"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef. 2:10)

"Lehet, hogy valaki számára te vagy az egyetlen kép Jézusról, akit valaha látni fog." Ez a gyakran emlegetett állítás igaz, és a Szent Lélek munkálja ki bennünk, hogy Jézus rajtunk keresztül úgy látszódjon, mintha szemtől szembe látnák Őt.

A probléma akkor jelentkezik, ha elkezdünk ahhoz ragaszkodni, hogy mindenkinek ugyanúgy kell kinézni, hogy a benned élő Jézusnak ugyanúgy kell kinéznie, mint a bennem élőnek.

Isten szereti a változatosságot, és mindannyiunkat különböző formájúnak alkotott, más-más érdeklődéssel  és személyiséggel. Mégis, ahogy minden embernek van közös vonása, mint például az, hogy van vérkeringésünk, mi mindannyian ugyanazt a Teremtőt tükrözzük.

Jézusban egy vérkeringéshez tartozunk, Jézus megtisztító, megújító véréhez. De a bennem élő Jézus lehet, hogy különbözik a benned élőtől.

Más megközelítésben, olyanok vagyunk, mint az ólomüveg: különböző személyiségek, akik különféle színeken és mintákon keresztül tükrözik Isten fényét.

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef. 2:10)"

Ő formált minket úgy, hogy nincs két ugyanolyan ember, mindannyian különbözőek vagyunk és teljesen egyediek.

Nincs belőlünk még egy, Krisztusnak egy-egy megismételhetetlen megnyilvánulásai vagyunk.

Steve Pettit azt mondta: "Van mindannyiunk személyiségének egy szent természete, ugyanakkor mindannyiunknak van egy Istentől kapott szabadsága, hogy azok lehetünk Isten családján belül, akiknek Ő teremtett minket."

Ezzel együtt jár az Isten által adott felelősség is: a szeretet, hogy vigyázzunk egymásra, hogy ismerjünk meg másokat, és minket is megismerhessenek, hogy szeressünk, és fogadjuk el a szeretetet, és hogy bátorítsuk egymást, hogy a lehető legjobban tükrözzük a bennünk élő Krisztust.

Jézusban közös célunk, hogy segítsük egymást, hogy a lehető legjobb képmásai legyünk Jézusnak.
 

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid. 4:15-16

Jézust megkísértették, de nem vétkezett.

Jézust megkísértették, de úgy döntött, hogy nem vétkezik, így tiszta maradhatott, hogy feláldozza magát a bűneinkért.

Máté feljegyezte: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög" (Mt. 4:1). Pál pedig azt írja, hogy Jézus "hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" (Zsid. 4:15).

Ha Jézust megkísértették, és mégsem követett el bűnt, akkor a kísértés nem bűn.

Jézus Krisztus vére vette meg a szabadságunkat arra, hogy úgy dönthessünk, hogy nem vétkezünk. A kísértés a betolakodó, ami azt jelzi számunkra, hogy gyorsan segítséget hívjunk; de még nem lopott el semmit.

Ez egy fontos igazság, amit meg kell értenünk, mert ha azt hisszük, hogy a kísértés bűn, akkor könnyedén feltételezhetjük, hogy semmi haszna küzdeni ellene, mert azt hisszük, hogy már bűnbe is estünk; azt hisszük, hogy már átléptük a határt, úgyhogy akár meg is tehetjük azt a dolgot. Ez segít meglátnunk, hogy miért olyan fontos, hogy "foglyul ejtsünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Kor. 10:5b).

A mi főpapunk, Jézus Krisztus megismerte a kísértést, és ma is "meg tud indulni a kísértésünkön"(Zsid. 4:15).

Ő nem engedi, hogy olyan kísértések érjenek bennünket, amikben az ember ne tudna megállni. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni" (1Kor. 10:13).

(Daily Hope, Jon Walker, 2011.07.04.)