„Isten megáldja azokat, akik kedvesek a szegényekkel, mert ha bajba kerülnek, megmenti őket az ÚR. Az ÚR megőrzi, és életben tartja őket, nyilvánosan megtiszteli őket, és elpusztítja ellenségeik erejét.” (Zsolt 41:1-2, TLB fordítás).

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Amikor hívővé válsz, megtanulsz Isten kérése szerint adni. Ne hagyd senkinek, hogy nyomást gyakoroljon rád és  manipuláljon! Az is helytelen, ha a bűntudat vezérel az adakozásban. Ugyanakkor, ne is korlátozd  a nagylelkűséged ezzel a kijelentéssel: „Azt hiszem, ennyit indokolt ma felajánlanom”. Az ilyen jellegű adakozás nem igényel hitet.

Ehelyett megkérdezhetnéd Istent: „Mit akarsz ajándékozni rajtam keresztül? Mit vársz tőlem, milyen mértékben bízzam Rád magam ebben a helyzetben?” Különbséget kell tennünk ugyanis „látásbéli” és „hitbéli” felajánlás között.

Feleségemmel együtt számtalanszor álltunk már próbatétel előtt az adományozás kapcsán. Az egyik legdrámaibb eset 1993 végén történt, amikor pénzt gyűjtöttünk a Saddleback Gyülekezet első istentiszteleti központjának felépítéséhez. Akkoriban még egy sátorban tartottuk az összejöveteleket, s Isten kérésére kezdtünk el adományokat gyűjteni. Azzal fordultunk a hívőkhöz, hogy három éven át próbálják elkötelezni magukat az adományozás mellett. Kay és én is útmutatásért imátkoztunk, hogy tudjuk, mekkora összeggel járuljunk hozzá a gyarapodáshoz. Nagy meglepetésünkre irreális választ kaptunk. Számunkra ugyanis az Isten által sugallt penzösszeg jóval nagyobb volt, mint amelynek előteremtésére képesek lettünk volna. Mi azonban rendületlenül bíztunk Istenben.

Néhány nappal később olvastam az 1 Krónikák 29-ben, hogyan adakoztak az izraeliták a jeruzsálemi templom megépítése céljából, amely a mai viszonylatokban körülbelül 752 millió dollárnak felel meg. Isten arra kérte Dávid királyt, hogy az nyilvánosan hívja fel népének figyelmét az általa adott ajándékra. Így az emberek megtudták, hogy a király áldozata mindenkiénél nagyobb volt.

Éreztem, Isten azt sugallja nekem, „Rick, azt akarom, hogy tedd közzé, hogy pontosan mennyit adományozol. Ez példaértékű lesz, továbbá kihívást jelent majd mások számára.” Nem akartam szót fogadni, mert tartottam tőle, hogy az emberek félreértik az indítékomat. Isten azonban nem tágított, s mivel nekem fontos volt, hogy Ő áldását adja az építkezésre, kötélnek álltam. Vasárnap így szóltam a gyülekezetemhez: „Egyelőre nem tudom, honnan érkezik majd a szükséges pénzösszeg. Mindenesetre, Kay és én megfogadtuk, hogy az elkövetkező három évi fizetésem egy nagy százalékát felajánljuk adományként. Kérlek benneteket, imádkozzatok értünk.”

Egy hónappal később, a hétvégéhez közeledvén azon morfondíroztam, mégis honnan kerítem majd elő a jövő heti adomány összegét. Bár fogalmam sem volt róla, bíztam Istenben, hogy valami úton-módon kisegít. Aztán azt a bizonyos hétvégét megelőző pénteken felhívott a Zondervan Kiadó: „Rick, szeretnénk, ha könyvet írnál, „A Célorientát Gyülekezet” címmel. Bizonyosak vagyunk benne, hogy óriási sikere lesz, s éppen ezért megelőlegezzük az írói díjat.” Az előleg több volt annál, mint amit Kay és én ígértünk. Isten forrásai kimeríthetetlenek!

