„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

•    Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.   
•    Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem  teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni.

Beszélgessünk még erről!

Három gyermekünk van. Mindhárom megtanult járni, nagyjából ugyanazokon a folyamatokon mentek át. Elindultak volna, de eldőltek. Fölálltak, léptek kettőt, aztán fenékre estek. Topogás. Fölállás, elesés, helyben állás.

Mit tesz ezt látva az apuka? Ripakodjam, hogy „Szedjétek már össze magatokat, mit ügyetlenkedtek itt előttem? Ti Warren gyerekek vagytok. Mi nem csetlünk-botlunk, mint mások. Nahát, többet vártam tőletek…!” Milyen apa az, aki így viselkedik? Nevetséges ilyenre gondolni is. Mégis, sokan éppen Istenről feltételeznek valami hasonlót. Azt gondolják róla, hogy valahányszor elbukunk, Isten ott terem, hogy ránk letromfoljon: „Felállni! Mi történt veled már megint, te szerencsétlen flótás?”

Szánj időt most Istennel beszélgetni erről a kapcsolatról – arról, hogy Ő Atyád, és milyen jó az irgalmasságát megtapasztalni, és hogy milyen rossz abban kételkedni. Maradj előtte csendben, és engedd, hogy átjárjon a kegyelembe fogadottság békéje!


(Daily Hope by Rick Warren; 2012.06.02)

"Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1 János 4:19)

Isten képmására lettünk teremtve azért, hogy két dolgot tegyünk a Földön: megtanuljuk szeretni Istent és megtanuljuk szeretni a többi embert. Az élet a szeretetről szól.

A szeretet azonban Istennel kezdődött. Először Ő szeretett minket, és ez adja meg nekünk azt a képességet, hogy szerethetünk másokat (1 János 1:19). Az egyetlen oka annak, hogy képes vagy Istent, vagy bárki mást szeretni az, hogy Isten szeretett először téged. És ezt a szeretetet úgy mutatta meg, hogy elküldte Jézus Krisztus a Földre, hogy meghaljon érted. Úgy mutatta meg, hogy megteremtett téged. Megmutatta ezt a szeretet mindazáltal, amivel rendelkezel ebben az életben; ez mind Isten szeretetének ajándéka.

Ahhoz, hogy képesek legyünk másokat szeretni és nagyszerű, szerető emberekké válni, először meg kell értenünk és meg kell éreznünk, hogy Isten mennyire szeret minket. Nem elég csak beszélni, vagy olvasni, vagy vitatkozni a szeretetről; meg kell tapasztalnunk Isten szeretetét.

El kell jutnunk ahhoz a naphoz, amikor végre teljesen megértjük, hogy Isten szeretete mennyire teljes és feltétel nélküli. Biztosak kell lennünk benne, hogy nem állíthatjuk meg Istent abban, hogy szeressen bennünket.

Ha már végre Isten feltétel nélküli szeretetének védelmében vagyunk, elkezdünk türelmesebbek lenni az emberek felé. Nem leszünk olyan idegesek, mint korábban.

Ez alatt a karácsonyi időszak alatt gondolkozz el az alábbiakon:

•  kinek van szüksége több türelemre a részedről?
•  kinek van szüksége arra, hogy több időt tölts vele?
•  kinek kell megbocsátanod?
•  kinek van szüksége az irgalmadra és a nagylelkűségedre?

Mit fogsz tenni ezekkel a dolgokkal ez alatt az ünnep alatt?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.25)

 „Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)

Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)

Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.

Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.

Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.

Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.

– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.

– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.

– Igazad van, - mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)

A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.11.16)
 

„Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.” (2Korinthus 2,7. - egyszerű fordítás)

Mindannyiunknak szüksége van irgalomra, hiszen időnként botladozunk, elbukunk, és segítséget kérünk, hogy visszajussunk a helyes útra. Tudnunk kell irgalmat gyakorolni egymás felé, és tudnunk kell elfogadni azt, ha mi kapjuk.

Megbocsátás nélkül nem lesz közösséged – a keserűség és a neheztelés mindig le fogja rombolni a kapcsolataidat. Van, hogy szándékosan, és van, hogy akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyikről is legyen szó, jó adag irgalomra és kegyelemre van szükség ahhoz, hogy felépítsünk és fenntartsunk egy kapcsolatot.

A Biblia azt mondja erről: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3,13. - egyszerű fordítás)

Isten felénk tanúsított irgalma motiváció ahhoz, hogy mi is irgalmat tanúsítsunk mások felé. Valahányszor valaki megbánt, döntést kell hoznod:

Megtorlásra, vagy a helyzet megoldására fogom használni az energiámat és az érzelmeimet?

Mindkettő egyszerre nem megy. 

Sokan vonakodnak irgalmat gyakorolni, mert nem értik a különbséget a bizalom és a megbocsátás között. A megbocsátás annyit jelent, hogy elengeded a múltbeli sérelmeket. A bizalom olyasvalami, ami a jövőre vonatkozik.

A megbocsátásnak azonnal meg kell történni – akár kéri a másik, akár nem. A bizalmat viszont az idők során kell újra felépíteni.

A bizalom tehát függ a múltbeli eseményektől. Ha valaki újra és újra megbánt, Isten azt parancsolja, hogy bocsáss meg neki azonnal, de nem várja el, hogy rögtön meg is bízz benne. Sőt, Isten egyáltalán nem várja el, hogy engedd, hogy a továbbiakban is ugyanúgy megbántson és sebeket okozzon neked. Neki kell bebizonyítania idővel, hogy megváltozott.

A legjobb hely a bizalom helyreállítására egy kisebb támogató csoport, ahol bátorítást nyerhetsz, s ahol felelősséget is vállalnak egymásért a tagok.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 25.