Légy csendben, és várj az ÚRra! (Zsoltárok 37:7)
Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37:7a – GW fordítás)

Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:

• Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
• Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
• Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
• Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.

Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban!

Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.

Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat.

A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, „Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján.”

A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: „Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt).” és „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”

Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, „Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”

Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat.” Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, „Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok.”

Aki igazán megadja magát, ezt mondja, „Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!”
Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel.

Beszéljetek róla:

• Hol van a kincsed?
• A pénzhez valló viszonyod tükrözi-e, hogy megadtad a szíved Krisztusnak?

(Daily Hope by Rick Warren – 2013.03.27)

"Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való." (2 Kor. 3:5)

Az élet küzdelem, de a legtöbb ember nem veszi észre, hogy ezt a harcot, csakúgy mint Jákób, Istennel vívjuk! Mi akarunk lenni Isten, és bár semmi esélyünk sincs megnyerni a csatát, akkor is próbálkozunk.

A.W. Tozer mondta, "Azért vannak annyian még mindig bajban, még mindig keresnek, még mindig alig jutnak előrébb, mert még nem értek el saját határaik végére. Még mindig próbáljuk irányítani és akadályozni Isten munkáját magunkban."

Nem vagyunk Isten, és soha nem is leszünk. Emberek vagyunk, és amikor próbálunk Isten lenni, akkor sokkal inkább úgy végezzük, mint a Sátán, aki szintén egyenlő próbált lenni Istennel.

Elméleti síkon elfogadjuk az emberi mivoltunkat, de érzelmileg nem. Elméletileg egyetértünk az ötlettel, de mikor elérjük a határainkat, akkor irritálóan, dühösen és elutasítóan regálunk. Magasabbak akarunk lenni (vagy alacsonyabbak), okosabbak, erősebbek, tehetségesebbek, szebbek és gazdagabbak.

Mindent meg akarunk szerezni, mindent meg akarunk tenni és idegesek leszünk, ha ez nem történik meg. Aztán, mikor rájövünk, hogy Isten másoknak adta azokat a tulajdonságokat, amivel mi nem rendelkezünk, akkor meg irigyek, féltékenyek leszünk és sajnáltatjuk magunkat.

Megadni magadat Istennek, nem passzív lemondás, bukás vagy kifogás a lustaságra. Nem azt jelenti, hogy elfogadod a jelenlegi helyzetet. Pont az ellenkezője: rászánod az életed arra, hogy ellenállj a gonosznak és az igazságtalannak vagy arra, hogy szenvedj azért, hogy változtass a dolgokon, amiket meg kell változtatni. Isten gyakran hív el átadott életű embereket, az ő nevében harcoljanak. Ez nem gyáváknak vagy "lábtörlőknek" való.

A megadás nem azt jelenti, hogy többé nem godnolkodsz vagy hogy feladod a racionális látásodat. Isten nem pazarolná el azt az észt, amit neked adott! Nem akarja, hogy robotok szolgálják. A megadás nem jelenti, hogy beolvasztod a személyiséged. Isten használni akarja egyéni mivoltodat. A beolvadás helyett a megadás
sokkal inkább kiemeli az egyediségedet.

C. S. Lewis figyelte meg, "Minél inkább engedjük, hogy Isten átvegye felettünk az uralmat, annál inkább önmagunk leszünk - mivel Ő teremtett minket. Ő talált ki minden különböző embert, akivé téged és engem szánt, hogy legyünk. Mikor először fordulok Krisztushoz, mikor megadom magam az Ő személyiségének, akkor kapom meg a valódi, önálló személyiségem."

Beszéljetek róla:

• Milyen módon próbáltad mostanában Isten munkáját végezni?
• Mit veszel észre magadon, amikor Istennek még jobban alárendeled magad?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.03.25.)

“Barátaim! Isten hatalmas kegyelme miatt kérlek titeket: ajánljátok fel magatokat élő áldozatként Istennek, odaszánva magatokat a szolgálatra és az Ő tetszésére. Ez az igazi imádat, amit bemutathattok." (Róma 12:1, TEV fordítás)

Isten dicsőítése igazából arról szól, hogy felajánlod magad neki. 

Sokféleképpen hívhatjuk ezt a személyes hódolatot: hívhatod megszentelődésnek, hívhatod úgy, hogy "Úrrá teszem Jézust", vagy, hogy felveszem a keresztet, meghalok önmagamnak, átadom magam a Léleknek.

A lényeg, hogy megtedd, és nem az, hogy miként hívod. Isten az életedet akarja - az egészet. A 95% nem elég.

Életünk teljes átadásának sok hátráltatója lehet:

• Nem ismerjük Istent - nem tudjuk, hogy milyen is valóban.
• A bűnös természetünk - mi magunk akarunk Isten lenni.
• Félreértjük azt, hogy mit is jelent átadni magunkat és, hogy mennyi bizalomra van ehhez szükségünk.

A bizalom nélkülözhetetlen velejárója az életünk átadásának. Nem tudjuk átadni az életünket Istennek, ha nem bízunk benne, de nem tudunk benne bízni amíg nem ismerjük eléggé. A félelem nem engedi, hogy átadjuk az életünket, de a szeretet kiűzi ezt a félelmet. Minél jobban megérted, hogy mennyire is szeret Isten, annál egyszerűbben tudod átadni az életeted.

Honnan tudhatom, hogy Isten szeret? Sok bizonyítékot ad erre:

• Isten szeret téged (Zsolt. 145:9)
• Sosem veszít szem elől (Zsolt. 139:3)
• Az életed minden részlete érdekli (Mt. 10:30)
• Felkínálja a lehetőséget, hogy mindenféle örömben részesülj (1. Tim. 6:17)
• Jó terve van az életeddel (Jer. 29:11)
• Megbocsát (Zsolt. 86:5)
• Türelmes veled (Zsolt. 145:8)
• Feláldozta a Fiát érted (Róm 5:8)

Isten sokkal jobban szeret, mint ahogy azt el tudod képzelni!

“Barátaim! Isten hatalmas kegyelme miatt kérlek titeket: ajánljátok fel magatokat élő áldozatként Istennek, odaszánva magatokat a szolgálatra és az Ő tetszésére. Ez az igazi imádat, amit bemutathattok." (Róma 12:1, TEV fordítás)

Isten nem egy rabszolgahajcsár és nem is terrorizál lelkileg vagy akár fizikai erőszakkal, hogy átadd magad neki! Nem akarja megtörni az akaratunkat hanem magához csábít, hogy önként ajánljuk fel. Isten szeret és szabaddá tesz. Életünk átadása szabadsághoz vezet, nem megkötözöttséghez.

Beszéljetek róla:

• Mit értesz meg jobban Istenről, amikor arra gondolsz, hogy hagyja, hogy meghozd azt a döntést, hogy szereted-e vagy nem?
• Pihenj meg ma Isten szeretetének ismeretében! Majd hagyd, hogy ez dicsőítésre motiváljon!

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.03.25.)