„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”
(Fil 2,4)

Ha kapcsolatot akarsz létesíteni az emberekkel, akkor kezdd az ő igényeikkel, ne a sajátjaiddal. Kezdd az ő fájdalmukkal, ne a sajátoddal. Kezdd azzal, amit ők akarnak, ne azzal, amit te akarsz. Van egy régi kínai mondás, amely így hangzik: „Először törekedj megérteni, mielőtt megértést várnál.”

A Biblia is így fogalmaz. Először másokra kell gondolnod, és nem arra, hogy mások megértsenek-e téged. Próbáld megérteni őket. Így teremtheted meg az első kapcsolatot.

A Filippi 2,4 azt mondja: „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”.

Ez a vers egy ellenkultúrát fogalmaz meg. Születésünk pillanatától kezdve a társadalmi kultúránk minden eleme arra nevel minket, hogy először magunkra gondoljunk.

Két alapvető igazság van az élettel kapcsolatban. Először is, a világ nem körülötted forog. Tudom, hogy ez sokkoló! Igen, Isten szemében különleges vagy. Igen, egy bizonyos céllal lettél megteremtve. De a világ nem körülötted forog.

Az élet második alapvető igazsága: Isten megígérte, hogy ha mások szükségleteinek kielégítésére koncentrálsz, ő is kielégíti a te szükségleteidet. Ha azt akarod, hogy a te szükségleteid is kielégüljenek, kezdj el mások szükségleteit kielégíteni. Miért? Mert Isten azt akarja, hogy megtanulj önzetlen lenni. Azt akarja, hogy megtanulj szeretni és nagylelkű lenni, ahogy ő is az.

A Máté 6,33 így szól: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és akkor minden más megadatik nektek” (NLT).

Amikor Isten országáért élsz, az életedben első helyre helyezed azokat a dolgokat, amelyek neki a legfontosabbak – és azok az emberek. Gondoskodsz másokról, előbb rájuk gondolsz, mint magadra, és ugyanolyan figyelmet fordítasz az ő szükségleteikre, mint a sajátjaidra. Jézus is így bánt az emberekkel, és Jézusnak minden Isten országáról szólt.

A kapcsolatok kialakítása azzal kezdődik, hogy úgy hallgatunk, tanulunk és szeretünk, ahogy Jézus tette.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi tesz valakit jó hallgatóvá?
• Azt jelenti az önzetlenség, hogy elhanyagolod a saját szükségleteidet? Miért, vagy miért nem?
• Életed mely területén van szükséged Isten gondviselésére? Hogyan tudsz segíteni másoknak ugyanezen a területen?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.11.07.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb oldali sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

"Mindazok, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt."
(ApCsel 2,44-45)

Senki sem hozott olyan áldozatot, mint az első keresztények. Az Apostolok cselekedetei 2,44-45-ben a Biblia így ír: „Mindazok, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.”

Ezek a korai keresztények nem csak pénzt adtak. Mindenükkel nagylelkűek voltak. Amikor szükséget láttak, mindent megtettek, hogy azt kielégítsék – saját költségükre. Olyan tudatosság és törődés uralkodott közöttük, amely önzetlen és áldozatos nagylelkűséghez vezetett. Mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Ráadásul nem adtak vonakodva. A Biblia azt is mondja: „Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,46-47).

Az emberek felfigyeltek erre a radikális életmódra, amelyben szabadon adakoztak mások szükségleteinek betöltésére. Az öröm, amelyet az első keresztények a nagylelkű adakozásból merítettek, még több embert vonzott Isten családjába.

Mi történne ma egyházainkban, ha ugyanolyan radikálisan nagylelkűek lennénk? A Biblia azt mondja, hogy mi vagyunk az Isten által nekünk adott dolgok gondnokai, vagyis kezelői. Felelősségünk, hogy erőforrásainkat úgy használjuk, hogy az hatással legyen az Isten országára.

Isten nem csak a saját örömödre ad neked erőforrásokat. Azt akarja, hogy változást hozz a körülötted lévő világban. Isten soha nem azért áld meg minket, hogy csak magunkkal törődjünk. Azért áld meg minket, hogy másokat is megáldhassunk.

Ez egy reményteli és bátorító igazság, amelyet egész évben érdemes szem előtt tartani, mert a nagylelkűséget nem csak hálaadáskor vagy karácsonykor mutathatjuk meg. Ez egy életmód, és még nagyobb hatással bír, ha a gyülekezet együtt is gyakorolja.

