"De ha Istenhez imádkozol és a Mindenható tetszését keresed, ha tisztán és becsületesen élsz, akkor biztosan felemel és visszaállítja a boldog otthonodat. Bár kevéssel kezdted, végül naggyá leszel." (Jób 8:5-7, NLT második kiadás)

Talán kemény neked a becsületességről olvasni, mert az emlékeidben most lejátszódnak azok az esetek, amikor elestél, minden olyan lehetőség, amikor becsületesnek kellett volna lenned, de nem voltál, és az összes erkölcsi bukásod, amit valaha elkövettél életed során. Mindannyian tudnánk hasonló listát összeírni a bukásainkról. 

St. Augustine mondta egyszer, hogy a rossz dolgok megvallása a jó dolgoknak a kezdete.

Ha becsületes nő vagy férfi szeretnél lenni, akkor az első dolog, amit el kell fogadnod az az, hogy eddig nem voltál az. El kell fogadnod, hogy nem mindig tartod meg az ígéreteidet. Gyakran pletykálkodsz, és jól is esik. Néha lazítasz a munkában. Előfordul, hogy annak tetteted magad, aki nem vagy. Vallj csak be mindent Istennek. 

Sok ember felosztja részekre az életét, és azt gondolja, az egyikben tarthatja a bűnét, amíg az nem zavarja a többi részét az életének. Én ezt úgy hívom: Titanic mítosz. Azért, mert a Titanic volt az első elsüllyeszthetetlennek hitt hajó, amin a hajótestet felosztották és rekeszeket alakítottak ki benne. Elméletileg ha az egyik rész víz alá kerül, akkor le tudják zárni egy retesszel és nem süllyed el az egész hajó.

De emberek, amikor az életről beszélünk, egy lyuk a hajón valóban egy lyuk a hajón és előbb vagy utóbb el fog süllyedni veled. Az a kis rész, amiről azt hitted, hogy kontrollálni tudod le fog húzni a mélybe. Ez kihatással lesz a környezetedben lévő emberekre is, mert lehet, hogy a bűn személyes, de sosem magánügy.

Közülünk senki sem tökéletes, de Isten nem is várja ezt el! Azt viszont szeretné Isten, hogy becsületes legyél, és az azzal kezdődik, hogy feltárod a bűneidet, mindegy milyen hosszú a listád. 

Istent sokkal jobban érdekli a szíved, mint a bűneid. Sosem leszel tökéletes, és sosem leszel bűntelen, de tudsz kevesebb bűnt elkövetni. 

Ez a becsületesség választása.

Beszéljetek róla

• Az életedben mi az a rész amit különválasztottál a családodtól? Hogyan hat rád a lelki életedben, érzelmileg, és fizikálisan?
• Szerinted miért szeretné Isten, hogy megvalld a bűneidet ha egyszer úgyis tudja mindet?
• A bűnöd hogyan befolyásol más embereket, még ha nem is tudnak róla?

*(Daily hope by Rick Warren, 2015.11.02.) 

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Jakab 5:16

A gyógyulás ott kezdődik, hogy kimutatod a fájdalmad. A Biblia azt írja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Ezért hadd kérdezzelek meg: Azt szeretnéd, hogy megbocsáttassanak a bűneid vagy, hogy érzelmileg meggyógyulj?

Ha csak azt akarod, hogy megbocsáttassanak a bűneid, akkor valld meg Istennek őket. De, ha túl akarsz lendülni rajta és vinni előre az életed, akkor meg kell, hogy gyógyulj. El kell mondanod valaki másnak is.

Azt kérdezed, "Miért? Miért tesszük ezt? Miért akarja Isten, hogy mást is belerángassak?" Elmondom miért. Mert Isten tudja, hogy a problémád gyökere kapcsolati. Te észre sem veszed ezt. A másokkal való elrontott kapcsolataid adják a problémáid gyökerét.

Amikor nincs egy olyan ember az életünkben, akivel teljesen őszinték vagyunk, akkor maszkokat viselünk. Megjátszunk és színlelünk dolgokat, nem vagyunk őszinték egymással, játszadozunk egymással és képmutatóak vagyunk. Úgy teszünk, mintha mindent a kezünkben tartanánk, de mindenki tudja, hogy nem így van. Úgy teszünk, mintha rendben lenne, pedig nincs.

Mi lesz a következménye? Elszigetelődsz másoktól. Ez a helyzet megelőzi a bizalmasságot. Távol tart a szeretet legmélyebb szintjétől. Nem tudsz teljes szívből szeretni, ha bűn van a szívedben.

Olyan beteg vagy mint a titkaid. Az a helyzet, hogy minél többet rejtegetsz, annál betegebb leszel. Másrészről, az érzelmeid kinyilvánításával kezdődik a gyógyulás. Mikor találsz valakit, akiben megbízol, aki figyel rád és megosztja veled az érzéseit, tudod mi történik? Rájössz, hogy másoknak is vannak nagy problémái - gyakran ugyanazok, mint a tiéd.

Van valami abban, hogy megvallanak dolgokat egymásnak az emberek, ami kinyitja a zárat. Mikor kiengeded a mumust a szekrényből, akkor hirtelen már nem is tűnik olyan nagynak az a mumus.

Ha meg akarsz gyógyulni, akkor nem rejtegethetsz tovább. Az, amiről azt szeretnéd, hogy senki meg ne tudja, az a terület, ahol Isten a legnagyobb kegyelmet, irgalmat és gyógyulást akarja neked hozni.

