Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Jézus magához hív bennünket

2010. december 21. 03:00 - jkriszti

Nem mindenki fog bemenni a mennyek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az, aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21)

 

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.

Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.

Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.

Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltlaán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.

Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.

Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”

 

(Daily Hope 2010. december 14.)

 

Szólj hozzá!

Amikor új életbe lépsz

2010. július 30. 01:00 - TKrisztina

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment." Máté 14,29

Amikor Péter a viharban hánykolódó csónakból kilépett a vízre, hol volt nagyobb biztonságban? A csónakban vagy Jézus karjaiban?

A helyes válasz természetesen Jézus, és egy darabig Péter is így érezte. Akkor ott futólag átélte, milyen BÍZNI Jézusban, és milyen a drága kegyelem birodalmában a mennyei királyság polgáraként élni.

Mi is kapunk erről egy futó képet. Látjuk, hogy Jézust követve a látszólagos bizonytalanságba kell lépnünk, mert így találjuk meg az igazi biztonságot.

Ez a hit paradoxona: Hitben tett első lépésünk után olyan helyzetbe kerülünk, ahol lehetségessé válik a hit megélése. Engedelmességünk által megtanulunk hűségesek lenni. Ha elutasítjuk az Ő követését, soha nem tanuljuk meg, hogyan higgyünk. Leragadunk a hit sekélyes felén, saját magunkban bízunk, látás, és nem hit alapján élünk.

A tanítványság lényege, hogy Jézus állandóan olyan új helyzetekben próbál ki minket, ahol lehetővé válik, hogy még jobban bízzunk benne. "Olyan lehetetlen helyzetbe hoz, ahol mindent csakis Jézus szava határoz meg" - mondja Dietrich Bonhoeffer német teológus.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 23.

írta: Jon Walker, a "Drága kegyelem: Bonhoeffer: "A tanítványság ára" c. művének kortárs áttekintése" szerzője

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása