„Isten nem vádol untalan, és haragja nem tart örökké. Nem büntet meg minket minden bűnünkért, nem vétkeink szerint bánik velünk… Ő olyan, mint apa a gyermekeivel, gyengéd és könyörületes mindazokkal, akik félik az Urat.” (Zsoltárok 103:9-10, 13, NLT fordítás)

A Biblia azt mondja, nincs kárhoztatás bűneinkért, amíg a hitünket Jézusba helyezzük, de nem mondja, hogy bűneinknek nincs következménye. Minden alkalommal, mikor nem engedelmeskedsz Istennek, megsebzed saját magad és más embereknek is fájdalmat okozol. Elveszted Krisztussal való közösségedet. Elveszted örömödet és a Földre gyakorolt hatásodat, és elveszted Mennybéli jutalmaidat.

De üdvösségedet nem veszíted el. Miért van ez? Isten miért nem bűneink szerint fizet? Miért nem utasítja el Isten a hívőket, amikor vétkeznek?

Isten szeretete feltétlen

Isten nem azt mondja: „Szeretlek, ha…”, vagy „Azért szeretlek, mert…” – csak azt mondja, „Szeretlek… és kész”. Isten soha nem hagy fel irántad érzett szeretetével, mivel te vagy kegyelmének címzettje.

A Siralmak könyve 3:22-ben a következőt olvashatjuk: „Isten irgalma soha nem ér véget. Csak az Úr kegyelme létezik, ami megment minket a teljes pusztulástól. (TLB fordítás)

Az üdvösséged nem a teljesítményeden alapul

A Biblia így fogalmaz: „Megmentett minket, de nem igaz tetteink miatt, hanem irgalmasságából.” (Titusz 3:5, NLT fordítás) A mennybe vezető utat nem tudod elnyerni, nem tudod megvenni, nem tudod munkával kiérdemelni, vagy nem tudod valamilyen trükkel megszerezni. Az egyetlen mód, amiben bízhatsz, hogy bejutsz Isten országába, az csakis Isten kegyelme.

Jézus már megbűnhődött a vétkeidért

Igazságszolgáltatási rendszerünkben is él a kétszeres büntetés tilalma, miszerint ugyanazon cselekmény miatt nem lehet senkit kétszer büntetőjogi felelősségre vonni. Ugyanez igaz Isten törvényére is. Az embereket nem büntetik kétszer sem ugyanazért a bűntettért, sem ugyanazon bűnös vétkezésért.

Kétezer évvel ezelőtt Jézus karjait kifeszíttették a kereszten és ott megbűnhődött a te vétked miatt is. Kiegyenlítette a te bűneidet is. Az ár teljes egészében kifizetésre került – csak annyit kell tenned, hogy elfogadod az általa kínált megbocsátás és az üdvösség ajándékát.

Jézus megérti emberi gyarlóságod

Isten együttérző és megértő. Ismeri gyengeségeidet, hibáidat, és azt is, hogy mennyire kötődsz vétkeidhez. Ő azonban türelmes veled.

„Főpapunk megérti gyengeségeinket, mivel hozzánk hasonlóan ugyanazokkal a kísértésekkel nézett szembe, de mégsem vétkezett.” (Zsidók 4:15) Jézus 33 évig élt emberi testben, így megérti gyengeségeinket.

Isten nem haragtartó

A Biblia így szól: „Isten nem vádol untalan, és haragja nem tart örökké. Nem büntet meg minket minden bűnünkért, nem vétkeink szerint bánik velünk …  Ő olyan, mint egy apa a gyermekeivel, gyengéd és könyörületes mindazokkal, akik félik Őt.” (Zsoltárok 103:9-10, 13, NLT fordítás) Ha hiszel, akkor Isten nem haragszik rád. Miért? Mivel minden büntetést Jézus már kiegyenlített a kereszten.

Lehet, hogy így gondolkodsz: „Nem tudod, mennyire elesett vagyok. Nem tudod, mit tettem.” Nem, én nem tudom, de Isten tudja! Ha te úgy érzed, hogy túlzottan eltávolodtál Istentől, Ő ezt mondja neked: „Térjetek vissza hozzám, ti hitetlen gyermekek, és én megbocsátom hűtlenségeteket.” (Jeremiás 3:22, NCV fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mire tanít Isten szeretete arról, hogy hogyan szeresd a másikat?
• Miért próbáljuk elrejteni bűneinket Isten elől akkor is, ha tudjuk, hogy Ő mindent lát és mindent tud?
• Szerinted mit jelent az Istentől való félelem?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.10.10.)

