„Hálát adok Istennek a segítségért, amit nekem adtatok” (Fil 1,5 NCV fordítás).

Pál apostol a filippiekhez írta a könyvet, ahhoz a gyülekezethez, amit ő indított el. Annak a városnak, ahol egy Lídia nevű asszony megnyitotta előtte otthonát, és másokkal együtt befogadta Pált. A filippi gyülekezet még Pál missziós útjait is támogatta. Ezért mondja Pál a filippiekhez írt levél 1. részének 5. versében: „Hálát adok Istennek a segítségért, amit nekem adtatok” (NCV fordítás).

Pál apostol igencsak rossz időket élt meg Filippiben. Itt volt a legnehezebb dolga a gyülekezet elindításával. Amikor megérkezett a városba, akkor az emberek ütlegelték őt, ostorozták, megalázták, hamis vádakkal letartóztatták, bebörtönözték, és még egy földrengést is túlélt. Ezek után pedig a város vezetői udvariasan megkérték, hogy hagyja el a várost.

Pál azonban ezt mondta a hívőknek: „Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3 NLT fordítás).

Mit tett Pál apostol? Szelektált az emlékei között. Filippi nem volt boldog hely a számára, sok üldöztetést és szenvedést kellett elviselnie abban a városban. Ő mégis úgy döntött, hogy nem ragad bele a fájdalmas emlékekbe. Helyette háláját fejezte ki a jó dolgokért, amik érte és rajta keresztül történtek.

Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed a jelenlétét, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jók helyett.

Még mindig ragaszkodsz néhány, az életedben lévő emberekkel kapcsolatos fájdalmas emlékhez? Soha nem engedted el azokat, és nem tudod élvezni ezeket a kapcsolatokat, mert továbbra is ragaszkodsz a múlthoz.

Meg kell értened, hogy az emlékek választások. Egyszer hallottam egy történetet két barátnőről, akik beszélgettek. Az egyik megkérdezte a másiktól: „Nem emlékszel, hogy mikor tette ezt a férjed?” A barátnője így válaszolt: „Világosan emlékszem, hogy elfelejtettem.”

Az emlékek választások. Ha meg akarod tartani a fájdalmas emlékeidet, akkor tedd azt! De nem leszel boldog! Pál apostolnak is rengeteg oka lett volna, hogy a rossz emlékekre koncentráljon. Helyette inkább hálás volt az életében lévő emberekért és a munkáért, amit Isten bennük és általuk végzett. Amikor te ezt teszed, akkor Isten sokkal jobban megáldja kapcsolataidat, mint gondolnád. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért van az, hogy időnként a fájdalmas emlékeket könnyebben őrizzük meg, minthogy jókra cserélnénk le azokat?
• A jó emlékekre való összpontosítás miként változtatja meg a jövővel kapcsolatos elvárásaidat?
• Hogyan tudod kimutatni háládat azoknak az embereknek, akiket Isten helyezett életedbe? Légy konkrét, amennyire csak lehetséges!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.09.)

„Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3 NLT fordítás).

Ha egészséges kapcsolatokat szeretnél, kezdd a hálás hozzáállással! Sokkal boldogabb leszel, és jobban örülsz majd a kapcsolataidnak, ha fejleszted azt a szokásod, hogy hálás vagy az életedben lévő emberekért.

Pál azt írja: „Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3 NLT fordítás).

Ez az egyszerű igazság a jó kapcsolatok alapja.

Amikor az életedben levő emberekre gondolsz, a hálaadás az első érzésed? Vagy szívesebben kérdeznéd: „Mit kell tenniük értem? Milyen problémáink vannak? Mit kell tennünk?” Az első gondolatod lehet, hogy nem a hála. De Pál egyik első gondolata a barátaival kapcsolatban a hála volt, és ezt a példát kellene követnünk, ha a kapcsolatainkat meg akarjuk tartani.

A probléma az, hogy minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy ennek a személynek a jelenlétét magától értetődőnek veszed. Nem igaz? Az idő múlásával könnyebb az emberek hibáira és a rossz időkre figyelni az örömteliek helyett.

