"Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (2Krón 20:12 GNT fordítás)
Amikor úgy érzed, hogy már átcsaptak a fejed felett a hullámok akkor fontos, hogy imádkozz Istenhez és megvaldd neki a tehetetlenségedet és alkalmatlanságodat. Őszintének kell lenned ha félsz és el kell mondd Istennek, hogy mit érzel. 2Krónika 20:12-ben Jósafát azt mondja Istennek imában, hogy "Erőtlenek vagyunk a ránktörő hatalmas hadsereggel szemben. Nem tudjuk mit tegyünk, de Tőled várjuk a segítséget." (GNT fordítás) Éreztél már így? Érezted már, hogy valami gond van a házasságoddal, a kariereddel vagy valami más dologgal az életedben ami miatt azt érezted, hogy átcsaptak a fejed felett a hullámok? A hét elején még úgy érzed, hogy bírni fogod, de Szerdára már elfogy az erőd.
Talán te is érezted már úgy, mint ennek a versnek a szerzője:
"A világ kezdete tele volt reménnyel
De az ember elrontotta a bűnnel
Reméljük, hogy a történet
Isten kegyelmével ér véget
De addig úgy érezzük, hogy az ellenség áll nyerésre."
Érezted már te is így? Beleolvasol az újságba, és úgy tűnik, hogy a rossz emberek győznek. Az iskoláinkban gyerekek ölnek meg gyerekeket. A társadalmunk erkölcsi és lelki helyzete kataszrófális. Úgy tűnik, hogy a gonoszok tényleg győzelemre állnak.
Mit lehet ilyenkor tenni? Mondd azt, hogy "Istenem, mi erőtlenek vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit tegyünk." Mondd el Istennek, hogy mit érzel!
Érdekes összehasonlítani a 12. verset, ahol azt mondja, hogy "erőtlenek vagyunk" a 6. verssel, ahol Jósafát azt mondja, hogy "Istenem, te vagy a legerősebb a világon." Lényegtelen, hogy mennyire vagy gyenge, ha Isten erős. Ha benne bízol, Ő vigyáz rád.
Nem kell, hogy erős legyek. Te sem kell, hogy az legyél. És még csak úgy sem kell tenned, mintha az lennél. Csak annyit kell tegyél, hogy bízol Istenben akinek mindenre van ereje.
Beszéljetek róla:
- Amikor fiatal voltál, neked mit mondtak arról, hogy hogyan kezeld az erőtlenséget?
- Szerinted miért olyan nehéz kifejezni a tehetetlenségünket bárkinek is, főleg Istennek?