"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..." Zsidók 12:1

Mit teszel akkor, amikor úgy érzed, feladnád? Mindenkinek van olyan pillanata, amikor küzd valamivel- lehet, hogy valamilyen egészségügyi dologgal, egy összetört kapcsolattal, anyagi nehézséggel vagy depresszióval - és elkezd azon tűnődni, lesz-e elég ereje továbbmenni úgy, hogy nem látja a fényt az alagút végén.

Ha ma így érzed magad, szeretnék megosztani veled egy bátorító részt a Zsidók 12-ből és adni egy nyomós okot arra, hogy miért menj tovább.

A Zsidók 11 a "hit fejezete", mely a hit nagyszerű embereiről beszél nekünk, úgy mint Ábrahámról, Mózesről, Dávidról és még sok más személyről is. Az ő történeteik már önmagukban is a bátorítás forrásai. Ámde most a következő fejezet, első versét indító kifejezésre szeretnék koncentrálni. A Zsidók 12:1 ezt mondja: "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..."

Amit itt Pál mond az az, hogy nem akarhatod feladni, hiszen a menny figyel téged és szurkol neked. Ez egy bátorító hír!

Közönséged van. Semmi sem magántermészetű abból amit teszel. Semmi sincs rejtve a menny elől abból, amit eddig tettél. Isten mindent lát. Ahogy Jób mondja: "Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet." (Jób 31:4). Jézus pedig azt mondja: “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva." (Lukács 12:7). Isten életed minden részletét ismeri. Ő figyeli minden lélegzetvételedet; nincsenek titkok az életedben.

És nem csak Isten az, aki figyel, hanem Ábrahám, Jákob, Mózes és az többi szent is.

Mennyire bátorító ez? Amikor elkezdenél elbátortalanodni, emlékezz arra, hogy olyan emberek figyelik kitartásodat, akik sokkal rosszabb körülményeket éltek meg, mint te.

Amikor úgy érzed, feladnád, emlékezz, hogy emberek figyelnek és felajánlják neked bátorításukat a hittel teli élettörténetükön keresztül.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 06. 28.)

Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. (Példabeszédek 30:5)

Stephen Ambrose történész elmondja, hogy a második világháború alatt „a szövetséges bombázók tele voltak gépfegyverekkel a repülőgép orrában, a hasa alatt, a tetején és a farrészében.”

Beszámol róla, hogy a légi harcok „igáslova” a B-17 bombázó volt, amit úgy ismertek, mint a „repülő erőd”, mert 30 darab 50-es kaliberű gépfegyvert szállított.

Meglepő módon a tudományos vizsgálatok szerint a B-17 biztonságosabb lett volna fegyverek nélkül. A fegyverek és a kezelésükhöz szükséges legénység súlya nélkül a gép gyorsabban és magasabban tudott volna repülni, ami megnövelte volna a nappali bevetések túlélési esélyeit.

A pilóták azonban azt mondták, hogy semmiképpen sem mennek bevetésre a repülőgépre telepített fegyverek nélkül. Azt akarták, hogy képesek legyenek visszalőni.

Mi ugyanezt a döntést hozzuk, mikor eljön a mi harcunk. Isten azt mondja, hogy nincs szükségünk fegyverekre, vele gyorsabban és magasabbra szárnyalhatunk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk (2.Korinthus 10:3)

Isten megmondja, milyen fegyvereket akar adni nekünk: Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (2.Korinthus 10:4)

Mi pedig azt mondjuk: „Köszönjük, nem! Vissza akarunk lőni!” és védjük magunkat dühös szavak egész fegyvertárával, követelőző hozzáállással, megtévesztő manőverekkel, mértéktelen mentegetőzéssel, mások hibáztatásának bombáival.

Ahhoz hit kell, hogy abbahagyjuk ezeknek a testi fegyvereknek a használatát, helyette felvegyük „a hit pajzsát” és felfegyverezzük magunkat „az Isten fegyverzetével”, kezdve a szeretettel. (Efézus 6:13-17)

Ez az a fajta hit, amelyet Dávid mutatott, mikor közeledett Góliát felé és ezt mondta: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. (1.Sámuel 17:45)

Vajon Isten szellemi fegyverzete képes megvédeni?
Pajzsa ő a hozzá menekülőknek! (Példabeszédek 30:5)

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.06.27)