A Biblia az mondja nekünk: „Gyakran szenvedünk, de nem omlunk össze. Ha nem is tudjuk, mit tegyünk, de nem adjuk fel. A nehéz időkben Isten velünk van, és amikor elesünk, újra felkelünk... mert tudjuk, hogy Isten támasztotta fel az Úr Jézust. És ahogy Isten feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt. Aztán maga mellé állít együtt, az ő jelenlétében” (2Kor 4,8–9.14 CEV fordítás).

Nem veszíthetsz. A végén nyertes leszel, függetlenül attól, mi történik. Akkor is, ha egy világméretű betegség veszi el az életed, ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a Szabadítód, akkor éppen Isten közelségébe fogsz kerülni.

A történeted éppen csak elkezdődött.

Láttál valaha olyan TV műsort, ahol minden rész egy drámai bizonytalansággal fejeződik be, azt sugallva, hogy a főhős lehet, nem éli túl. Fokozott a feszültség.

Mi van akkor, ha ki tudnád várni a műsor végét, és az egész sorozatot egyszerre tudnád végignézni?

Amikor tudod, hogy a sorozat további hat részből fog állni, nem izgulnál annyira, hogy a főszereplő ki tud-e kerülni a nehéz helyzetéből. Egyik epizód sem jelenti a történet végét.

Mi sem tudjuk, mennyi időnk van itt a földön, de ez nem jelenti azt, hogy remény nélkül élünk. Ahhoz, hogy egy világméretű járvány közepén reménnyel legyünk, a távlati gondolkodást kell megváltoztatnunk. Az örökkévalóság fényében kell élnünk.

Egy nap, amikor Jézussal találkozol, a mennyországban minden fájdalmad, betegséged, szomorúságod, aggodalmad és bánatod elmúlik.

Ezekre számíthatsz: „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4).

Ez nem a történet vége. Nem tudjuk, mit tartogat a jövő, de tudjuk, ki tartja kezében.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon kell változnod, hogy a félelemről a reményre összpontosíthass?
• Milyen eszközeid vannak arra, hogy a reménységre biztasson, amikor elkeseredsz vagy félsz?
• Miért szeretnénk, hogy lássa a világ, hogy a keresztyéneknek van reménysége és hite a válság közepén?

(Daily Hope by Rick Warren, 2020.04.05.)

„Az ember lépteit az ÚR alapozza meg... Amikor elesik, nem fog homlokegyenest elterülni, mert az ÚR az, aki kézen fogja” (Zsolt 37,23–24 NASB fordítás).

Talán most úgy állsz, hogy azt érzed, életed zsákutcába jutott. „Sohasem fogunk kilábalni ebből a tartozásból!”, „Sohasem lesz nekem gyerekem!”, „Sohasem válik valóra az álmom!”, „Hogyan fog ez az egész működni?”

Most lehet, hogy minden nagyon sötéten néz ki, legyőzöttnek érzed magad, és Isten akarata még nagyon rejtettnek tűnik számodra. Egy nap azonban biztosan meglátod az örökkévalóság fényénél, hogyan függ össze minden Isten tervében. Addig is itt van három lépés, amit megtehetsz, mialatt keresed Isten akaratát, hogy segítsen jobban hinned benne.

1. Ne légy végletes, fatalista! A fatalista eszme – azaz minden, ami történik Isten akarata – önsajnálathoz vezet. Az a következménye, hogy minden rosszért, ami életünkben történik, Istent hibáztatjuk, ahelyett, hogy felelősséget tanúsítanánk a történésekért. Ez a fatalizmus passzivitáshoz vezet. Azt gondolhatjuk, hogy Istenre kell várnunk, hogy házastársat vagy munkahelyet találjunk. Isten azt mondja: „Értelmet adtam neked! Adtam két lábat! Menj és tegyél valamit érte!”

2. Ne légy frusztrált! Ha mindent meg akarsz oldani az életedben, nagyon-nagyon frusztrált leszel. Gyakran azt fogod tenni, amiről azt gondolod, Isten akarata, azonban tévedni fogsz.

Mit teszel akkor, amikor nincsenek válaszok? Továbbra is bízol Istenben tudva, hogy minden körülmény közepette ő a jellemed formálásán dolgozik, és neki jó tervei vannak veled.

3. Ne légy félénk! A félelem oka Isten szeretetében való kételkedés. A Biblia azt mondja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn 4,18 NASB fordítás). Mi mindig akkor kerülünk bajba, amikor Isten szeretetét megkérdőjelezzük, mert nem hiszünk benne, és nem engedelmeskedünk neki.

