„Az Isten erre azt kérdezte … : Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.”

1Mózes 3, 11-13

Amikor Isten rajtakapta Ádámot, hogy evett a tiltott gyümölcsből, Ádám azonnal Évára hárította az egészet. Éva javítani akarta a helyzetet és a kígyóra hárította. És a csavaros logika, ami a kígyóra volt jellemző, bizonyos értelemben Istent okolta a történtekért.

Bukott emberi természetünk része az ösztön, amellyel kibújunk a felelősség alól; s az egészet valaki, vagy valami másra hárítjuk.  Dicsérd Jézust, amiért ő átszegezett kézzel és töviskoronával megfizette az árat, így abbahagyhatjuk mások okolását, megvallhatjuk bűneinket, és bűntelenül állhatunk majd meg a mennyben Atyánk előtt.

Egész nap ez jár az eszemben, mert tegnap egy hibát követtem el, amely az egész világot bejárta ezeken az áhítatokon keresztül. Megpróbáltuk elmondani, amit itt Saddlebackben tanítanak, tükrözve azt, amit Isten helyezett Rick pásztor szívére.

Az elmúlt héten Doug Fields – aki egyébként hosszú évek óta szolgál már Saddlebackben – volt a vendég igehirdető a szolgálatok alkalmával. Doug első osztályú szónok és a tegnapi üzenetnek – beszélgess a gyermekeiddel – az volt a célja, hogy a hétvégi tanítást összegezze. Sajnos hibát követtem el miközben szerkesztettem az anyagot, és megbántottam Dougot, mert úgy mutattam be, mintha nem tudná, hogyan kell kommunikálni.

Amikor reagáltam a hibára, azon kaptam magam, hogy hárítom az egészet. Bocsánatot kértem. Lehet, hogy ott is voltál. Talán hallottad a visszhangot a kertből: „Ő mondta, hogy ezt tegyem.” „Ő vitt bele engem.” „Isten tényleg azt mondta, hogy nem teheted? Talán pont így próbál visszatartani téged attól, ami a legjobb lenne neked.”

Jézus tényleg azt mondta, hogy megbocsáttattak a bűneink, vagy még mindig bocsánatkérések mögé kell rejtőznünk? Melyik a biztonságosabb hely – Jézus keresztje alatt, vagy a félelmeink árnyékában?

Adj hálát, mert Jézus megszabadított minket, így abbahagyhatjuk a rejtőzködést Isten elől. Megszabadított, hogy kegyelemben járjunk és kövessük őt egészen a mennyei Atya jelenlétébe. 

Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ilyenkor tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak.

"és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Máté 6:12)

Mint szerető szülő, te is meg akarod óvni gyermekeidet, és minden tőled telhetőt megteszel értük. De akármennyire is igyekszel, nem tudod megakadályozni, hogy egyszer csak valaki megbántsa őket.

Ez a szituáció elkerülhetetlen, mert a világ tele van tökéletlen emberekkel. És akármennyire is nem szeretnénk, nem tudjuk elkerülni azt sem, hogy a gyermekeink bántsanak meg másokat, hiszen ők sem tökéletesek.

Jézus ezt mondja: "bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek".

Vegyük észre, hogy két oldala van a dolognak. Először is, "bocsásd meg vétkeinket". Senki sem tökéletes, mindannyiunknak vannak bűnei, mindannyiunk élt már át mélységeket, voltunk már rossz passzban, hoztunk rossz döntéseket, és ezért gyakran bűntudattal élünk. Csalódtunk már magunkban, és tudjuk, hogy Istennek is csalódást okoztunk.

De hogyan kezeljük a bűntudatot? Meg  kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy az egyetlen módja ennek az, hogy felismerjük a megbocsájtást, amit Isten adott nekünk Jézus Krisztuson keresztül. Megbánhatjuk bűneinket, és tudhatjuk, hogy Isten hű, és megbocsát nekünk.

Aztán tudnunk kell kezelni azt is, amikor mások bántottak meg bennünket, ami miatt neheztelhetünk rájuk. Isten azt mondja, hogy kerüljön az Ő békessége a neheztelés helyébe, ami abból fakad, hogy megbocsátunk másoknak, ahogy Isten is megbocsátott nekünk.

Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ezekben a pillanatokban tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak. Segíthetünk megértetni velük azt, hogy ha megtartják nehezteléseiket, az olyan romboló hatással lesz az életükre, mint valami maró sav. Tehát tanítsuk meg őket arra, hogy kérjék Isten békességét, és kínáljanak megbocsátást azoknak, akik megbántották őket.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. (1Péter 1,3-4)

Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért mi vadonatúj életet kaptunk, benne megvan mindenünk az élethez, beleértve a mennyei jövőt is. (1 Péter 1:3-4 MSG – fordítás)

Amint beléptünk Húsvét hetébe, szeretném, ha egészen bizonyosak lennétek, alaposan megértenétek, Jézus azzal foglalkozik, hogy új kezdést adjon az embereknek. Nem számít, eddig mit tettél, nem számít, hol voltál, nem számít mennyire tévesen gondolkoztál, mindez el van törölve, Jézus tiszta, új kezdetet ad neked.

