"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság."

(1. János 1:8)

Közülünk nagyon sokan egyfajta álarcot viselnek. Nem akarjuk, hogy bárki is meglássa a valódi énünket; nem akarjuk, hogy bárki is lássa a hibáinkat.
Gyakran megpróbáljuk eltakarni a tévedéseinket és hibáinkat a következő módszerekkel:

• Másokat hibáztatunk. Ádám is ezt tette, miután evett a fáról. Évát hibáztatta (ő pedig a kígyót). Kezdetektől fogva másokat okolunk. Nem akarjuk beismerni a saját hibáinkat, ezért másvalakire irányítjuk a figyelmet. A lényeg, hogy rólunk elterelődjön az érdeklődés.
• Kifogásokat is gyártunk. Úgy teszünk, mintha semmi rossz nem történt volna. Az élet nagyszerűen zajlik. Minden rendben.
  Sajnos a tettetés nem működik. A Biblia mondja az 1. János 1:8-ban: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.".

Szembe kell nézned a hibáiddal ahhoz, hogy szabaddá lehess tőlük. Menj szembe vele és mondd: "Megtettem. Öntelt módon viselkedtem az emberekkel. Nem vagyok jó apa, sem jó férj. Gyenge vezető vagyok." Itt az ideje annak, hogy ezt kimondd.

Ne úgy fejezd be ezt a megvallást, hogy "de...". Ne mondd, hogy "Ez nem nagy ügy...". Ne próbáld megmagyarázni másoknak, hogy valójában ez egy erősség. Csak ismerd be és légy szabad!

Beszéljünk róla:

Mire tehetne téged késszé a szabadság, amit a hibáiddal való szembesülés után nyersz el?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.10.02.)

"Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik." (1 Pét.2,9. Egyszerű ford.)

A Biblia azt tanítja, hogy az Úr minden keresztényt:
•    Szolgálatra alkotott (Ef. 2,10)
•    Megmentett, hogy szolgálni tudjon (2 Tim.1,9)
•    Elhívott a szolgálatra (1 Pét.2, 9-10)
•    Lelki ajándékkal ajándékozott meg a szolgálathoz (1 Pét. 4,10)
•    Felhatalmazott a szolgálatra (Máté 28,18-20)
•    Felszólított a szolgálatra (Máté 20, 26-28)
•    Elkészített a szolgálatra (Ef. 4,11-12)
•    Figyelmeztet arra, hogy szükség van a szolgálatára (1 Kor. 12,27)
•    Számon kér és a szolgálatához méltón megjutalmaz (Kol.3, 23-24)

Ez azt jelenti, hogy hétköznapi emberek, olyanok, akiknek gyermekeik vannak, munkájuk, hitelük, akiknek tele van a határidőnaplójuk - más szóval, olyanok, mit én vagy te - az Úrtól elhívást kaptak arra, hogy szolgáljanak.

Hogy ez mit is jelent pontosan?

Az Úr téged szolgálatra formált. A mindenség Ura téged egyénileg úgy formált, hogy szolgálni tudj a jelenlegi világban az emberek között és az eljövendő világban is.

Az Úr segíteni fog téged a szolgálatban. Nem fogsz kudarcot vallani a missziódban, hogyha elfogadod a szolgálatra való elhívást, ami azzal jár együtt, hogy Jézusé vagy.

Az Úr meg fogja válaszolni a kérdéseidet.  Kérdezd meg az Urat, hogy Ő hogyan szeretné, hogy másoknak segíts. Kérdezd meg Őt, hogyan akar használni téged úgy, hogy ilyennek teremtett, hogy az Ő dicsőségére szolgálj. Kérdezd meg: "Uram, mit szeretnél, milyen hagyatékot hagyjak magam után, ami Neked kedves?"

Köszönd meg Istennek, hogy azok között lehetsz, akik " választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (1 Pét. 2,9)

Beszéljetek róla:

•   Mit gondolsz az Úr milyen szolgálatra hívott el téged?
•  Mit teszel azért, hogy teljesítsd azt a feladatot, amiről az hiszed, hogy az Úr rád bízott? Úgy szolgálsz, hogy közben magabiztosan tudod, az Úr mindenben segít téged?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.09.01)