„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik” (1Jn 4,7 NIV fordítás).

Ha tudni akarod, hogyan legyél jó szülő, és hogyan építs erős családod, nem kell az interneten keresgélned, vagy könyvesboltba menned. Ne kutass tovább, mert a nevelésről valaha írt legjelentősebb könyv: Isten Igéje, a Biblia.

A Biblia azt mondja János 1. levele 4. fejezetének 7. versében: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik” (NIV fordítás).

A gyerekeknek jobban szükségük van a kitartó és feltétel nélküli szeretetre, mint bármi másra. Olyan helyre van szükségük, ahol elfogadják őket a hibáikkal együtt.

Mi az együttérzés? Az együttérzés a szeretet és a megértés keveréke. Az együttérzés az, ha mindent tudsz valakiről, mégis kedveled azt a személyt.

A szeretet nem természetes. Meg kell tanulnod szeretni. Gyakorlás során tanulsz. Mi lehetne jobb gyakorlati hely, mint azok az emberek, akikkel kénytelen vagy együtt élni egész életedben? Ha meg tudod tanulni, hogy szeresd a családod, akkor bárkit tudsz szeretni. Miért? Mert könnyű azokat az embereket szeretni, akik távol vannak, de amikor állandóan velük vagy, nem mindig boldogulsz. Amikor a családban gyakorlod a szeretetet, akkor tanulsz igazán szeretni.

Sokszor szeretjük a gyerekeinket, de nem fejezzük ki olyan módon, ahogy ezt ők meg tudják érteni. A gyerekek háromféleképp értik meg a szeretetet: gyengédség, megerősítés és figyelem által.

Gyengédség: A gyerekeknek szükségük van sok ölelésre, érintésre, puszira. Szükségük van arra, hogy érezzék a szeretetet.

Megerősítés: Szükséges, hogy minden nap elmond a gyerekeidnek – naponta több, mint egyszer –, hogy mennyire szereted őket. Erősítsd meg, és építsd őket szeretettel.

Figyelem: Az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatsz, hogy meghallgatod őket. Amikor a gyerekekre figyelsz az ő szintjükön, azzal azt mondod: „Számítasz nekem. Fontos vagy nekem. Szeretném hallani, amit el akarsz mondani.”

Ennek során együttérzést mutatsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen különböző módokon látod, hogy a gyermekeid kifejezik és fogadják a szeretetet?
• Milyen rutinokat vagy szokásokat gyakorolhatsz, hogy a gyermekeid számára gyengédséged, megerősítést és figyelmet mutass minden nap?
• Ha nincs gyermeked, mi a felelősséged az életedben lévő gyermekekkel szemben, mint például az unokahúgok és unokaöccsök, a szomszédok vagy a barátok gyermekei?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.31.)

„Isten saját családjának tagjai vagytok... és Isten háztartásához tartoztok minden más kereszténnyel” (Ef 2,19 TLB fordítás).

A mi identitásunk nagy része a kapcsolatainkon alapul.

Unoka vagyok. Fiú vagyok. Férj vagyok. Nagypapa vagyok. Csapattag vagyok. Egy kis csoport tagja vagyok. Lelkész vagyok. Alkalmazott vagyok. Én mindez vagyok. Ezek a kapcsolatok segítenek meghatározni, hogy ki vagyok.

Tudjuk, hogy kik vagyunk a másokkal való kapcsolatunkban. Azok az emberek, akik keresztül mentek a váláson, vagy elvesztették házastársukat, ismerik ezt. Amikor az a kapcsolat véget ér, sok ember számára nehézséget jelent meghatározni, hogy kik ők. Vagy ha az identitásukhoz kötődő munkából elbocsátották őket, akkor igazán nehéz lehet tisztába jönniük az azonosságukkal.

Ezért szeretné Isten, hogy egy olyan kapcsolatból közelítsük meg identitásunkat, ami soha nem ér véget: az ő családjával való kapcsolatunkból.

A Biblia mondja: „Isten saját családjának tagjai vagytok... és Isten háztartásához tartoztok minden más kereszténnyel” (Ef 2,19 TLB fordítás).

Nem számít milyen családhoz tartoztál a múltban. A te identitásod nem ebből származik. A te identitásod Isten népével való kapcsolatodból származik. 

Valójában, a te fizikai családod csak egy csatorna ahhoz, hogy eljuss Isten családjához. Isten a szüleidet használta – akár jó, akár rossz szülők voltak –, hogy világra hozzanak. Valódi célja azonban nem az volt, hogy megtartson téged abban a családban, hanem hogy az ő családjába tegyen. 