Péter apostol beszél néhány dologról, ami akkor történik, mikor az életedet Jézusnak adod:
•    Megnyílik életed Isten felé, és kezded megismerni őt.
•    Vadonatúj életet kapsz, amely mindent megad neked az élethez.
•    Örök életet kapsz a mennyben.

Ugyanígy, más szavakkal ezt mondhatod: Kaptál bocsánatot a múltadra, kaptál életcélt, és otthont nyertél a mennyben. Micsoda üzlet! Amint Jézusba veted a bizalmad, ő gondot visel a múltadra, jelenedre és jövődre. Nagyszerű, új kezdet!

Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. (1Korinthus 1,30)

Mindenünk, amink van – helyes gondolkodás és igaz élet, tiszta lap és új kezdet – Istentől jön, Jézus Krisztus által. (1 Korinthus 1:30 MSG – fordítás)

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.04.18)

"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket"(Mt.6: 14-15)    
 

Az életben előfordul, hogy mások megbántanak, néha akarattal, néha akaratlanul. Az határozza meg a boldogságodat, hogy ezt a sérelmet hogyan kezeled. Amikor magadban tartod a sérelmeidet és  visszafolytod azokat, azt nevezzük neheztelésnek. Ha valaki évekkel ezelőtt megbántott, és még mindig neheztelsz rá, akkor ez lassan megmérgezi az életedet. A saját egészséged és boldogságod érdekében meg kell tanulnod megbocsátani.           

A Biblia azt mondja, bocsáss meg és neked is megbocsáttatik. Valójában, Jézus azt mondja : "Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket".(Mt.6:15) Ez a két dolog összefügg. Ez arra a történetre emlékeztet, amikor valaki azt mondta John Wesley-nek, a Metodista vallás alapítójának, hogy "Én egyszerűen nem tudok annak az embernek megbocsátani! Nagyon mélyen megbántott." Wesley válasza az volt, "Remélem, te sosem vétkezel."

A saját érdekedben, hagyd ezt a múltra. Ha valaki megbántott, lépj túl rajta, szabadulj fel. Ez az ima egyik előnye. Segít megkönnyebbülnöd. A megbocsátás az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj a múlttól. Bocsáss meg nekik és lépj tovább. Menj tovább! A megbocsátás kitörli a sértett emlékei "videoszalagját", amelyet újra és újra lejátszik az agyad. Ha elegendjük a sérelmeinket és megbocsátunk másoknak, akkor a mi mennyei Atyánk kegyelmét sugározzuk vissza, aki nekünk is megbocsátott és mindig megbocsát. Ez azt jelenti, hogy így mutatjuk ki Isten felé a szeretetünket, átadjuk neki az életünket, és amint ezt tesszük, dicsőítjük az Urat.

"Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor." (1János 2:28)

Mindannyian elkövetünk hibákat. Mindannyian bántunk már meg valamit. A magam elé támasztott elvárásokat sem tudom megütni, és még kevésbé Isten tökéletes szintjét. Mit teszünk akkor, ha kevésnek érezzük magunkat?

Nemrégiben hallottam egy pszichológust nyilatkozni a rádióban. Egy fiú telefonált be és öntötte ki a szívét arról, hogy milyen bűntudatot érez a hibák miatt, amiket elkövetett. "Hogyan tudnék megszabadulni a bűntudatomtól?" - kérdezte a fiú. A pszihológus így válaszolt: "Nem tud. Meg kell tanulnia vele élni!". Ekkor majdnem rákiabáltam a rádióra: "Állj csak meg! Add meg ennek a fiúnak a számát! Nem is kell az egész életét bűntudattal leélnie!"

Nincs egyetlen olyan ok sem, amiért a bűntudatunkkal kellene leélnünk az életünket. Isten megmutatta, hogy szabadulhatunk meg ettől. A megoldás a megvallás. Isten megígérte, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor megbocsájt rögtön, teljesen, ingyen, és a jövőre nézve is. Ha egy keresztény bűntudatban él, akkor nem veszi el azt az ajándékot, amiért Krisztus a kereszten szenvedett.

Add át Istennek a bűntudatodat. Ha ezt megteszed, ha bűnbocsánatot kérsz tőle, akkor megtetted az első lépést a vele való kapcsolathoz.

Isten meg akar bocsájtani neked. Nem kell bocsánatért könyörögnöd és száz penitenciával esdekelned az Úr előtt. Nem kell alkudoznod vele: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor nem teszem meg soha többé." Nem kell fogadkoznod: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor mindig olvasni fogom a Bibliámat."

Egyszerűen hidd el, hogy Isten megbocsátott neked.
 

(2010.08.25. Daily Hope by Rick Warren)