„Uram, ha az én testvérem folyamatosan vétkezik ellenem, hányszor kell neki megbocsátanom?” (Máté 18:21b, GNT fordítás)

Mindannyiunk életében vannak bosszankodásra adó okok – emberek, akik ismételten megsértenek minket, vagy rosszul bánnak velünk. Az utolsó dolog, amit ilyenkor tennénk, az az, hogy megbocsássunk nekik.

Péter is ilyen helyzetben volt, amikor egy nap megkérdezte Jézust: “Uram, ha az én testvérem újra meg újra vétkezik ellenem, hányszor kell neki megbocsátanom?” (Máté18:20b, GNT fordítás). Igazán nagylelkűségnek érezte a maga részéről, amikor fölajánlotta, hogy: „hétszer”? A zsidó törvény csak háromszori megbocsájtást ír elő, ha egy személy vétkezik egy másik ellen. Ezért Péter így gondolkozott: „Megduplázom a törvényben előírtat, és adok hozzá, még egyet, ráadásként. Mit szólsz a héthez, Uram?” De Jézus így válaszolt: „Nem hétszer, hanem még hetvenhétszer”. (Máté 18:22b, NIV fordítás.)

Más szóval a megbocsátás nincs korlátozva. Jézus ezzel azt állította, hogy ha számon tartod, akkor pont a lényeget veszíted szem elől. Ha számolod, hogy hányszor bocsátottál meg, akkor az a megbocsátás nem számít.

Úgy tűnik, hogy Jézus egy lehetetlen parancsot adott nekünk – folyamatosan megbocsátani, és nem számít, hogy mit. Miért ennyire fontos számunkra, hogy így tegyünk?  Három okot szeretnék mondani neked erre:

1. Isten megbocsátott nekem.
A Biblia azt mondja, hogy te és én tartozunk Istennek, és ez a tartozás olyan nagy, hogy mi ezt soha nem tudjuk visszafizetni neki a saját erőnkből. De Isten az ő kegyelmében hozott egy döntést, hogy megbocsát nekünk, és azt mondja: “Kezdjük újra.” Ez az ÖRÖMHÍR! Isten megbocsátotta a bűneimet, és most azt akarja, hogy én is bocsássak,  meg azoknak, akik ellenem vétkeztek. Az Efézus 4:32 azt mondja: „Legyetek kedvesek és együttérzőek egymáshoz, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (NIV fordítás)

2. A neheztelés megnyomorít engem.
A neheztelés a földi pokol. Kínoz téged – és ez egy olyan sérülés, amit te okozol magadnak. A Jób 21:23-25 azt mondja: “Néhány ember … boldogan és könnyedén hal meg … Másoknak nem jut a boldogságból egyáltalán; keserű szívvel élnek és halnak meg” (GNT fordítás). Szükséges, hogy megtanulj megbocsátani, mert a neheztelés tönkre fogja tenni az életedet.

A meg nem bocsátás kínzókamrája önként vállalt. Amikor nem bocsátunk meg, Istennek nem szükséges börtönbe zárnia minket. Megtesszük ezt mi magunk. Bezárjuk magunkat a düh és szorongás börtönébe.  Újra és újra előadjuk a sérelmünket, amely egyre nagyobb és nagyobb kezd lenni, és folyamatosan fájdalmat okoz nekünk, a történtek után is hosszú ideig. Jézus Krisztus megbocsátása a kulcs, ami kinyitja a börtönt. Ez tehet szabaddá téged. A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani.

3. A jövőben is szükségem lesz megbocsátásra.
Egyszer valaki azt mondta, John Wesleynek a Metodista Egyház alapítójának, hogy: “Soha nem tudnék megbocsátani annak a személynek. Wesley azt felelte neki: “Akkor remélem, hogy soha sem fogsz bűnt elkövetni a jövőben.” Te és én is fogunk még vétkezni. Szükségünk lesz újra a megbocsátásra. De a megbocsátás egy oda-vissza út. Ne égesd fel azt a hidat, amin át kell kelned, hogy a megbocsátást elnyerd.

Ugyanakkor, a megbocsátás nem jelenti azt, hogy a bizalom is azonnal helyreáll. A megbocsátás azonnali. A bizalom helyreállítása viszont időbe kerül. Például, ha egy hölgy férje bántalmazza őt, meg kell neki bocsátania, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal vissza is engedi őt az otthonukba, és úgy folytatják az életüket, mintha semmi sem történt volna.

