Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)
Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)
A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)
Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.
Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.
Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.
Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.
– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.
– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.
– Igazad van, - mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)
A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.
(Daily Hope by Jon Walker – 2011.11.16)
