"Legyen ez általános gyakorlat köztetek: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy teljes és gyógyult emberként élhessetek egymással. Az Istennel megfelelő közösségben élő ember imája nagyon erőteljesnek számít." (Jakab 5:16, MSG ford.)

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket bűneinktől. Az utolsó dolog, amit szeretne tőlünk, hogy  árnyékba rejtsük azokat. Amikor ezt tesszük, elpazaroljuk a kegyelmet, amit Ő olyan drágán szerzett nekünk.

Egymás iránti szeretetünknek egy olyan biztonságos helyet kell teremtenie, ahol "nem szabad hajlandónak lennünk arra, hogy álarcot viseljünk és játékokat játsszunk; nem mesterkedünk, nem manipulálunk a háttérben. És nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hogy az számunkra megfeleljen. Ehelyett mindent, amit teszünk vagy mondunk, a világosságban hagyunk, a teljes igazságot is napvilágra hozzuk, hogy azok, akik szeretnék, saját maguk is láthassák és megítélhessék Isten jelenlétében." (2. Korinthus 4:2, MSG fordítás)

Jézus által szabadok vagyunk rá, hogy azok legyünk, akinek Isten teremtett minket, és hogy önmagunk legyünk, amikor közösségben vagyunk másokkal. Ez a szabadság segít minket abban, hogy segíthessünk másokat a Krisztusban való növekedésben. Amikor elutasítjuk, hogy önmagunk legyünk, vagy nem engedjük, hogy mások önmaguk legyenek - a hibáikkal együtt is -, megfosztjuk egymást attól a szabadságtól, amit Isten adott.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer mondja, hogy Isten nem akar kegyességben pózoló embereket: " (Isten) olyannak akar látni, amilyen vagy, és szeretne irgalmas lenni hozzád. Nem kell tovább hazudnod magadnak ( és másoknak), mintha neked nem lennének bűneid, bevallhatod, hogy bűnös vagy. Hála Istennek ezért! Ő szereti a bűnösöket, de utálja a bűnt."

Beszéljünk róla:

Mit érthetett Jakab apostol azon, hogy "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jakab 5:16)?

Jakab azt is mondja, hogy a bűnvallásnak mindennapos gyakorlatnak kellene lennie. Milyen lenne egy olyan kis csoport, ahol mindennapos gyakorlat lenne a bűnvallás?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10. 06.)

Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Ján 3:20-21)

A bűn sötétségben rejtőzik, és azt suttogja, hogy ne derüljön rá fény. És amikor sötétségben tartjuk,  kiszolgáltatjuk önmagunkat mérgező hatásának, és végül a kapcsolatainkat is tönkreteszi.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer írja: „A bűn arra ösztönzi az embert, hogy egymaga maradjon. Kivonja a személyt a közösségből. Minél elszigeteltebb valaki, annál nagyobb a bűn hatalma rajta. Minél mélyebben tartja az egyént, annál súlyosabbak az elszigeteltség következményei is.”

Ezért mondja Jézus, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak. A bűnvallásban az Evangélium világossága bejut a sötétben magára maradt szívbe. Amikor megvalljuk bűneinket mások előtt, önigazságunk kártyavárként összedől, és a bűn elveszti az erejét fölöttünk és a közösség fölött.

Már nem vagyunk egyedül a bűnünkkel, mert másokkal is megosztott teher lett az. A testvéri közösségben erőt nyerünk, sőt, a kísértéseinkkel harcolva mások segítségére is számíthatunk. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy ráirányítja a figyelmünket életünknek azon területeire, ahol még nem bízunk Istenben.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten kegyelmében élő bűnösök közösségéhez tartozunk, és többé nem kell félnünk a bűn megvallásától - már csak azért sem, mert ez az egyik módja annak, hogy újra összhangba kerüljünk Isten akaratával. A Jézusnak engedelmeskedők közösségében bűneink megvallása által egymáshoz is közelebb kerülünk. Hogyan történik mindez?

• A bűnvallás elmélyíti a kapcsolatainkat, és ez lehetővé teszi, hogy egymással őszinték legyünk (Péld 24:26).
• A bűnvallás a testvéri közösség nyitottságát és hitelességét biztosítja, és felszabadít arra, hogy szeretetben kimondjuk az igazságot, miközben becsületességben és tisztességben járunk (Ef 4:15; Tit 2:7).
• A bűnvallás érzékennyé tesz a  Szentlélek vezetésére, és segít harcolni azokkal a hazugságokkal  szemben, amelyek megzavarják és megronthatnák életünket Krisztusban (Ján 16:13; 2Kor 10:5).

Beszéljünk róla!

• Bűnünk sötétségben akar maradni. Milyen kapcsolatban áll ez azzal, hogy Jézus a világ világossága, és minket is arra szólít fel, hogy ragyogjon a világosságunk a környezetünkben?
• Mit kell feladnunk azért, hogy egy közösség valóban őszintévé és átláthatóvá váljék?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 10. 05.)

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5:14-16)

Te a magad erejéből nem válhatsz a világ világosságává. Jézus azt mondja, hogy a Vele való kapcsolatod miatt lehetsz a világ világossága. "Isten, aki ezt mondta: 'Sötétségből világosság ragyogjon fel', ugyanaz az Isten, aki világosságot gyújtott a mi szívünkben is, hogy elhozza számunkra Isten dicsőségének ismeretét, amely Krisztus arcán ragyog." (2. Kor. 4:6)

Isten beszéde Jézus világosságát gyújtja fel a szívünkben, és az ő fénye ragyog olyan fényesen rajtunk keresztül. Ezért vagyunk olyanok, mint a csillagok az univerzumban, amelyek az egész emberiség számára irányt mutatnak a valódi élet felé (Filippi 2:15-16).

Ez a tanítványság képe is: Jézus, aki a világ világossága, újjáteremt minket, hogy mi is a világ világosságává váljunk. Nem magunktól vagyunk fények, hanem a világ világosságával való természetfölötti közösségünkből fakadóan. Arra hív minket, hogy őt kövessük, azt mondja: "Aki engem követ, övé lesz az élet világossága, soha nem jár sötétségben" (János 8:12, TEV).

A szemünknek állandóan a világosságra kell fösszpontosítania, és alázattal Jézusra bízni, hogy felfedje a maga világosságát rajtunk keresztül. Amikor imádkozol, emlékezz erre:

A befolyásod, a láthatóságod annak az eredménye, Aki benned él, nem pedig annak, amit te teszel. Isten az, aki befolyásossá és láthatóvá tesz.

Te csak sáfára vagy a befolyásodnak és láthatóságodnak, ezért félre kell tudnod állni az útból, és hagyni, hogy Jézus dolgozzon általad.

Csak Isten ismeri a befolyásod és a láthatóságod jelentőségét. Lehet, hogy te csak egy emberre vagy hatással, de ő majd hatással lesz az egész világra. Csak arra figyelj, hogy kövesd Jézust, bárhova is vezet téged.

Beszéljünk róla!

• Hogy használod a befolyásodat arra, hogy Krisztus világosságát áraszd?
• Kérj alázatot Istentől, hogy megértsd, hogy csak az ő dicsőségére helyezett téged befolyásos pozícióba. Imádkozz bölcsességért és jó ítélőképességért abban, ahogy Krisztus példáját és útmutatását követed.

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.09.24.)

 "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek." (Jn. 14:26)