A megbocsátás azonnali és meg nem érdemelt, de a bizalmat ki kell érdemelni.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

•    Hogyan vagy képes megbocsájtani egy olyan személynek folyamatosan, aki a legtöbbször tesz próbára téged  ebben? Miért?
•    Hogy látod, a megbocsájtás hiánya milyen befolyással bírt az eddigi életedre?
•    Miért olyan fontos, hogy különbséget tegyünk a megbocsátás és a bizalom között?

*Daily Hope by Rich Waren (2017.04.13.)

“Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.“ (Lukács 6:36, NIV fordítás)

Egy tulajdonság sem írja le teljesebben Istent, mint az irgalom. Ez az első jellemvonás amit Isten használ, hogy bemutassa magát az Írásokban. Ez egy fontos tulajdonság Jézus minden komoly követőjének is a fejlődésre. Ha ez Isten legbelső része, akkor számunkra nélkülözhetetlen.

De mi motiválhat, hogy könyörületet tanúsítsunk embereknek az életünkben?

1. Isten irgalmas.
Jézus mondta:“Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.“ (Lukács 6:36, NIV fordítás)

Mielőtt megítélsz másokat a bűnükért és bukásaikért, emlékezz rá, Isten hányszor bocsátott meg neked. Ha terhes számodra valakinek segítséget nyújtani a szükségben, állj meg és emlékezz rá, hogyan vigasztalt Isten, amikor fájdalmat éltél át. Amikor azokra az emberekre gondolsz, akik próbára teszik a türelmedet, állj meg, és emlékezz, mennyire türelmes hozzád Isten. Mikor úgy érzed, elégtételt vennél valakin, aki rosszindulatú vagy igazságtalan volt veled, állj meg és emlékezz, milyen kedves volt veled Isten, mikor az ellensége voltál (Lásd: Róma 5:10.).

2. Minden nap szükségem van irgalomra.
Nem számíthatok rá, hogy minden nap tökéletes leszek egészen halálomig, így több irgalomra lesz szükségem. A Biblia azt mondja: “Semmi irgalom nem tanúsíttatik azoknak, akik semmi irgalmat nem mutattak másoknak.” (Jakab 2:13a, GW fordítás) Szükségem van Isten bocsánatára, kedvességére, türelmére és segítségére életem minden napján. Isten azt mondja, azt kapod, amit adsz. A megbocsátás és az irgalom egy kétirányú utca.

3. Az irgalom boldoggá tesz.
Jézus mondta: “Boldogok akik irgalmasok másokhoz” (Máté 5:7a, GNT fordítás). Az irgalom cselekedetei kimozdítanak önmagamból. Kimozdítják a fókuszomat önmagamról és mások felé irányítják. Ez pedig boldogságot idéz elő. Tulajdonképpen az iszonyúan erős mód a depresszió legyőzésére az irgalom cselekedetein át vezet. Ahogy elajándékozod az életed, a boldogság elkezd visszajönni hozzád, és a depresszió felhői felemelkednek és szertefoszlanak.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• A három fent felsorolt ok közül (hogy miért tanúsítsunk irgalmat) melyik a legmeggyőzőbb számodra? Miért?
• Isten feléd irányuló kegyelme hogyan segít inkább abban, hogy könyörületet mutass mások felé?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.12)

,,Az Úr, az Úr Isten, irgalmas és kegyelmes, türelmes, és bővelkedő jóságban és igazságban.” (2 Mózes 34:6b, NKJV fordítás)

Isten személye jellegzetes a Bibliában. Nem a korlátlan uralma, a mindentudása, a mindenhatósága, a mindenütt jelenvalósága, a dühe, vagy az igazsága.

Hanem a kegyelme.

A világ azt szeretné, ha Istent úgy mutatnánk be, mint valaki, aki csak ítél. De Isten elsősorban önmagát úgy mutatja be, mint a kegyelem Istene.

Mikor Isten kinyilatkoztatta dicsőségét Mózesnek, azt mondta: ,,Az Úr, az Úr Isten, irgalmas és kegyelmes, türelmes, és bővelkedő jóságban és igazságban.” (2 Mózes 34:6b, NKJV fordítás)

A kegyelem az első jellegzetesség, amit Isten önmaga bemutatására használ a Bibliában. Ez a legfontosabb.