„Tápláld az éhezőt, és segítsd a bajba jutottakat! Akkor világosságod majd kiragyog a sötétségből, és a téged övező sötétség oly fénylővé lesz, mint a delelő Nap. Az Úr vezet majd szüntelen; vizet ad, amikor kiszáradsz, és megújítja erődet. Olyan leszel, mint egy jól öntözött kert, mint egy örökké patakzó forrás” (Ézsaiás 58:10-11 NLT-fordítás, második kiadás).

Az irgalmasság és együttérzés ott kezdődik, hogy meglátjuk a szükséget, együtt érzünk mások fájdalmával, majd ez cselekvésre indít minket. Az irgalmas szamaritánus hozzáállása mindezt jól példázza, amikor segítségére sietett a sebesült embernek. Ám az irgalmasság és együttérzés gyakorlásával kapcsolatban van még egy negyedik, nagyon fontos tényező, amelyet ő sem hagyott figyelmen kívül.

Áldozatot kell hoznod, kerül amibe kerül.

A szívességnek mindig ára van, és a szolgálattétel mindig áldozatvállalással jár. Ha irgalmasságot és együttérzést akarunk tanúsítani, az rendszerint megkívánja, hogy időt, energiát, pénzt vagy akár hírnevet áldozzunk rá. Példának okáért a szamaritánus elvitte egy fogadóba a sebesült embert. Feltehetően nagy utat kellett megtennie, mert felrakta az embert a szamarára. Egész éjszaka vigyázott rá, gondoskodott róla, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, és ráadásul még a számláját is kifizette – mindezt a saját maga költségére. Nem csak egyszerűen "kihívta az illetékes hatóságot", hanem elkövetett minden tőle telhetőt, hogy segítsen. És mi haszna származott abból, hogy segített? Semmi. Egyszerűen csak szeretetből tette. És ez az, amit Isten is kér tőlünk.

Ha irgalmas vagy és segítesz másokon, az számodra is áldozatvállalással jár. Időt, pénzt kell rá áldoznod, esetleg még egy emberi kapcsolatot is. De az az irgalmasság és együttérzés, amiért nem kell nagy áldozatot hozni, nem is ér sokat.

Isten azonban megígéri, hogy ha segítesz a bajba jutott embereken és azt adod, amid van, akkor Ő meg fog áldani ezért. A Biblia így fogalmaz: „Tápláld az éhezőt és segítsd a bajba jutottakat! Akkor világosságod majd kiragyog a sötétségből, és a téged övező sötétség oly fénylővé lesz, mint a delelő Nap. Az Úr vezet majd szüntelen; vizet ad, amikor kiszáradsz, és megújítja erődet. Olyan leszel, mint egy jól öntözött kert, mint egy örökké patakzó forrás” (Ézsaiás 58:10-11 NLT-fordítás, második kiadás).

Más szavakkal: kerüljön bármibe is, hogy irgalmasságot és együttérzést tanúsítasz, az mindig megéri.

Ebben biztos lehetsz.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hozzatok fel példát egy olyan személyre, aki könyörületességet és együttérzést tanúsított valaki iránt. Milyen áldozatot kívánt ez meg tőle?
• Amikor fontolóra veszed, hogy segíts valakinek, mi az az ár, ami miatt leginkább aggódsz, hogy ki kell majd fizetned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.21.)

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás)

A Biblia talán leghíresebb története a váratlan könyörületről az irgalmas szamaritánus példázata. Jézus azért mondta el ezt a történetet, hogy megmutassa nekünk, milyen szeretni azokat, akik bajban vannak. Könnyen bűntudatot érezhetünk ennek a történetnek az elolvasása közben. Mindannyian mentünk már el szükségben szenvedők mellett. A körülöttünk élők szükségletei, akár az egyházközségünkben vagy a csoportunkban annyira nyomasztó tud lenni, hogy szinte lebénulunk tőle. Akkor pedig feltesszük a kérdést: „Mégis, mit kéne tennem?”

Ebben az áhítatban három választ fogunk felfedezni erre, az irgalmas szamaritánus példázatára alapulva.

