„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” (Lk. 6:27b-28 SZIT)

A Lukács 6:27-28-ban ezt olvashatjuk a Bibliában: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” Figyeljük meg a három igét: „tegyetek jót”, „mondjatok áldást” és „imádkozzatok”. A megbocsájtás legnagyobb részt arról szól, hogy jóval válaszoljunk a gonoszságra.

Honnan tudhatjuk, hogy őszintén megbocsátottunk valakinek? Imádkozhatsz Istenhez, és kérheted, hogy áldja meg azt a személyt. Elkezdheted látni annak az embernek a fájdalmait. Amikor valakit megbántanak, akkor azt elkezdi másokra kivetíteni. Megbántottak, hát bánts meg te is valakit. Amikor megtanulsz megbocsátani, nem csak a saját fájdalmadat látod, hanem a másik emberét is. Akkor elkezded megérteni, miért viselkedtek olyan gonoszul vagy önző módon, esetleg bántóan és zaklatóan. Imádkozhatsz értük és imádkozhatsz Istenhez is, hogy áldja meg őket.

Erre azt mondhatod: „De hát nem is tudod, hogyan bántottak meg engem.” Nem, nem tudom. És sajnálok minden bántást, amit el kellett szenvedned. De azt tudom, hogy sosem fogsz tudni túllépni ezeken és folytatni az életedet, hacsak nem megbocsátással és elengedéssel. Ez nem azt jelenti, hogy felejtened kell. Azt jelenti, hogy el kell engedned a bosszút és jóval kell felelned a gonoszságra.

Hogyan teheted ezt meg? Csak egyetlen lehetséges megoldás létezik. Fel kell töltődnöd Jézus Krisztus szeretetével.

Amikor mélyponton vagy akkor nem szeretsz eléggé. De ha elengeded és megáldod azokat, akik megbántottak, akkor engeded, hogy Isten szeretete munkálkodjon benned. Azt mondod, erre nem vagy képes? Igazad van! Éppen ezért van szükséged Jézus Krisztusra. Ezt csak az Ő segítségével tudod megtenni.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen mintát mutat nekünk Jézus a Lukács 6:27-28-ban?
• Meg tudsz nevezni valakit, akinek meg kell bocsátanod és Isten áldását kérned rá?
• Hogyan segíthet mások megáldása abban, hogy tisztábban lásd a másik fájdalmát?

* (Daily Hope by Rick Warren 2017.07.13.)

„Legyetek egymással türelmesek, nézzétek el egymás tévedéseit szeretettel” (Efézusiakhoz írt levél 4:2b TLB fordítás).

Mindenkinek vannak rossz napjai. Kay tudja, hogy én hetente kétszer érzek így. Ingerlékeny vagyok szombat délután, mert már a másnapi prédikációmra koncentrálok. A másik kritikus pont pedig a hétfő reggel, amikorra teljesen kimerülök a hétvégi igehirdetések és az istentiszteletek közötti beszélgetésekben. Tehát Kay ilyenkor különösen nagylelkű és elnéző velem.

Kulcsfontosságú, hogyan bánsz az Extra Kegyelemre Szorulókkal (EKSZ). Az utóbbi néhány áhítatban említést tettem arról, hogyan bánjunk az EKSZ-ekkel: a viselkedésük mögé kell nézni és megállj parancsolni a sértődésnek. Ugyanakkor úgy kell hozzájuk viszonyulni, mint ahogyan Kay hozzám, amikor fáradt vagyok: elnézően.

A Biblia azt mondja, „Legyetek egymással türelmesek, nézzétek el egymás tévedéseit szeretettel” (Efézusiakhoz írt levél 4:2b TLB fordítás).

Nem mindenki, aki bosszant vagy megbánt téged érzékeli azt, hogy valójában mit csinál éppen. Gyakran ez a viselkedés egyfajta válasz a saját elpalástolt fájdalmukra és nem érzékelik, hogy ezzel másokat bántanak meg a környezetükben.

Mit lehet hát tenni? Amikor nehezemre esik felülkerekedni a sértődöttségemen, eszembe jut Isten hatalmas ajándéka, az Ő bocsánata. Ekkor emlékezek a Kolossébeliekhez írt levél 3:13-ra: „Nézzétek el egymás hibáit és bocsássatok meg azoknak, akik megbántanak titeket. Emlékezz, ahogyan az Úr megbocsátott neked, úgy neked is meg kell bocsátanod embertársaidnak” (NLT fordítás, második kiadás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Eszedbe jut olyan helyzet, amikor idegesítettél vagy frusztráltál embereket magad körül, de nem tudatosult benned az adott pillanatban? Mire tanított ez téged?
• Miért olyan nehéz elnézni a másik ember irritáló dolgait?
• Ezen a héten a környezetedben kinek lesz szüksége arra, hogy megértően közelíts hozzá?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.24.)