Beszéljetek róla:

• Kivel oszthatnád meg a bűneidet és érzéseidet?
• Ki bízik meg benned annyira, hogy ezt ő veled tegye me?
• Jó hallgatónak tartod magad? Hogy fejlődhetnél ebben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.10.24.)

"Legyen ez általános gyakorlat köztetek: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy teljes és gyógyult emberként élhessetek egymással. Az Istennel megfelelő közösségben élő ember imája nagyon erőteljesnek számít." (Jakab 5:16, MSG ford.)

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket bűneinktől. Az utolsó dolog, amit szeretne tőlünk, hogy  árnyékba rejtsük azokat. Amikor ezt tesszük, elpazaroljuk a kegyelmet, amit Ő olyan drágán szerzett nekünk.

Egymás iránti szeretetünknek egy olyan biztonságos helyet kell teremtenie, ahol "nem szabad hajlandónak lennünk arra, hogy álarcot viseljünk és játékokat játsszunk; nem mesterkedünk, nem manipulálunk a háttérben. És nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hogy az számunkra megfeleljen. Ehelyett mindent, amit teszünk vagy mondunk, a világosságban hagyunk, a teljes igazságot is napvilágra hozzuk, hogy azok, akik szeretnék, saját maguk is láthassák és megítélhessék Isten jelenlétében." (2. Korinthus 4:2, MSG fordítás)

Jézus által szabadok vagyunk rá, hogy azok legyünk, akinek Isten teremtett minket, és hogy önmagunk legyünk, amikor közösségben vagyunk másokkal. Ez a szabadság segít minket abban, hogy segíthessünk másokat a Krisztusban való növekedésben. Amikor elutasítjuk, hogy önmagunk legyünk, vagy nem engedjük, hogy mások önmaguk legyenek - a hibáikkal együtt is -, megfosztjuk egymást attól a szabadságtól, amit Isten adott.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer mondja, hogy Isten nem akar kegyességben pózoló embereket: " (Isten) olyannak akar látni, amilyen vagy, és szeretne irgalmas lenni hozzád. Nem kell tovább hazudnod magadnak ( és másoknak), mintha neked nem lennének bűneid, bevallhatod, hogy bűnös vagy. Hála Istennek ezért! Ő szereti a bűnösöket, de utálja a bűnt."

Beszéljünk róla:

Mit érthetett Jakab apostol azon, hogy "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jakab 5:16)?

Jakab azt is mondja, hogy a bűnvallásnak mindennapos gyakorlatnak kellene lennie. Milyen lenne egy olyan kis csoport, ahol mindennapos gyakorlat lenne a bűnvallás?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10. 06.)

Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Ján 3:20-21)

A bűn sötétségben rejtőzik, és azt suttogja, hogy ne derüljön rá fény. És amikor sötétségben tartjuk,  kiszolgáltatjuk önmagunkat mérgező hatásának, és végül a kapcsolatainkat is tönkreteszi.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer írja: „A bűn arra ösztönzi az embert, hogy egymaga maradjon. Kivonja a személyt a közösségből. Minél elszigeteltebb valaki, annál nagyobb a bűn hatalma rajta. Minél mélyebben tartja az egyént, annál súlyosabbak az elszigeteltség következményei is.”

Ezért mondja Jézus, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak. A bűnvallásban az Evangélium világossága bejut a sötétben magára maradt szívbe. Amikor megvalljuk bűneinket mások előtt, önigazságunk kártyavárként összedől, és a bűn elveszti az erejét fölöttünk és a közösség fölött.

Már nem vagyunk egyedül a bűnünkkel, mert másokkal is megosztott teher lett az. A testvéri közösségben erőt nyerünk, sőt, a kísértéseinkkel harcolva mások segítségére is számíthatunk. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy ráirányítja a figyelmünket életünknek azon területeire, ahol még nem bízunk Istenben.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten kegyelmében élő bűnösök közösségéhez tartozunk, és többé nem kell félnünk a bűn megvallásától - már csak azért sem, mert ez az egyik módja annak, hogy újra összhangba kerüljünk Isten akaratával. A Jézusnak engedelmeskedők közösségében bűneink megvallása által egymáshoz is közelebb kerülünk. Hogyan történik mindez?

• A bűnvallás elmélyíti a kapcsolatainkat, és ez lehetővé teszi, hogy egymással őszinték legyünk (Péld 24:26).
• A bűnvallás a testvéri közösség nyitottságát és hitelességét biztosítja, és felszabadít arra, hogy szeretetben kimondjuk az igazságot, miközben becsületességben és tisztességben járunk (Ef 4:15; Tit 2:7).
• A bűnvallás érzékennyé tesz a  Szentlélek vezetésére, és segít harcolni azokkal a hazugságokkal  szemben, amelyek megzavarják és megronthatnák életünket Krisztusban (Ján 16:13; 2Kor 10:5).

Beszéljünk róla!

• Bűnünk sötétségben akar maradni. Milyen kapcsolatban áll ez azzal, hogy Jézus a világ világossága, és minket is arra szólít fel, hogy ragyogjon a világosságunk a környezetünkben?
• Mit kell feladnunk azért, hogy egy közösség valóban őszintévé és átláthatóvá váljék?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 10. 05.)