„Uram, ha az én testvérem folyamatosan vétkezik ellenem, hányszor kell neki megbocsátanom?” (Máté 18:21b, GNT fordítás)

Mindannyiunk életében vannak bosszankodásra adó okok – emberek, akik ismételten megsértenek minket, vagy rosszul bánnak velünk. Az utolsó dolog, amit ilyenkor tennénk, az az, hogy megbocsássunk nekik.

Péter is ilyen helyzetben volt, amikor egy nap megkérdezte Jézust: “Uram, ha az én testvérem újra meg újra vétkezik ellenem, hányszor kell neki megbocsátanom?” (Máté18:20b, GNT fordítás). Igazán nagylelkűségnek érezte a maga részéről, amikor fölajánlotta, hogy: „hétszer”? A zsidó törvény csak háromszori megbocsájtást ír elő, ha egy személy vétkezik egy másik ellen. Ezért Péter így gondolkozott: „Megduplázom a törvényben előírtat, és adok hozzá, még egyet, ráadásként. Mit szólsz a héthez, Uram?” De Jézus így válaszolt: „Nem hétszer, hanem még hetvenhétszer”. (Máté 18:22b, NIV fordítás.)

Más szóval a megbocsátás nincs korlátozva. Jézus ezzel azt állította, hogy ha számon tartod, akkor pont a lényeget veszíted szem elől. Ha számolod, hogy hányszor bocsátottál meg, akkor az a megbocsátás nem számít.

Úgy tűnik, hogy Jézus egy lehetetlen parancsot adott nekünk – folyamatosan megbocsátani, és nem számít, hogy mit. Miért ennyire fontos számunkra, hogy így tegyünk?  Három okot szeretnék mondani neked erre:

1. Isten megbocsátott nekem.
A Biblia azt mondja, hogy te és én tartozunk Istennek, és ez a tartozás olyan nagy, hogy mi ezt soha nem tudjuk visszafizetni neki a saját erőnkből. De Isten az ő kegyelmében hozott egy döntést, hogy megbocsát nekünk, és azt mondja: “Kezdjük újra.” Ez az ÖRÖMHÍR! Isten megbocsátotta a bűneimet, és most azt akarja, hogy én is bocsássak,  meg azoknak, akik ellenem vétkeztek. Az Efézus 4:32 azt mondja: „Legyetek kedvesek és együttérzőek egymáshoz, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (NIV fordítás)

2. A neheztelés megnyomorít engem.
A neheztelés a földi pokol. Kínoz téged – és ez egy olyan sérülés, amit te okozol magadnak. A Jób 21:23-25 azt mondja: “Néhány ember … boldogan és könnyedén hal meg … Másoknak nem jut a boldogságból egyáltalán; keserű szívvel élnek és halnak meg” (GNT fordítás). Szükséges, hogy megtanulj megbocsátani, mert a neheztelés tönkre fogja tenni az életedet.

A meg nem bocsátás kínzókamrája önként vállalt. Amikor nem bocsátunk meg, Istennek nem szükséges börtönbe zárnia minket. Megtesszük ezt mi magunk. Bezárjuk magunkat a düh és szorongás börtönébe.  Újra és újra előadjuk a sérelmünket, amely egyre nagyobb és nagyobb kezd lenni, és folyamatosan fájdalmat okoz nekünk, a történtek után is hosszú ideig. Jézus Krisztus megbocsátása a kulcs, ami kinyitja a börtönt. Ez tehet szabaddá téged. A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani.

3. A jövőben is szükségem lesz megbocsátásra.
Egyszer valaki azt mondta, John Wesleynek a Metodista Egyház alapítójának, hogy: “Soha nem tudnék megbocsátani annak a személynek. Wesley azt felelte neki: “Akkor remélem, hogy soha sem fogsz bűnt elkövetni a jövőben.” Te és én is fogunk még vétkezni. Szükségünk lesz újra a megbocsátásra. De a megbocsátás egy oda-vissza út. Ne égesd fel azt a hidat, amin át kell kelned, hogy a megbocsátást elnyerd.

Ugyanakkor, a megbocsátás nem jelenti azt, hogy a bizalom is azonnal helyreáll. A megbocsátás azonnali. A bizalom helyreállítása viszont időbe kerül. Például, ha egy hölgy férje bántalmazza őt, meg kell neki bocsátania, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal vissza is engedi őt az otthonukba, és úgy folytatják az életüket, mintha semmi sem történt volna.

A megbocsátás azonnali és meg nem érdemelt, de a bizalmat ki kell érdemelni.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

•    Hogyan vagy képes megbocsájtani egy olyan személynek folyamatosan, aki a legtöbbször tesz próbára téged  ebben? Miért?
•    Hogy látod, a megbocsájtás hiánya milyen befolyással bírt az eddigi életedre?
•    Miért olyan fontos, hogy különbséget tegyünk a megbocsátás és a bizalom között?

*Daily Hope by Rich Waren (2017.04.13.)