Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Mit tegyek, ha összecsapnak fejem felett a hullámok

2014. április 13. 03:00 - FodorImi

„Fájdalmam, hontalanságom gondolata keserű méreg. Állandóan rá gondolok, és a lelkem elcsügged. Mégis visszatér a remény, mikor erre az egy dologra gondolok: Az ÚR kifogyhatatlan szeretete és kegyelme még tart, friss, mint a reggel, és bizonyos, mint a napfelkelte. Mindenem az ÚR, reményemet belé vetem.” (Jeremiás Siralmai 3:19-24 – TEV fordítás)

Amikor nagyon öszecsapnak fejed felett a hullámok, könnyű a fájdalomra, a problémákra, a terhekre és a nehézségekre koncentrálni. Ez a természetes reakció. A biblikus reakció azonban az lenne, hogy Isten szeretetére összpontosítod a figyelmed.

Még akkor is, ha haragszol Istenre, emlékeztetned kell magad, hogy Ő mennyire szeret téged. Koncentrálj az Ő feltétel nélküli szeretetére. Jusson eszedbe, hogy nem állíthatod meg Istent a Ő szeretetében. Panaszkodhatsz, sikoltozhatsz, üvöltözhetsz vele, Ö mégis örökké szeretni fog.

Ezt a bibliai megközelítést láthatod Jeremiás életében is, a Jeremiás Siralmai 3:19-24-ben. Jeremiás saját fájdalmaira fókuszálva indul: „A fájdalmam és hontalanságom gondolata keserű méreg. Állandóan rá gondolok, és a lelkem elcsügged...” (v. 19-20 – TEV fordítás). A körülötte levő pusztítás emésztette, ez töltötte be a gondolatait, keserűvé és csüggedtté tette.

Ha életedet meg akarod változtatni, először a gondolataiddal kell kezdened. Jeremiás is ezt tette. A gondolati változást észlelhetjük a következő versben: „Mégis visszatér a remény, mikor erre az egy dologra gondolok: Az ÚR kifogyhatatlan szeretete és kegyelme még tart, friss, mint a reggel, és bizonyos, mint a napfelkelte. Mindenem az ÚR, reményemet belé vetem.”

Nem fogod igazán megérteni, hogy csakis Istenre van szükséged, addig amíg odáig el nem jutsz, hogy egyedül Ő van neked. De csakis Rá van szükséged, mert Isten gondot visel rólad.

Buta hibát követünk el, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Elkezdünk úgy gondolkozni, hogy „Én jobban tudom, mint Isten, és a magam útját választom, ahelyett, hogy Isten útját követném.” Vagy azt gondoljuk, hogy Isten egy kozmikus „örömgyilkos”, aki csak azt keresi, hogyan okozzon szenvedést az életünkben.

Meg kell változtatnunk a gondolkozásunkat. Emlékeznünk kell: „Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.” (Jeremiás Siralmai 3:31-33)

Isten szeret téged. Ő nem egy szigorú szülő, aki nem akarja, hogy boldog légy. Nem is egy olyan tökéletlen szülő, gyengeségekkel, hibákkal, aki mindent elront. Ő az Isten – az örök, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki arra teremtett téged, hogy szerethessen, és soha sem fog elhagyni.

Amikor tehát úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, hagyj fel azzal, hogy a veszteségeidre figyelj, fókuszálj inkább arra, amid maradt: Istenre és az Ő irántad való szeretetére.

Beszéljetek róla

  • Melyek azok az ígéretek és igazságok, melyek Isten irántad való érzéseiről dicsekednek?
  • Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy megtapasztald a veszteségeket és a fájdalmat? A mi megtapasztalásunk megváltoztat-e bármit Istennel kapcsolatban?

(Daily Hope by Rick Warren – 2014.04.06.)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.