Egészen egyszerűen a kegyelem szeretetből fakadó tett. Két különböző része van. A Webster’s Dictionary kétféle módon magyarázza a kegyelmet: ,,valaki visszatartja magát a bántalmazástól és megtorlástól” és ,,nem várt kedvesség”. Isten azt szeretné, ha mindkettőt tennénk. A megbocsátás része a megtorlástól való tartózkodás. A könyörületes oldala az, hogy nagyobb utat teszel meg, hogy segíts valakinek nem várt kedvességgel. Mindkettőt ki kell mutatnunk.

Ez több, mint egy viselkedésforma. Ez egy életstílus.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, a világ miért hajlamos Isten a kegyelemtől eltérő módon bemutatni? (Az igazsága, az ereje, stb.)
• Ha Isten személyének egyik jellegzetessége a kegyelem, milyen hatással van ez arra, ahogyan Isten szeretné, hogy éljünk, és arra,  amilyen emberekké szeretné, hogy váljunk?
• Melyiket találod könnyebbnek, a kegyelem megbocsátás részét, vagy a könyörületes oldalát? Miért?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.11.)

„Nem teljes az ismeretünk és a prófétálásunk sem…Most csak úgy látjuk Istent, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. Később pedig szemtől szemben és világosan fogjuk látni. Nem teljes az ismeretünk, de akkor majd meg fogunk érteni mindent, ahogyan maga Isten teljesen megért minket.” (1Kor 13:9, 12, CEV fordítás)

Fájdalmában és kétségbeesésében Jób sok jogos kérdést tett fel: Miért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szívűeknek? (Jób 3:20, GNT fordítás).

Ez a „miért” az emberi természetünk velejárója, mindannyian felvetjük ezt a kérdést. Van az a tévhitünk miszerint, ha megértjük a fájdalmunk okát, akkor az majd könnyebbé teszi elviselni a gyötrelmeket.

Nem magyarázatra van szükséged, hanem erőre. Nem magyarázatra van szükséged, hanem Megváltóra. Nem magyarázta van szükséged, hanem vigasztalásra és támogatásra.

Azonban, mi mindig magyarázatot keresünk! Kérdéseket teszünk fel mint, hogy „Miért sétált ki az életemből? Miért tett nekem olyan ígéretet, amit később megszegett? Miért bántott engem? Miért veszítettem el az állásomat? Miért halt meg? Miért lettem beteg?”.

Barátaim, évek óta tanulmányozom a „miért” kérdést, és megadom nektek a legjobb tudásom szerinti válaszom: nem tudom. Soha nem is fogom tudni, mivel nem vagyok Isten. És te sem vagy az. Van néhány dolog, amit egyszerűen nem fogunk megérteni, amíg nem jutunk át a halál utáni másik oldalra. Akkor majd minden nagyon, nagyon világossá válik. Egyedül Isten tudja. Ha nem kapod meg a válaszát azonnal, talán felhagyhatnál a „Miért?” kérdésekkel, mivel így csak a fájdalmat hosszabbítod meg.

A Példabeszédek könyve 25:2a-ban, ezt olvashatjuk: „Isten kiváltsága az, hogy a dolgokat elrejti” (TLB fordítás). Isten a kijelentés Istene. Kijelenti magát a természeten, a körülményeken és a Szentíráson keresztül. Az egyetlen ok, amiért bármit tudhatsz Istenről az, hogy Ő kijelentette önmagát.

A Biblia azonban nem csak azt mondja, hogy Isten kijelent, hanem azt is, hogy elrejt. És olykor Isten szándékosan rejti el arcát előlünk. Miért? Azért, hogy megtanuljunk bízni benne, és hogy hitben éljünk ahelyett, hogy az érzéseink irányítanának.

Isten semmiért sem tartozik neked magyarázattal. Istennek nem kell egyeztetni veled, mielőtt megtenne valamit. Istennek nem kell engedélyt kérnie tőled, mielőtt lehetővé tenné, hogy dolgok megtörténjenek az életben. Isten az Isten, és mi nem mindig fogjuk megérteni, hogy bizonyos dolgok miért történnek.

