„Az Úr jó mindenkihez, aki bízik Őbenne, tehát a legjobb, ha türelmesen várunk – várunk Őrá, hogy megmentsen minket.” (Jeremiás siralmai 3:25-26, GNT fordítás)
Amikor az élet különböző területein problémák és bajok jönnek, a „legszellemibb” döntés, amit csak hozhatunk az, hogy eltöltünk egy kis időt az Úrral és várunk.
A Jeremiás siralmaiban ezt olvassuk: „Amikor az élet nehéz és kemény, menj el valahová egyedül. Légy csendben, hajtsd meg a fejed és imádkozz. Ne tegyél fel kérdéseket, hanem várj addig, amíg reménység nem ébred benned. Ne fuss el a probléma elől, hanem nézz vele szembe. A „legrosszabb” soha nem a legrosszabb”. (Jeremiás siralmai 3:28, MSG fordítás)
A legtöbben nem igazán tudjuk, mit jelent csendben lenni. Sokszor feszültek és idegesek vagyunk, és nem szeretünk Istenre várni, mert ilyenkor még idegesebbek leszünk. Szeretjük mi irányítani a dolgokat.
Mit jelent Istenre várni? Azt, hogy leülünk, hallgatunk, és figyelünk Istenre. Olvashatjuk a Bibliát is közben, vagy imádkozhatunk is esetleg, de leginkább csak csendben vagyunk az Úr előtt.
Idegesek akkor leszünk, amikor nem várjuk meg, hogy reménység ébredjen bennünk, ahogy ezt Jeremiás is mondja. Isten akar beszélni hozzánk. Reménységet akar adni nekünk, azt, amire annyira vágyunk. De mi mindig túlságosan elfoglaltak vagyunk az életünk különböző dolgaival. És amikor Isten beszélni akar velünk, akkor épp „foglalt a vonalunk”.
Ha meg akarjuk hallani, mit mond nekünk Isten, és ha meg akarjuk tapasztalni azt a reménységet, amit Ő tud adni nekünk, akkor el kell töltenünk Vele egyedül egy kis időt. „Be kell lépnünk” a csendbe, és késznek kell lennünk arra, hogy meghalljuk Őt.
Jézus is erről beszél a Máté 6:6-ban: „Találj egy csendes, félreeső helyet, hogy ne érezz kísértést arra, hogy szerepet játssz Isten előtt. Legyél olyan egyszerű és őszinte, amilyen csak lenni tudsz. A figyelem középpontja el fog terelődni saját magadról Istenre, és elkezded majd érezni az Ő kegyelmét.” (MSG fordítás)
Amikor őszinte vagy Istennel, a figyelmed középpontjából kikerülnek a saját problémáid, legyenek azok bármilyen nagyok is, és Isten kegyelme kerül a középpontba.
A Jeremiás siralmai 3:25-26-ban ez áll: „Az Úr jó mindenkihez, aki bízik Őbenne, tehát a legjobb, ha türelmesen várunk – várunk Őrá, hogy megmentsen minket.” (GNT fordítás)
Tehát mielőtt hozzákezdenél, hogy egyedül oldod meg a problémádat, hagyd, hogy Isten mentsen ki abból. Egy kicsit ahhoz hasonló ez, ahogy a háborús filmekben lenni szokott. Amikor az ellenség közeledik a főhős - általában kicsi és szedett-vedett - hadserege felé, a főhős kiadja a parancsot az embereinek, hogy ne lőjenek, amíg arra parancsot nem ad, és aztán a legeslegutolsó pillanatban elkiáltja magát, hogy „Tűz!” Minthogy a legalkalmasabb pillanatban lőttek, az övék lett a győzelem.
Ez a mi esetünkben is igaz. Bármilyen akadállyal kell is szembenéznünk, várakoznunk kell Istenre. Az Ő időzítése a legjobb számunkra.
Várjunk és figyeljünk az Úrra.
Beszéljetek róla
- Megtörtént már veled az életben, hogy túlságosan gyorsan cselekedtél, és emiatt nagyon rosszul alakultak a dolgok?
- Miért nehéz Istenre várni, amikor nehéz és küzdelmes időszakon megyünk keresztül?
(Daily Hope by Rick Warren, 2014. 11. 14.)