„Engedjétek el az aggodalmatokat, és akkor  megtudjátok, hogy én vagyok az igaz Isten! A kezemben tartom a Földet, és a kezemben vannak a nemzetek.” (Zsolt 46:11, GNT-fordítás)

Minden napon el kell döntened, hogy ki irányítja az életedet! Te, vagy Isten?

Ez a döntés harc. Vannak dolgok az életedben, amiket te magad akarsz irányítani, és saját szabályt felállítani. De a stressz kiengedése mindig azzal kezdődik, hogy hagyod, miszerint Isten Isten legyen. Mindig azzal kezdődik, hogy azt mondod, „Istenem, feladom az irányítást, mert te  irányítani tudod azokat a dolgokat is az életemben, amik nincsenek az én kezemben.”

A 46. zsoltár 11. verse ezt mondja. „Engedjétek el az aggodalmatokat, és akkor  megtudjátok, hogy én vagyok az igaz Isten! A kezemben tartom a Földet, és a kezemben vannak a nemzetek.” (GNT-fordítás)

Én nem tudom, mivel kell szembenézned ezen a héten, és te sem tudod; ám meg tudom mondani neked, mit szeretne Isten, hogy tegyél. Engedd át az irányítást, és csak hidd, és tudd, hogy Isten uralkodik. Engedd el, és bízz! Ez a higgadtság és a nyugalom első lépése az életedben.

Amikor olyan helyzettel kell szembenéznünk, ami kiesik az irányításunk alól, hajlamosak vagyunk kétféle szélsőségre. Néhányan úgy tesznek, hogy amikor ilyen van, még inkább próbálják az irányításuk alá vonni a helyzetet, míg mások feladják az egészet, és saját maguk sajnálkozásába burkolózva, temetik magukat.

Mindkét dolog, illetve reakció bolondság;  és egyáltalán nem működik. Ahelyett, hogy akár áldozatként tekintenénk magunkra, akár maximálisan az irányításunk alá vennénk a dolgot, a megoldás az imádkozás; imádkozni azért, hogy ezt abba tudjuk hagyni, le tudjunk mondani erről, és legfőképpen át tudjuk adni Istennek. Adjuk oda neki.

Számos esetben azért aggódsz, mert nem vagy egyetértésben Istennel. Olyan dolgokat próbálsz irányítani, amiket csak Isten képes. Nem irányíthatod a férjedet, a gyerekeidet, a feleségedet, a munkádat, a jövődet, a múltadat, vagy ehhez hasonló semmilyen ilyesfajta dolgot; hiszen minél inkább ezt teszed, vagy próbálod irányítani ezek bármelyikét, tulajdonképpen Istent játszol, és ezzel olyan helyzetbe hozod magadat, amikor is szembe kerülsz Istennel. Nemcsak elveszíted ezt a csatát ilyenkor, hanem bele is fáradsz.

Milliónyi  ember elmondja a nyugalom imáját, aminek az alapja a mintaima (Máté 6:9-13), de a legtöbben nem olvassák ahhoz a nyugalom imájának utolsó nyolc sorát. „Elég minden napnak a maga baja; élvezni a jelent, elfogadni a  nehézséget, mint ösvényt a békesség felé, úgy állni ehhez a bűnös világhoz, ahogy Jézus is; nem mintha mindent tudnék, hanem bízva abban, hogy minden rendben lesz, ha alárendelem magamat Isten akaratának, és viszonylagosan boldog leszek az életben, ám legfőképpen boldog veled, örökké. Ámen.”

Ebben van az erő! Erő van abban, amikor alárendeled, megadod magadat és azokat a dolgokat Istennek, amiket kivettél a kezéből és az Ő irányítása alól.

Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mit jelent az a gyakorlatban, hogy elég minden napnak a maga baja?
• Gondolj olyan dolgokra az életedből, amiket az irányításod alatt tartottál. Milyen hatással voltak ezek rád?
• Milyen fizikai, lelki, illetve érzelmi eredménye van annak, amikor megadod magadat, és alárendeled azokat a dolgaidat Istennek, amiket te magad akarsz a kezedben tartani?

*(Daily Hope by Nick Warren, 2016.12.13)

"Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (Filippi 1:5, NCV fordítás)

Az, hogy másokért hálásak legyünk, nem jön magától. Természetünkből adódóan mi, emberek nem vagyunk hálásak. A természetünkből az fakad, hogy elégedetlenek vagyunk, és hogy mindig többet vagy valami mást akarunk.

A Filippi levélben Pál annak a gyülekezetnek írt, amelyet ő plántált. Filippiben egy Lídia nevezetű asszony megnyitotta otthonát és másokkal együtt szívesen fogadta Pált a városban. A filippii gyülekezet még anyagilag is támogatta Pál missziós útjait. A Filippi 1:5-ben Pál ezt mondja: "Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (NCV fordítás).