Amikor néhány nappal később beszámoltam erről a gyülekezetben, mindenki diadalittas kiáltásban tört ki. A hívők táncra perdültek és dalra fakadtak örömükben. Sőt, sírtak is. Mindannyian sírtunk. Ez volt életem egyik legcsodálatosabb élménye. És ha jól belegondolok, majdnem elszalasztottam a saját makacsságom miatt (nem beszélve a többiekről, akik szintén kimaradtak volna ebből miattam). Ha nem tettem volna eleget Isten kérésének, nem is lehettünk volna tanúi Isten minden  képzeletet felülmúló gondoskodásának.

Ez egy felejthetetlen lecke marad számomra.

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolkozz el azon, vajon mi késztet téged adományozásra? Saját lehetőségeid szerint adakozol, vagy az Isten sugallta lehetőségek szerint?
• Hogyan adja Isten a tudtodra, hogy mit vár el tőled?
• Milyen félelmek tartanak távol az adakozástól, amikor neked sincsen elegendő?

* (Daily Hope by Rick Warren – 2018.01.05.)

„Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget.” (2Kor. 9:13, SZIT fordítás)

A szívbetegség a nyugati világ egyik legsúlyosabb problémája. A Center of Disease Control^* kutatásai alapján négyből egy amerikai ember halálát szívbetegség okozza.

Viszont az igazság az, hogy a lelki szívbetegség sokkal több problémát okozhat. A lelki szívbetegség legjobb ellenszere a jótékonykodás. Amikor adsz, a szíved mindig egy kicsit nagyobb lesz.

A Biblia több ígéretet tartalmaz a jótékonykodásról és a nagylelkűségről, mint bármilyen más témáról. Miért? Sosem hasonlíthatsz jobban Istenre, mint amikor jótékonykodsz. Isten ad. Ő ezt teszi. Ő nagylelkű. Minden, amid van, Isten ajándéka. A következő levegővételedre sem lennél képes, ha Isten nem adná azt meg neked.

Minden alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy nagylelkűen adományozol ahelyett, hogy felhalmoznád mindazt, amid van, mindig egyre nagyobb – és egészségesebb – szíved lesz.

Nem véletlen, hogy a „kapzsi” és a „kapzsiság” ugyanabból a szóból ered. Az életben csak kétféle ember létezik: az aki ad, és az, aki elvesz. Aki elvesz, az mindig szomorú és dühös. Aki ad, az boldog.

Azt írja a Biblia a Példabeszédek 11:25-ben, hogy „aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.” (SZIT fordítás) A Biblia szerint a boldogulás kulcsa nem az eszed vagy a ravaszságod, még csak nem is a kapcsolataid. A boldogulás egyetlen kulcsa – azé a boldogulásé, amely Isten szemében szépséges – a mások felé irányuló, önzetlen jótékonykodás.

Végső soron a jótékonykodás az Istennel való kapcsolatod múltja, jelene és jövője.

• A múlt: Hálás vagy mindenért, amit Isten cselekedett az életedben.
• A jelen: Helyén kezeled a fontossági sorrendedet.
• A jövő: Jótékonykodásod arra emlékeztet, hogy Isten gondját viseli a jövődnek.

Bőkezűnek lenni a javaiddal, megmutatja a világnak, hogy számodra ki számít leginkább.

A Biblia szerint: „Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget.” (2Kor. 9:13, SZIT fordítás)

Tehát étkezz egészségesen és sportolj. Tégy meg mindent, amit lehet a szíved egészségéért. De ne hanyagold el a lelki szívedet sem. A Biblia azt tanítja nekünk, hogy minden, amit teszünk, a szívünkből ered. (Példabeszédek 4:23, SZIT fordítáa)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Véleményed szerint miért olyan fontos a jótékonykodás a lelki növekedésedhez?
• Mi tart távol a következetes adakozástól?
• Milyen rejtett hiedelmek miatt vagy kevésbé bőkezű?

^*Lényegében az ÁNTSZ USA-beli megfelelője

*(Daily Hope by Rick Warren – 2017.06.14.)