Ez az, amiért erőfeszítést követel a részünkről, hogy a hálás hozzáállást válasszuk az életünkben lévő emberekért. Minél tovább tartanak a kapcsolataink, annál nehezebb lehet emlékezni. De örök hatással vagyunk kapcsolatainkra, amint kialakul a szokásunk, hogy hálát adunk Istennek, amikor a házastársunkra, a gyermekeinkre, a szüleinkre, a testvéreinkre, a szomszédainkra, a munkatársainkra és a kis csoportunk tagjaira gondolunk.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Milyen negatív gondolatokat szükséges helyettesítened a hála szavaival?
• Kiért vagy hálás az életedben? Elmondtad Istennek? Elmondtad azoknak az embereknek?
• Miért akarhatja tőlünk Isten azt, hogy megköszönjük neki az embereket, akiket ő helyezett az életünkbe?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.08.)

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil 1,21 RÚF fordítás).

Boldogság származik abból, ha szolgálsz, és odaadod az életed. Amíg ezt meg nem érted, az életed nagy részében nem leszel boldog. Nem az önbeteljesítésből ered a boldogság, hanem az önfeláldozásból.

Pál tudta, hogy a boldogsághoz a céljára kell összpontosítania, nem pedig a problémáira. A filippiekhez írt levelében foglalja ezt össze az 1. rész 21. versében: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (RÚF fordítás).

Ha megkérnének, hogy folytasd a következő mondatot, mi lenne a válaszod? „Nekem az élet _________.” Mi lenne az? Szórakozás, sport, ruhák, család, barátok, karrier? Nagyon sok jó dolgot válaszolhatnál erre, de egyik sem ér fel azzal az Egyetlennel, aki megteremtett téged és az életed adta neked: Jézus Krisztussal.

Ahogy folytatod azt a mondatot meg fogja határozni, hogy milyen boldog vagy az életben. Ha a folytatás a pénz, a siker, a szórakozás vagy a hatalom, akkor az életed nagy részében boldogtalan leszel. Nem az a gond, hogy ezek olyan rossz dolgok lennének, csak egyszerűen nem érdemlik meg az első helyet. Nem azért teremtettek, hogy egy rakás pénzt keress, aztán meghalj, és mindened odalegyen. Istennek egy ennél sokkal nagyobb célja van az életeddel. Egyetlen válasz vezet csak el a boldogsághoz: Krisztusban élni. Add oda az életed! Ez a te célod.

• Ma arra hívlak, hogy mondd el ezt az imát: „Kedves Jézus! Tudod, hogy gyakran engedem, hogy a körülményeim határozzák meg a boldogságom. Tudod, hogy gyakran engedem, hogy a fájdalmak, a problémák, a nyomás és a kötözködő emberek elvegyék az örömöm. Segíts, hogy minden egyes problémámra a te szemszögedből tudjak tekinteni! Úgy akarom kezelni a gondokat, hogy viselkedésem példa lehessen a nemhívők számára, és bátorításul szolgálhasson a hívők számára. Segíts, hogy emlékezzem rá, hogy nem az irányítja a boldogságom, amit mások mondanak és tesznek, hacsak én nem engedem. Ha pedig olyasmi történik, amit nem értek, és nem tudom kitalálni az értelmét, benned akarok bízni, hogy te jóra fogod azt fordítani. Segíts, hogy arra a célra tudjak összpontosítani, amit te adtál nekem, ne pedig a nehézségekre. Az életem hátralevő részében téged akarlak szolgálni az által, hogy másokat szolgálok. Használj engem, Uram, hogy legyen célja az életemnek és a halálomnak. Ettől a naptól kezdve, nekem az élet Krisztus. A te nevedben imádkozom. Ámen!”

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.07.)

„Ha tovább kell élnem, sokkal érdemesebb munkát tudok végezni. Akkor majd nem tudom, melyiket válasszam. Mindkettő vonz. Nagyon szeretném elhagyni ezt az életet, és együtt lenni Krisztussal, mert ez mindennél jobb; de sokkal nagyobb szükség van arra, hogy értetek életben maradjak. Biztos vagyok ebben, és így tudom, hogy maradni fogok. És ezt mindnyájatok javára, előre haladásotokra és hitből fakadó örömötökre teszem” (Fil 1,22–25 GNT fordítás).

Ha továbbra is a céljaidra összpontosítasz a problémáid helyett, akkor is boldog lehetsz, ha úgy tűnik, hogy az életed darabjaira hullik.

Pál idős ember volt már, mikor Rómában a börtönbe került. Távol volt az otthonától. A kivégzésre várt. Mindent elvettek tőle: a barátait, a szabadságát, a szolgálatát, még a magánéletét is. A nap 24 órájában egy őrhöz volt láncolva. Nem éppen egy boldog szakasza volt ez Pál életének.