A 37. Zsoltár 23–24. verse ezt mondja: „Az ember lépteit az ÚR alapozza meg... Amikor elesik, nem fog homlokegyenest elterülni, mert az ÚR az, aki kézen fogja” (NASB fordítás).

Isten akarata a szeretetében nyilvánul meg. Amikor nem érted Isten mit tesz, légy türelemmel! Isten tudja, mi a legjobb neked. Nem látod a végét, de ő igen. Isten útja lehet a szenvedések útja, de minden késés és probléma a jellemedet formálja.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan válaszolnál erre a kérdésre: „Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?”
• Mire vársz, hogy Isten mit tegyen, vagy mit hozzon az életedbe? Mit gondolsz, ő mit szeretne, hogy megtegyél?
• Szerinted mit jelent ez a kijelentés, hogy „Isten akarata a szeretetében nyilvánul meg”?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.03.21.)

„Isten, a remény forrása töltsön meg titeket örömmel és békével a benne való hitetek által. Akkor túl fog csordulni bennetek a remény a Szentlélek ereje által” (Róm 15,13 GW fordítás).

1927-ben egy amerikai tengeralattjáró ütközött a parti őrség egy hajójával Provincetown város (Massachusetts állam) partjainál, és elkezdett süllyedni. A parti őrség és a haditengerészet búvárokat küldött, hogy felmérjék a kárt, és megkezdjék a mentési munkálatokat. Amint a búvárok közel értek a tengeralattjáróhoz, hallották, hogy egy tengerész morzejeleket csapkod a hajótesten. Azt kérdezte: „Van remény?”

Ez az élet egyik alapvető kérdése. Számtalan emberben vetődik fel ez a kérdés megannyi módon: amikor várnak egy orvosi jelentésre a rendelőben; amikor egy pár hosszú hónapokat szán tanácsadásra, és próbálnak eljutni valahova; amikor ügyet intéz valaki az adóhatósággal a csődeljárás miatt, vagy amikor egy család értesül arról, hogy a gyermekük hiányzik. 

Negyven napig képes vagy étel nélkül élni, három napig víz nélkül, és nyolc percig levegő nélkül. De egy másodpercig nem tudsz meglenni remény nélkül. Ez alapvető része az életnek. Amikor a remény elveszik, az élet is elvész.

Az emberek megannyi rossz helyen keresik a reményüket. Keresik a kapcsolataikban, önsegítő könyvekben, vallásokban, vagy akár a saját igazukban.

De csak egyetlen hely van, ahol igaz reményt találhatunk. A Biblia azt mondja, hogy az igaz reményünket Istenhez fordulva találjuk: „Isten, a remény forrása töltsön meg titeket örömmel és békével a benne való hitetek által. Akkor túl fog csordulni bennetek a remény a Szentlélek ereje által” (Róm 15,13 GW fordítás).

Szükséged van erre a fajta reményre. Ez csak is egyedül a Jézus Krisztussal való kapcsolaton keresztül érhető el. Amikor megbízol benne, a Szentlélek elkezd munkálkodni benned, hogy betöltsön az Istentől jövő reménységgel, hiszen ő szeret téged, és a javadért munkálkodik.

Ez az a remény, ami kiemel a reménytelenségből, és erőt ad, hogy fellélegezhess.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mikor volt a múltadban az, amikor a legnehezebb volt Isten kijelentését felismerned?
• Ha már Isten követőjévé váltál, a tőle jövő remény hogyan változtatta meg az életedet?
• Ki az az életedben, aki a kétségbeesés közepén van, és szüksége lenne arra, hogy emlékeztesd, vagy elmondd neki, hogy hol találhat reményt?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2019.09.05.)

„Járjak bár sötét völgyben, nem félek a gonoszságtól, hisz Te velem vagy.” (Zsoltárok könyve 23:4, NIV fordítás)

Nincs senki, akinek az élete nehézségektől mentes lenne. Időnként mindenki találkozik viharokkal.

Az igazi kérdés az, hogy ezekre hogyan reagálunk. Mi történik azután? Vajon a kudarcok uralnak? Abbahagyod a próbálkozást, és feladod?

Ha nem vagyunk elővigyázatosak, a nehézségek rossz döntésekhez fognak vezetni:

• Eltávolodunk céljainktól. Legbelül halljuk azt a kis hangot, amelyik azt kérdezi: „Mi értelme a próbálkozásnak?” Erre válaszul felhagyunk azzal az igyekezettel, amire Isten egyértelműen elhívott minket.
• Lemondunk arról, amit értékelünk. Olykor, egy intenzív fájdalmas időszakot követően, a prioritásaink megváltoznak – elhagyjuk azokat, amik számunkra addig nagy jelentőségűek voltak.
• Reménytelennek látjuk a jövőnket. Úgy véljük, hogy kudarcra vagyunk ítélve, ennyi volt, és mindennek vége.