„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV fordítás)

Olyan társadalomban élünk, ahol az élet célja egyre többet, többet és még többet megszerezni.

A Bibliának van erre egy szava: ostobaság.

„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV ford.)

Isten azt mondja, hogy minden probléma oka az önzés. Például a Biblia szerint „a kapzsi önmaga ellen leselkedik, saját magát próbálja elpusztítani. Ez a sorsa minden pénzsóvárnak; saját életét rabolja meg.” (Példabeszédek 1:18-19, NLT ford.)

Annyira lefoglalhat a megélhetés és a még több dolog megszerzése, hogy közben elfelejtesz élni.

Az anyagiasságnak egyetlen ellenszere van, a nagylelkűség.

Minden alkalommal, amikor adsz, megtöröd az anyagiasság hatalmát az életedben. Mert az adakozás az anyagiasság ellentéte. A materializmus arról szól, hogy mit szerzel meg. Ahhoz, hogy megtörjük a hatalmát az életünkön, pontosan az ellenkezőjét kell tennünk: adni, adni, adni.

Amikor ezt teszed, a szíved nagyobb lesz, és szellemileg is növekszel.

Beszéljetek róla:

• Hogyan tudsz küzdeni az életedben az anyagiasság ellen? Vannak olyan emberek vagy helyzetek, amelyek azt váltják ki belőled, hogy anyagiasabbá válj?
• Milyen problémákat okozott eddig az életedben az önzés?
• Milyen adással kapcsolatos célokat tűzhetünk ki magunk elé, amikor megpróbáljuk megtörni az anyagiasság hatalmát az életünkben?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2015.12. 20.)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV fordítás)

A mostani karácsonyi időszak alatt egy szót gyakrabban fogsz hallani, mint bármely másik szót. Ez nem a „boldog”, a „fa”, a „Mikulás” vagy ­– sajnos – a „Jézus” szavak.

Ez a szó az „ajándék”.  "Fekete péntek"-en (Black Friday), de már sokszor azt megelőzően is elkezdődik a több hetes hajsza, hogy megtaláljuk mindenkinek a megfelelő ajándékot. Ajándékvásárlási lázban égünk egy hónapon keresztül.

Sok ember azt hiszi, hogy a karácsonyi ajándékozást a napkeleti bölcsek kezdték, amikor ajándékokat hoztak az újszülött Jézusnak. De Isten volt az, aki az első karácsonyi ajándékot adta.

Isten annyira szeretett, hogy adott. A Biblia azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV ford.) Az első karácsonykor Isten a legnagyobb ajándékot adta – az ő Fiát. Odaadta a Fiát, hogy a kereszten meghaljon azért, hogy a múltad meg legyen bocsátva, hogy legyen célod az életben és otthonod a Mennyben. Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.

Mi azért adunk, mert Isten már ezt megelőzően adott nekünk.

A karácsony a nagylelkűségről szól, nem csak a könyörületességről. A karácsony szelleme a nagylelkűség szelleme. Az Apostolok cselekedetei 15:11 ezt így írja le: „Azért vagyunk megmentve, mert a Mester, Jézus csodálatos módon és puszta nagylelkűségből felindult arra, hogy megmentsen minket.” (MSG ford.)

Ha nem lenne Isten nagylelkű, semmink sem lenne. A levegő, amit beszívunk, az is Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, ami az ereinkben folyik, vagy az, hogy dobog a szívünk, mind Isten nagylelkű ajándékai. Minden jó dolog az életedben – beleértve magát az életedet is – Isten nagylelkűségéből fakadó ajándék.

De Isten az Ő nagylelkűségét a legcsodálatosabb módon az első karácsonykor fejezte ki irántunk: Jézust adta nekünk.

Beszéljetek róla

• Milyen gondolatokat és érzelmeket vált ki belőled az, hogy tudod, hogy Isten adta az első karácsonyi ajándékot?
• A fent említetteken kívül milyen egyéb ajándékai vannak még Istennek, amiért hálás vagy?
• Most karácsonykor hogyan tudnál jobban megemlékezni az Istentől  kapott ajándékokról?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.18.)