A lelki családod valójában fontosabb mint a fizikai családod. A fizikai családod nem tart örökké. Az emberek felnőnek. Elmennek. Elválnak. Meghalnak.

A te lelki családod viszont örökké tart. 

Ha erre épül az identitásod, az megmarad.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Eszedbe jut olyan időszak az életedből, mikor egy kapcsolat elvesztése hatással volt az identitásodra? Milyen volt ez számodra?
• Milyen módon fekteted az életed olyan dolgokba, amik igazán számítanak, olyan dolgokba, amik örökké tartanak?
• Hogyan értheted meg jobban identitásod az Isten családjával fennálló kapcsolatodon keresztül?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.23.)

„Így most ti... nem vagytok látogatók, sem idegenek. Polgárok vagytok Isten szent embereivel együtt. Isten családjába tartoztok” (Ef 2,19 ICB fordítás).

Isten nem csak cselekvésre hívott el, hanem hogy tartozz valahová.

A Biblia azt mondja: „Isten az egyetlen, aki mindent teremtett, és minden az ő dicsőségéért van. Sok gyermeket akart, hogy megossza dicsőségét” (Zsid 2,10 NCV fordítás).

Isten nem akarta, hogy gyermekei árvák legyenek. Családba helyezte őket, Isten családját pedig egyháznak hívják. Elhívott, hogy az egyházhoz tartozz.

A Biblia azt mondja: „Így most ti... nem vagytok látogatók, sem idegenek. Polgárok vagytok Isten szent embereivel együtt. Isten családjába tartoztok” (Ef 2,19 ICB fordítás).

A Bibliában szereplő egyház szó görögül ekklésziá. Ez a káleó szóból ered, ami azt jelenti: hív. Az ekklésziá szó szerint olyan emberek csoportját jelenti, akiket Isten elhívott.

Tudod, hogy ez mit jelent? Az egyház nem egy esemény. Nem egy épület. Nem olyasmi ahová mész. Az egyház az, ahová tartozol. Ez egy kapcsolat. Isten elhívott, hogy része légy egy családnak, melyben mindenkit Isten hívott el. 

Az egyház nem teher, előírás vagy követelmény, hanem egy család. Csak akkor fogod megismerni Istent és célját az életedre nézve, ha közösségben vagy Isten családjával.

Az egyházhoz tartozás az életed egyik legnagyobb áldása és a bátorítás forrása lesz.

Ezt nem hagyhatod ki!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért olyan könnyű összetéveszteni az egyházat egy eseménnyel vagy egy épülettel? Hogyan emlékeztetheted magad az egyház valódi természetére?
• Milyen szerepet játszik életedben az egyház? Milyen érzéseket tapasztalsz, amikor elmondják rólad, hogy az egyházhoz tartozol?
• Hogyan tudod teljes mértékben elkötelezni magad a gyülekezeted családjával?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.22.)

"Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk." (Zsidókhoz írt levél 10:24 NCV)

Az igazán jó családok azt tanítják gyerekeiknek, hogy nem ők a világmindenség közepe. Azt tanítják nekik, hogy Isten megteremtette őket és mindenkit saját maga küldetésére formált. Ezek a családok mintapéldái az elkötelezettségnek, a szolgálatnak, a nagylelkűségnek és az imádkozásnak. Az átlagos családok nem ezt teszik. A nagyszerűen működő családok viszont ilyenek.

Én a szüleimnek köszönhetem, hogy ma az, az ember vagyok, aki vagyok. Ők plántálták belém azt az értéket, hogy törődjek más emberekkel. 

A szüleim nagyon, nagyon szegények voltak, de mind ketten megkapták a másoknak adás, a vendégszeretet ajándékát. Szerettek másoknak adni, még akkor is mikor nem igazán volt miből. Vidéken nőttünk fel, és édesapám nagy veteményeskertet művelt mindenféle zöldséggel. Családunknak képtelenség lett volna a teljes termést megenni, de ő mégis az egész földet megművelte, azért, hogy legyen mit eladományozni. És cserébe semmi pénzt nem fogadott el. Egyre többet termesztettünk és utána eladományoztuk, hogy segítsük a rászorulókat.