Néhányan elmennek mellette (Lukács 10:30-31) A történetben egy pap szolgáltatja erre a reakcióra a példát. Egyszerűen kikerülte a helyzetet. Nem is akarta megtudni, hogy mi a probléma. Ezt hívom én elkerülő életstílusnak. Azt mondjuk magunknak, „Ne menj túl közel az emberekhez; még a végén segítened kell nekik és bepiszkítod a kezed.” Ez volt a pap problémája is: túlságosan „szent” volt, hogy segítsen. Nem akarta összekoszolni magát az élet dolgaival. Amikor az elkerülő életstílust éljük, megpróbálunk felületes kapcsolatban lenni másokkal. Ha mindenkitől három lépés távolságot tartunk, úgy tehetünk, mintha nem látnánk a fájdalmukat és a szükségleteiket. Ha nem keveredünk bele, elkerülhetjük, hogy megbántsanak vagy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.

Néhányan kíváncsiak, de inkább tovább mennek (Lukács 10:32) A második ember, aki elsétált a sérült mellett, a levita volt. Ő mutatta be nekünk ezt a második reakciót. A Biblia azt mondja, „észrevette, de elment mellette”. Ez a reakció még rosszabb. Az előző hozzáállásban messziről „láttuk” a problémát és úgy tettünk, mintha nem is lenne ott. Ebben a viselkedésben azonban a kíváncsiságunk miatt tudomásunk van a szükségről, de nem teszünk semmit, hogy segítsünk. Amikor így teszünk, egyszerűen azt mondjuk, hogy „Bocs, ne zavarj! Sokkal fontosabb dolgom is van.”

Néhányan elég közel mennek, hogy segítsenek (Lukács 10:33-37) Természetesen ő az irgalmas szamaritánus. Ő többet tett, mint ami elvárható lett volna. A saját költségén segített a sérültnek. A Biblia azt mondja nekünk, „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás). A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek. A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét. És Jézus minden követőjét arra hívja, hogy cselekedjen úgy, mint az irgalmas szamaritánus.

Jézus szándékosan választott egy szamaritánust a történet hősévé, mert a zsidók gyűlölték a szamaritánusokat. A könyörület nem csak arról szól, hogy segíts azoknak, akiket kedvelsz vagy akik olyanok, mint te. A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, függetlenül, hogy kik, hogy néznek ki vagy honnan jöttek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Szerinted miért van az, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, elkezdesz törődni is vele?

Hogyan reagálsz erre a három kijelentésre:

• A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, nem számít, hogy kik, hogy néznek ki, vagy honnan jöttek.
• A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek.
• A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét.

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.17)

„Nevess vidám barátaiddal, amikor boldogok, osztozz könnyeikben, amikor le vannak sújtva” (Róma 12,15 MSG fordítás)

A fájdalommal és örömmel kapcsolatban érdekesség az, hogy amikor osztozol valaki örömében, akkor az megduplázódik, viszont a fájdalommal pont az ellenkezője történik. Amikor osztozol valaki fájdalmában, az megfeleződik. Amikor barátaid krízisen mennek keresztül, szükségük van rád, hogy segíts nekik hordozni a terhet és enyhíteni a fájdalmat.

Amikor azt mondom, hogy osztozz barátaiddal a fájdalmukban, nem a részvétről beszélek. A részvét azt mondja: „Sajnálom, hogy fáj neked”. Az embereknek nem a részvétedre van szüksége, hanem arra, hogy beleéld magad a helyzetükbe. Az empátia azt mondja: „Nekem is fáj, veled együtt”. A részvét távol marad, az empátia közel húzódik.

A szeretet alapvető formája a könyörület. A könyörület azt mondja: „Bármit megteszek, amit csak lehet, hogy megszüntessem a fájdalmad.” Amikor a Bibliát olvasod, azt látod, hogy Jézus újra és újra könyörületre indult. Bármit hajlandó volt megtenni, hogy mások fájdalmát megszüntesse, sőt még azt is, hogy a keresztre menjen. Hajlandó volt meghalni, hogy megszüntesse a fájdalmad. Ez a könyörület.

A Biblia azt írja Róma 12,15-ben: „Nevess vidám barátaiddal, amikor boldogok, osztozz könnyeikben, amikor le vannak sújtva”. Ez azt jelenti, hogy sírj velük. Sírj azokkal, akik sírnak.