A Biblia azt mondja: „Nem teljes az ismeretünk és a prófétálásunk sem…Most csak úgy látjuk Istent, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. Később pedig szemtől szemben és világosan fogjuk látni. Nem teljes az ismeretünk, de akkor majd meg fogunk érteni mindent, ahogyan maga Isten teljesen megért minket.” (1Kor 13:9, 12, CEV fordítás).

Egyszer minden világossá fog válik. Minden értelmet fog nyerni. Azt fogod mondani: „Szóval, Isten ezért engedte ezt az életembe!”. Addig pedig, Isten azt szeretné, hogy bízz benne.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mely kérdéseket kellene betenned a „Megkérdezni Istentől, amikor a Mennybe jutok” elnevezésű mappába?
• Hogyan növeli a hitedet a „miért” kérdéseid elengedése?
• Hogyan bátoríthatnál ma valakit, aki megkérdőjelezte Istent és azon tűnődik, hogy Isten miért engedte bizonyos dolgok bekövetkeztét az életébe?
• Beszélgess erről az állításról: Nem kell mindent megértenem ahhoz, hogy Isten utasításai szerint cselekedjem.

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.10.)

“Azzal, hogy segítitek egymást a teherhordozásban, teljesen betöltitek Krisztus törvényét” (Galatabeliekhez írt levél 6:2 NCV).

Amikor nagy csalódásokon megyünk keresztül, a természetes reakciónk az, hogy visszahátrálunk és elzárjuk magunkat a többi embertől. Titkolni szeretnénk a veszteségeinket, a kudarcainkat, a baklövéseinket és kríziseinket. Visszavonulót fújunk. De ez egy rettenetes stratégia!

Amikor ilyen csalódásokon, kríziseken megyünk keresztül és veszteségek érnek, akkor van legjobban szükségünk a barátainkra. Szükséged van mások segítségének elfogadására. Isten nem azt akarja, hogy teljesen egyedül próbálj megbirkózni a fájdalmaiddal és a mindennapi stresszel. Arra lettünk teremtve, hogy kötelékekkel kössük magunkat egymáshoz. Szükségünk van egymásra, mert társasági lények vagyunk. A legelső dolog, amit Isten az Édenkertben mondott, az az volt, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Kapcsolatokra lettünk teremtve.

Jób 6:14 azt mondja, „Amikor kétségbeesett emberek hátat fordítanak a Mindenható Istennek, a barátaiknak kell kitartaniuk helyettük” (MSG fordítás).

Lesznek olyan pillanatok, amikor olyan fájdalmak között leszel, hogy azt mondod, „Nem is hiszek Istenben!” Olyan barátokra lesz szükséged, akik odamennek hozzád és azt mondják, „Megértünk. Most helyetted is hiszünk Benne.”

Lesz olyan időszak, amikor azt mondod, „Teljesen hitemet vesztettem, kétségek gyötörnek.” Akkor szükséged lesz barátokra, akik közbelépnek és azt mondják, „Megértünk. Helyetted is hiszünk és bízunk Istenben ebben a próbában.”

„Azzal, hogy segítitek egymást a teherhordozásban, teljesen betöltitek Krisztus törvényét” (Galatabeliekhez írt levél 6:2 NCV) Mi Krisztus törvénye? A következő: Szeresd embertársadat, mint önmagadat. A Biblia azt parancsolja nekünk, hogy segítsük egymást. Minden alkalommal, amikor valaki segítségére sietsz a nyomorúság idején, betöltöd Krisztus törvényét.

Az, hogy egyedül próbálsz megküzdeni a problémákkal, csak még fáradtabbá és feszültebbé tesz. Szükséged van mások segítségének elfogadására és engedned kell, hogy a barátaid átsegítsenek a próbákon. És tudd, hogy Isten is veled van mindvégig. Ő munkálkodik a körülményeidben, még ha nem is látod ebben a pillanatban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Kik azok, aki támogatnak a veszteségek és csalódások között? Hogyan viszonzod ezt?
• Mely dolgokat találod a leghasznosabbnak, amikor nehéz élethelyzetben vagy?
• Hogyan tud segítséget nyújtani egy imacsoport, amikor nehézségek között vagy?
• Mit tanulhatunk a barátaink segítségnyújtása során, akik szintén Jézust követik?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.08.)