Már több mint 40 éve vagyok lelkipásztor, és figyeltem, ahogy sokan a fenti három mód egyikével reagáltak a krízisekre. Felfedeztem, hogy a hit igazi próbája nem az, hogy milyen „magasra ugrasz”, amikor Isten dicsőségéről énekelsz, hanem az, hogy milyen egyenesen állsz, amikor a halál árnyékának völgyében jársz.

Mint a hajók, megfelelő horgony nélkül mindig sodródni fogsz a viharban. Csak egyetlen horgony van, ami igazán megfelelő!

A Biblia egyik leghíresebb szakasza a következőt mondja: „Járjak bár sötét völgyben, nem félek a gonoszságtól, hisz Te velem vagy.” (Zsoltárok könyve 23:4, NIV fordítás)

Isten jelenléte a legnagyobb horgony, bármilyen helyzetről is legyen szó.

Amikor reménytelen helyzetben érzed magad, ne feledd, hogy Isten nem hagy magadra. Legyen ő a sziklaszilárdan kapaszkodó horgonyod. Nem számít, hogy milyen sötét völgyben jársz, soha nem volt még közelebb hozzád Isten, mint abban a pillanatban.

Amikor ezt a bizonyságot mondom azoknak az embereknek, akik sorscsapásokon mennek keresztül, gyakran azt válaszolják: „Hát, én egyáltalán nem érzem az ő jelenlétét.”

Ennek semmi köze nincs ahhoz, ahogyan érzel. A Biblia így szól: Isten ott van veled a legsötétebb völgyedben is. Ez az igazság, akár hiszed, akár nem.

A Biblia ezt mondja nekünk: "Teljesen biztos vagyok abban, hogy semmi – sem az élet, sem a halál, sem az angyalok, sem a démonok, sem a ma vagy a holnap, sem a magasság vagy a mélység, sem az elképzelhető vagy az elképzelhetetlen, abszolút semmi sem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől, mivel Jézus, a mi Mesterünk ölelő karjaiban vagyunk.” (Rómaiaknak írt levél 8:38-39, The Message-fordítás)

Nem számít, hogy min mész keresztül, Isten és szeretete mindig ott van veled.

Ez az igazság minden viharban stabilitást kínál.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen sorscsapások miatt kérdőjelezted meg Isten jelenlétét?
• Elolvasva azt a 3 módot, amivel a nehézségek hatására elveszítjük az irányt, te melyiket tapasztaltad? Milyen hatással volt rád ez az irányvesztés?
• Hogyan segít Isten jelenlétének felismerése a kudarcok közepette abban, hogy átvészeld ezeket a nehéz időket? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.06.10.)

„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1:21)

Keresztyén gyermekként Isten megerősítő érzéseid kapod, és szintén gyakori válaszokat tapasztalsz még az éretlen, önző imákra is, csak azért, hogy tudjál a létezéséről. Ahogy azonban növekedsz hitedben, ezektől a függőségektől megszabadít.

Bár Isten továbbra is szeretné,hogy érezd jelenlétét, inkább azzal foglalkozik, hogy bízzál benne, és nem csak azzal, hogy érezd őt. A hit az, ami valóban számít Istennek, nem az amit érzünk.

Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket amik leginkább próbára teszik hitedet. Ez történt Jóbbal is. Egy napon mindenét elveszítette, családját, gazdaságát, egészségét, mindenét, amije addig volt. Jób teljes elkeseredése a Bibliában 37 fejezeten keresztül történik, amikor Isten semmit sem szól hozzá.

Hogyan dicsőíted Istent, amikor nem érted mi történik körülötted és Isten nem szól hozzád? Hogyan maradsz kritikus körülmények között, kapcsolatban, amikor nincs válasz, kommunikáció? Hogyan követed szemeiddel Jézust, amikor könnyben úszik? Azt teheted, amit Jób is tett, földre borulva imádkozott és azt mondta: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób1:21)

Mondd el Istennek mit és hogyan érzel. Öntsd ki a szívedet Istennek. Könnyíts magadon, oszd meg érzéseidet. Jób is ezt tette, amikor megvallotta: “Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.” (Jób 7:11)

Áhítozott, hogy Isten ne maradjon távol tőle: „mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban,” (Jób 29:4)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Írd le azt az időt, amikor Isten jelenlétét érezted életedben!
• Gondolj arra az időszakra, amikor vágyódtál Isten jelenlétére, de nem érezted. Megváltoztatta ez válaszodat Isten felé?
• Mit jelent számodra az, hogy hited és nem érzéseid útján járhatsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.09.)