Pedig az igazság az, hogy Pál nem érezte jól magát Filippiben. Sőt, ennek a gyülekezetnek az elindítása volt az egyik legnehezebb feladat számára. Amikor megérkezett a városba, hogy elindítsa a gyülekezetet, megverték, megostorozták, megalázták, alaptalanul letartóztatták, börtönbe zárták, és még egy földrengést is át kellett élnie. Ezek után a város vezetősége illedelmesen megkérte, hogy távozzon.

Mégis, Pál azt mondta a hívőknek, "Mindenkor, amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek" (Filippi 1:3, NLT fordítás).

Mit tesz itt Pál? A szelektív memóriát választja. Pál számára Filippi nem volt egy örömteli hely, mert sok szenvedést és üldöztetés kellett elviselnie ott. Ő mégis úgy döntött, hogy nem ezeken a fájdalmas emlékeken fog gondolkodni, hanem helyette kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit Isten tett.

Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed őt, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jó dolgok helyett.

Vannak olyan emberek az életedben, akikkel kapcsolatban még mindig feljönnek benned fájdalmas emlékek? Soha nem engeded el ezeket és ezért nem tudod élvezni a kapcsolatot velük, mert még mindig a múlthoz ragaszkodsz.

Meg kell értened, hogy a te döntéseden múlik, hogy mire emlékszel.  Hallottam egyszer egy történetet két barátról. Egyikük megkérdezte a másikat, "Hát nem emlékszel arra, amikor a férjed azt tette?" A barátja erre így felelt: "Határozottan emlékszem rá, hogy elfelejtettem."

Azt, hogy mire emlékszel, te döntöd el. Ha ragaszkodni akarsz a fájdalmas emlékekhez, akkor csak rajta, tedd azt, de ettől nem leszel boldogabb! Pálnak rengeteg oka lett volna, hogy fájdalmas emlékei legyenek Filippivel kapcsolatban. Ehelyett viszont ő úgy döntött, hogy hálás lesz az életében lévő emberekért és azért a munkáért, amit Isten bennük és rajtuk keresztül végzett. Amikor te is ezt teszed, Isten - minden várakozásodat felülmúlva - meg fogja áldani a kapcsolataidat.

Beszéljetek róla:

• Miért könnyebb néha a fájdalmas emlékekhez ragaszkodni ahelyett, hogy jó emlékekre cserélnénk őket?
• Hogyan változtatja meg a jövővel kapcsolatos várakozásaidat, ha igyekszel csak a jó dolgokra emlékezni?
• Mit kell tenned, amikor egy fájdalmas emlék elkezd újra feljönni benned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.28.)

“...egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Filippi 3,13-14, Revideált Károli)

A boldogsághoz arra van szükség, hogy megtanuljuk a dolgokat elengedni és felejteni. Az aggódás nem fogja megváltoztatni a múltat, így el kell felejteni azt, amin nem lehet változtatni és a jövőre kell fókuszálni.

A Filippi 3,13-14 azt mondja: „“...egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Revideált Károli)

Meghatározott mértékű energiával rendelkezel. Ezért leszel fáradt. Ezért merülsz ki. Ezért leszel erőtlen.

Mivel meghatározott mértékű energiakészleted van, az az erőteljes javaslatom, hogy ne pazarolj arra belőle, hogy a múlton rágódsz. Minden nap válaszd azt, hogy az energiádat arra összpontosítod, ami éppen előtted van, és ami majd következik.

Ez a szokás nagyon fontos a boldogságodhoz, itt van három csapda, amivel tisztában kell lenned.

A bánkódás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak olyan dolgok az életemben, amiről azt kívánom, bárcsak másképp csináltam volna? Persze. De nem kell hosszan ezeken rágódnom, mert úgysem tudom megváltoztatni őket. Ne pazarolj érzelmeket a bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A nehezteléshez való ragaszkodásod csak neked árt, nem másoknak. Engedd el! A saját érdekedben, meg kell bocsátanod! Megérdemlik? Nem. De te megérdemled Isten megbocsátását? Nem. Azok, akik kegyelmet tapasztalnak, maguk is kegyelmet gyakorolnak.

A megszokás csapdája. Minden folyamatosan változik, nem tudod megállítani. El kell döntened, hogy vagy ellenállsz és zokon veszed ezeket a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság egy döntés.

Ahogyan az életedben végbemenő változásokra reagálsz, megmutatja a szellemi érettséged. Amikor az örökkévalóságnál kötelezed el magad és ez irányít téged, akkor bármilyen változás történhet körülötted, te választhatod azt, hogy boldog leszel.

Beszéljetek róla

• Mi az, amit a múltadból el kell engedned, hogy a jövőre tudj koncentrálni?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz az embereknek elengedni a megszokásokat?
• Mit mutat meg a változáshoz való hozzáállásod a szellemi érettségedről?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.01.)