“Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig mindened, amid van, Istentől van és tőle kaptad, akkor mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1 Korintus 4:7, GNT fordítás)
Tegnap arról beszéltünk, hogy az Isten jóságában való bizalom, hogyan segít nekünk szembenézni az élet küzdelmeivel.
De mi történik akkor, amikor megfeledkezünk Isten jóságáról? Amikor elfelejtjük Isten jóságát, elkezdjük a magunk érdemének tekinteni az Isten által tett dolgokat.
A Lukács 12-ben, Jézus elmond egy történetet egy gazdag emberről, aki nagyon sikeres volt, ám nem tulajdonított semmit az Istennek. Ez az ember azt gondolta, hogy a vagyonát csupán magának köszönheti. Isten azt mondja neki: “Te bolond. Ma este meg fogsz halni és mindent, amit felhalmoztál, oda fogom adni valaki másnak, aki értékelni fogja, és hálás lesz értük nekem.”
Ez kijózanító figyelmeztetés!
Az önteltséggel teli hálátlanság az a bűn, amivel Sátán kirúgatta magát a mennyből, és ez minden bűnünk forrása. Amikor elkezdesz nem hálával gondolni Istenre, akkor bajba kerülsz: “Igen (az emberek) megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.” ( Róma 1:21)
A saját maga erejéből lett sikeres ember problémája az, hogy elkezdi dicsérni magát ezért. Talán a következőket gondolja: Álljunk csak meg itt egy percre! Én magam hoztam létre ezt az egész vállalkozást a saját két kezemmel. De ki adta a két ép kezeidet? Teljesen egymagam gondoltam ki az üzleti tervet. De kitől kaptad az elmédet és a gondolatokat? A homlokom verejtékével jutottam el oda, ahol most vagyok. De ki adta neked a képességet arra, hogy ilyen keményen tudj dolgozni?
“Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig mindened, amid van, Istentől van és tőle kaptad, akkor mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1 Korintus 4:7, GNT fordítás)
Mindened amid van az életben – a képességed, hogy láss és hallj, hogy egyél, a szabadságod, a gondolataid – azért Istennek tartozol. Ha nem létezne Isten jósága, nem tudnál levegőt sem venni. Egyáltalán nem léteznél, ha Isten nem szeretne téged.
A hálátlanság - valójában - az istentagadás egyik gyökere. Amikor hálátlan vagy, akkor elkezded elutasítani vagy még inkább, tagadni mindazt, amit Isten tett. És innentől már csak egy kis lépés kell ahhoz, hogy tagadd Isten létezését.
Az igazság mégis az, hogy nem kell nagyon sokat tudnod és nem kell jól ismerned a Bibliát ahhoz, hogy sokat tudj, és jól ismerd Istent. Mindössze annyit kell tenned, hogy kimész a természetbe. A Biblia ekképpen írja: “Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit.” (Róma 1:20)
Amikor elkezded kétségbe vonni Isten jóságát, akkor csak lépj ki az ajtón és nézz körül!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez
- Menj ki egy percre a természetbe, nézz körül és gondolkodj el Isten jóságáról! Töprengj el azon, mi van a dolgok neve mögött (napsugár, hó, fák)! Mit veszel észre, amikor mélyebbre mész?
- Milyen jó dolgokat szeretnél tenni az életben?
- Isten jellemének helytelen értelmezése miként és hogyan torzítja, ferdíti el életünk távlatait? Hogyan tesz bennünket zavarttá és sötétté a Róma 1:21 versei alapján?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.23)
