„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem." Ézs 43:25
 

Amikor valami elromik az életünkben, rögtön arra gondolunk, hogy „Isten haragszik rám, ez biztos. Elkövettem azt a dolgot tegnap, (vagy tavaly, vagy húsz évvel ezelőtt) és most Isten visszaadja nekem."

Vajon Isten így bánik a gyermekeivel? Egyáltalán nem. Ézsaiás azt írja, hogy vétkeinkre többé nem emlékezik. Ha megvallottuk neki, Ő megbocsájtotta, elfeledte és nem hozza elő újra őket.

Ha megtért keresztények vagyunk, jól jegyezzük meg az Efezus 1:4-5-öt: " Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..."

Észrevesszük azt, hogy ha Isten ránk tekint akkor Jézus Krisztuson keresztül szemlél minket? Jézus kifizette a keresztfán az összes bűnünket, azért, hogy bocsánatot nyerjünk és vétkeink feledésbe merüljenek.

Ezért igazi ÖRÖMHÍR kereszténynek lenni. Átadjuk Jézusnak egész életünket - a jót, a rosszat, a kellemetlent - Ő elveszi tőlünk, megbocsájtja és új esélyt ad. Ezt mondja: "Most hibátlannak látlak. Szeretetembe öltözve állhatsz előttem."

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 28.)

„Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.” (2Korinthus 2,7. - egyszerű fordítás)

Mindannyiunknak szüksége van irgalomra, hiszen időnként botladozunk, elbukunk, és segítséget kérünk, hogy visszajussunk a helyes útra. Tudnunk kell irgalmat gyakorolni egymás felé, és tudnunk kell elfogadni azt, ha mi kapjuk.

Megbocsátás nélkül nem lesz közösséged – a keserűség és a neheztelés mindig le fogja rombolni a kapcsolataidat. Van, hogy szándékosan, és van, hogy akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyikről is legyen szó, jó adag irgalomra és kegyelemre van szükség ahhoz, hogy felépítsünk és fenntartsunk egy kapcsolatot.

A Biblia azt mondja erről: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3,13. - egyszerű fordítás)

Isten felénk tanúsított irgalma motiváció ahhoz, hogy mi is irgalmat tanúsítsunk mások felé. Valahányszor valaki megbánt, döntést kell hoznod:

Megtorlásra, vagy a helyzet megoldására fogom használni az energiámat és az érzelmeimet?

Mindkettő egyszerre nem megy. 

Sokan vonakodnak irgalmat gyakorolni, mert nem értik a különbséget a bizalom és a megbocsátás között. A megbocsátás annyit jelent, hogy elengeded a múltbeli sérelmeket. A bizalom olyasvalami, ami a jövőre vonatkozik.

A megbocsátásnak azonnal meg kell történni – akár kéri a másik, akár nem. A bizalmat viszont az idők során kell újra felépíteni.

A bizalom tehát függ a múltbeli eseményektől. Ha valaki újra és újra megbánt, Isten azt parancsolja, hogy bocsáss meg neki azonnal, de nem várja el, hogy rögtön meg is bízz benne. Sőt, Isten egyáltalán nem várja el, hogy engedd, hogy a továbbiakban is ugyanúgy megbántson és sebeket okozzon neked. Neki kell bebizonyítania idővel, hogy megváltozott.

A legjobb hely a bizalom helyreállítására egy kisebb támogató csoport, ahol bátorítást nyerhetsz, s ahol felelősséget is vállalnak egymásért a tagok.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 25.