Azonban volt egy dolog, amit nem tudtak elvenni Páltól, és ez a célja volt. Pál úgy döntött, hogy a céljára összpontosít, még akkor is, amikor mindent elveszített. Mi is volt Pál célja? Istent szolgálni úgy, hogy közben másokat szolgál.

Pál a filippieknek írt levelében a következőt mondja: „Ha tovább kell élnem, sokkal érdemesebb munkát tudok végezni. Akkor majd nem tudom, melyiket válasszam. Mindkettő vonz. Nagyon szeretném elhagyni ezt az életet, és együtt lenni Krisztussal, mert ez mindennél jobb; de sokkal nagyobb szükség van arra, hogy értetek életben maradjak. Biztos vagyok ebben, és így tudom, hogy maradni fogok. És ezt mindnyájatok javára, előre haladásotokra és hitből fakadó örömötökre teszem” (Fil 1,22–25 GNT fordítás).

Ne felejtsd el elolvasni Viktor E. Frankl Mégis mondj igent az életre! című könyvét! Frankl egy zsidó származású pszichiáter volt, akit a náci Németország egyik koncentrációs táborába vittek. Az egész családját és minden barátját elgázosítottak, vagy megölték. A könyvében arról a napról beszél, amikor a Gestapo előtt teljesen meztelenül állt. Elvették a foglyok ruháit, még Frankl jegygyűrűjét is. Ahogy ott állt minden nélkül, hirtelen rájött, hogy van egy dolog, amit a nácik nem tudtak tőle elvenni: a döntését, hogy ezekre miként reagál.

Nem tudod teljes mértékben kontrollálni azt, hogy mások mit tesznek veled, vagy mit tesznek körülötted, viszont azt igen, hogy miként reagálsz ezekre.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Szerinted mi az élet célja?
• Miután rájössz, hogy hogyan reagálsz egy döntés során, miként változtatja meg a nézőpontodat egy nehéz helyzetben?
• Milyen zavaró tényezők vagy hatások tarthatják a figyelmed a problémádon, nem pedig a célodon?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.06.)

„Továbbra is örvendezni fogok. Mert tudom, hogy ahogy értem imádkoztok, és ahogy Jézus Krisztus Lelke segít nekem, az üdvösségemre válik” (Fil 1,18-19 NLT fordítás).

Amikor a dolgok szétesnek, ne próbálj meg egyedül megoldást találni. Hagyd, hogy Isten rakja össze újra a darabokat.

Ha szembetalálkozol egy problémával, két lehetőséged van: dicsőíthetsz vagy aggódhatsz.

Pál ezt mondja a filippiekhez írt levelének 1. fejezetében a 18–19. versekben: „Továbbra is örvendezni fogok! Mert tudom, hogy ahogy értem imádkoztok, és ahogy Jézus Krisztus Lelke segít nekem, az üdvösségemre válik” (NLT fordítás).

Ebben az egyetlen igében Pál az erő számos forrását adja meg, hogy pozitív és boldog maradhass a nehéz időkben.

Először is, Isten szemszögéből kell nézned saját problémáidat. Pál ezt mondja: „Mert tudom". Amit tudsz, az visz téged előre. Pál tudta, hogy Isten munkálkodik küzdelmei közepette, és szem előtt tartotta Isten nagyobb távlatát.

Másodszor, Pálnak voltak emberei, akik imádkoztak érte, és ez továbbsegítette őt. Aztán azt mondja, hogy „Jézus Krisztus Lelke segít nekem”. Azaz a Szentlélek is továbbsegítette őt. Végül így ír: „az üdvösségemre válik”. Pál hitte, hogy Isten jóra fordítja problémáját.

Mivel rendelkezett Isten távlatával, a barátok imájával, a Szentlélekkel és a hittel, Pál azt választotta, hogy „továbbra is örvendezni” fog.

A te döntésed, hogy örvendezel-e.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan lehet dicsőíteni Istent egy küzdelem közepén?
• Kire támaszkodsz imatámogatásért? Kire számíthatsz, hogy hűségesen és kitartóan imádkozik lelki növekedésedért?
• Gondolj egy jelenlegi problémádra! Hogyan tapasztalod Isten munkáját a fájdalmaid közepette? Mit szeretnél, Isten mit végezzen el benned és rajtad keresztül ezzel a megtapasztalással?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.05.)