Mit tesznek a barátok? Ott vannak. Osztoznak a fájdalomban, csöndben. Nem dobálóznak ájtatos közhelyekkel. Nem adnak tanácsokat. Nem próbálják meg kibeszélni barátjukat a fájdalmából. Nem mondják azt: „Minden rendben lesz.” Csak azt mondják: „Itt fogunk ülni veled. Itt leszünk veled. Nekünk is ugyanúgy fáj, mint neked.”

Beszéljetek róla:

• Hogyan tudsz könyörületet mutatni egy szenvedő barát felé?
• Mutass be egy helyzetet, ahol az a legjobb, ha nem mondasz semmit, inkább csak jelen vagy.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.07.19.)

„Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás)

 

Sokféle helyről hallod mostanság: az emberek alapjában véve jók és önzetlenek. A környezetük az, ami az emberek szívét a gonoszság felé fordítja.

Sajnos ez az elmélet egyszerűen nem fedi az emberi természetben tapasztalható tényeket. Ha jártál már valaha kis gyermekek közt, magad is láthattad. Önző természettel jönnek a világra. Az olyan megnyilatkozásaik, mint „Etess meg!, Játssz velem!, Én vagyok a figyelem középpontja” inkább számítanak jellemzőnek, mintsem kivételnek.

A világon mindenütt és saját közösségeinkben is tetten érhető emberi igazságtalanság úgyszintén megdönti minden téves nézetünket, mely azt vallja, hogy mi emberek valamennyien alapvetően jók vagyunk. Saját eszközeinkre hagyatkozunk, letapossuk embertársainkat, felhalmozzuk az ennivalónkat, és általában sokkal többet képzelünk magunkról, mint bárki másról. Mintha csak Isten az általa teremtett emberiséget szemlélve így szólna: „Rendben, azt gondolod, alapjában véve jó vagy. Azt vallod, hogy az emberi természet alapvetően önzetlen? Akkor hátralépek, és engedem, hogy az emberi természet munkáljon a világban. Meglátjuk, mi történik, ha Isten nincs a képben.” Akarod tudni, hogy az milyen? Csak nyiss ki egy újságot!

Ami igaz a gyermekekre és a társadalomra általában, az valószerű a mai életünkben is. Örökösen igazságtalanul bánnak veled és velem. De van egy titok, ami talán még nem jutott eszedbe: időről időre te is igazságtalan vagy az emberekhez.

A bennünk rejlő hajlam, hogy rosszul viszonyulunk egymáshoz, nem meglepetés Isten számára. Tulajdonképpen Ő arra használja az igazságtalanságot, hogy valami mást szemléltessen vele.

A Biblia ezt írja: „Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás).

A valóság az, hogy Isten jelenléte nélkül az emberek igen kegyetlenek egymáshoz. Ez a kiindulópontja minden igazságtalanságnak és méltánytalanságnak a Földön – a zsarnokoskodó diktátoroktól kezdve, a mély szegénységen át, a saját bőrünkön tapasztalt apróbb igazságtalanságokig.

Egy napon Isten a Földön valaha élt minden ember fölött ítélkezni fog az általuk másokkal szemben elkövetett igazságtalanságokért. Mivel Isten igaz, egészen biztosan lesznek következményei annak, miként bánunk másokkal.

Mindez azt jelenti, hogy könyörületre van szükségünk. Nap nap után mindenki közülünk igaztalan a másikhoz. Nem csupán áldozatai vagyunk az igazságtalanságnak, de elkövetői is egyben.

Ez az igazságtalanság rámutat, hogy szükségünk van Jézusra. Istennek nem lett volna szükséges Fiát kereszthalálra küldenie, ha az emberek alapjában véve jók lennének. A világunkban állandósuló mérhetetlen igazságtalanságok világossá teszik, hogy földi halandók saját erejükből képtelenek morális életet élni.    

Ha legközelebb igazságtalanul bánnak veled, emlékezz rá: ezen a Földön minden embernek szüksége van Jézusra, téged is beleértve.

Beszéljünk róla:

• Általában hogyan kezeled, amikor igazságtalanul bánnak veled?
• Mi a véleményed erről az állításról: Legközelebb, amikor igazságtalan leszel valakivel szemben, azt tükrözi, hogy mennyire szükséged van Jézusra.”?
• Miként segít ez az áhítat megválaszolnod a kérdést: „Miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek a jó emberekkel?”                          

*Daily Hope by Rick Warren (2015.12.16)