A mi otthonunk állandóan tele volt emberekkel. Ha az emberek az életük fájdalmas időszakaiban voltak, ők hozzánk jöttek. Ha jól ment a soruk, a hozzánk jöttek, vagy ha éppen konfliktusokon mentek keresztül, akkor is nálunk voltak. Ha egy jól ismert keresztény vezető jött a városba, nálunk szállt meg. Egyszer édesapám összeszámolta, hányszor főzött édesanyám a vendégeknek egy év alatt. Több mind százszor! Azzal a hozzáállással nőttem fel, hogy "szánd oda az életedet" az nem rólad szól, hanem, hogy segíts másokon.

Ez az, amit az igazán jó családok csinálnak. Arra tanítják egymást, hogy kimutassák szeretetüket és, hogy jó cselekedeteket tegyenek.

Jó példa erre Kornéliusz családja, a biblia Apostolok cselekedetei könyvében: "Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez." (Apcsel 10:2 NIV)

Milyen nagy hagyaték ez! Szeretnéd, hogy egy nap így írjanak rólad is és a családodról? 

Akár van gyermeked akár nincs, Isten akarata, hogy ehhez hasonló örökséget hagyj magad után. Mindig fogsz találni nálad fiatalabbakat - vagy hitben fiatalabbakat - magad körül. Szánsz időt rájuk azért, hogy segítsd őket azzá válni, amivé Isten teremtette őket? Segítenél nekik felfedezni, hogy Isten milyen küldetést szánt nekik? 

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Milyen hagyatékot szeretnél magad után hagyni? Mit teszel, hogyan dolgozol azért, hogy ez megvalósulhasson?
• Ha nincsenek gyermekeid, kik azok a fiatalok körülötted, akiket bátoríthatsz, hogy megéljék életcéljukat és segítsenek másokon?
• Mi tart vissza attól, hogy megnyisd otthonodat más emberek előtt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.05.11.)

"Jobban boldogul kettő, mint egy ... mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." (Prédikátor 4:9-10.)

A kapcsolatok esőkabátok, viharkabátok az élet viharaiban. Nem számít, hogy melyik barátod vagy rokonod megy át nehézségeken, segítenünk kell egymást. Az emberek kitartanak egymás mellett és óvják egymást.

A Prédikátorok könyve 4:9-10. azt mondja: "Jobban boldogul kettő, mint egy ... mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki."

Háromféle vihar van az életünkben, amiben segítenünk kell a egymást. Az első a változás. A másik az, amit úgy hívok, hogy ártalmas ötletek.

De a három közül a legfájdalmasabb a harmadik, az elutasítás. Mikor egy barátod, gyermeked, férjed vagy feleséged azt érzi, hogy elutasítják, kirekesztik, akkor neked és másoknak is köré kell gyűlnie és védeni őt - esőkabátként.

Sosem fogom elfelejteni, mikor sok évvel ezelőtt a nagyobbik gyermekem, Amy, középiskolás volt. Pompon-lány szeretett volna lenni. Csak gyakorolt és csak gyakorolt. Barátnőit bevették a csapatba, de őt elutasították és ez  összetörte a szívét. Amikor hazajött beszaladt a szobájába, bebújt a ruhásszekrénybe, lekucorodott az aljára és kitört belőle a zokogás.

A családban mindenki hallotta Amy sírását. Mindannyian egyesével bementünk a szobájába, leültünk mellé és vele együtt sírtunk.

Nem adtunk neki tanácsot. Nem tanácsra volt szüksége! Nem mondtuk: "Most már ne szomorkodj. Nem nagy ügy." Nagy ügy volt! Nem mondtuk: "Ne sírj!" Butaság ezt mondani valakinek, aki gyászol. Nem. Mi csak ültünk ott és kb. 30 percig együtt sírtunk vele.

A családunk sose fogja elfelejteni azt az esetet. Miért? Mert abban a pillanatban, mi voltunk az ő esőkabátja. Mi voltunk a viharfogók. Védelmezők voltunk. Valaki megsérült a családunkban és mi nem kicsinyítettük le azt. Nem próbáltuk beszéltetni. Nem próbáltuk felvidítani sem. Mi csak vele sírtunk.

A családok - a biológiai, az örökbefogadó vagy a lelki értelemben vett családok - védik egymást a viharokban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Miért a családjuktól várhatják az emberek a legnagyobb támogatást?
• Mit mondanál egy gyereknek, aki kirekesztést szenvedett el? Mit gondolsz milyen szeretettel teli, biblikus dolgot tudnál mondani vagy tenni?
• Hogyan próbáljuk néha kibeszélni az emberekből az elutasítás érzését? Mi a baj azzal, ha így teszünk?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.05.10.)