Találj módokat arra, hogy radikálisan nagylelkű legyél, hogy örök hatást gyakorolhass a gyülekezetedben, a közösségedben és azokban a körökben élő emberekre, ahová Isten téged helyezett.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan változna meg az életed, ha radikálisan nagylelkűbbé válnál? Hogyan nézne ez ki?
• Amikor nehezen tudsz nagylelkű lenni, mi az, ami visszatart attól, hogy többet adj?
• Annak az igazságnak az alapján, hogy Isten megáld minket, hogy mi is másokat megáldhassunk, mi az az egy gyakorlati lépés, amit ezen a héten tehetsz, hogy engedelmeskedj Istennek?

(Daily Hope by Rick Warren 2025.11.06.)

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

A Biblia nagyon világosan írja le, hogyan kell imádkoznunk. Azt mondja nekünk, hogy „szüntelenül imádkozzunk.” (1Thessz 5,17).

Ez valószínűleg sok ember számára lehetetlennek tűnik. Sokaknak már az is nehézséget jelent, hogy napközben meghatározott időpontokban imádkozzanak, például étkezéskor, lefekvéskor vagy egy állandó csendes időben.

Hogyan lehet állandóan imádkozni? Az egyik módszer az, hogy egész nap „lélegzetimádságokat” használunk, ahogyan sok keresztény évszázadok óta teszi. Válasszunk egy rövid mondatot vagy egy egyszerű kifejezést, amelyet egy lélegzetvétel alatt ismételhetünk Jézusnak: „Velem vagy.” „Elfogadom a kegyelmedet.” „Rád támaszkodom.” „Meg akarlak ismerni.” „Hozzád tartozom.” „Segíts, benned bíznom.”

Használhatunk rövid bibliai mondatokat is: „Nekem az élet Krisztus.” „Soha nem hagysz el.” „Te vagy Istenem.”

Imádkozzuk minél gyakrabban, hogy mélyen gyökerezzen a szívünkben. Csak ügyeljünk arra, hogy motivációnk Isten dicsőítése legyen, és ne próbáljuk manipulálni Őt, hogy a mi akaratunkat teljesítse. A lélegzetimádságok, ha engedjük, akkor Isten mély jelenlétének érzékeléséhez és gondoskodásának felismeréséhez vezetnek

Az Istenhez való közeledés gyakorlása egy készség; egy szokás, amit fejleszthetsz. Ahogy a zenészek minden nap gyakorolják a skálákat, hogy könnyedén tudjanak gyönyörű zenét játszani, úgy te is megtanulhatod, hogyan gondolj Istenre a nap különböző pillanataiban. Tornáztathatod az elmédet, hogy emlékezz Istenre.

Először emlékeztetőket kell készítened, hogy rendszeresen visszatérjenek a gondolataid arra a tudatosságra, hogy Isten veled van abban a pillanatban. Kezdd azzal, hogy vizuális emlékeztetőket helyezzel el magad körül. Kis cetliket tehetsz ki, amelyeken ez áll: „Isten velem van és általa vagyok!”

Ha mindezeken keresztül az Ő jelenlétének megtapasztalását keresed, akkor eltévesztetted a lényeget. Nem azért dicsérjük Istent, hogy jól érezzük magunkat, hanem azért, hogy jót tegyünk. A célod nem egy érzés, hanem az a folyamatos tudatosság, hogy Isten mindig jelen van.

Ez az imádságon keresztül történő imádat életmódja. Így imádkozhatsz folyamatosan.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Próbáld ki a légzésimádságot, hogy egész nap Istent imádd. Milyen változást észlelsz a hozzáállásodban és másokkal való kapcsolataidban?
• Milyen vizuális emlékeztetők segítenek legjobban abban, hogy tudatában legyél Isten jelenlétének?
• Gondolj arra, hogyan tanultál meg hangszeren játszani vagy sportolni. Hogyan alkalmazhatod ugyanezt a fegyelmet és energiát az imádkozó életmód kialakításában?

(Daily Hope by Rick Warren, 2025.11.05.)

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”
(1Korinthus 12,27)

Isten teremtette az egyházat, az Ő családját, azért, hogy egymásra szükségünk legyen az Ő célja betöltéséhez ezen a földön. Mindannyian egy küldetésre születtünk és Isten azt akarja, hogy ezt a küldetést együtt végezzük el.

Az egyik legfontosabb oka annak, hogy szükséged van egy gyülekezeti családhoz tartozni, az, hogy betölthesd az elhívásodat és gyakorlati módon szolgálj más hívőket. A Biblia ezt mondja:
„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Korinthus 12,27)

A te szolgálatod létfontosságú a Krisztus testében. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe és minden szerep fontos. Nincs „kicsi” szolgálat Isten előtt. Minden számít!

Az egyházban nincs jelentéktelen szolgálat. Némelyik látható, mások rejtve maradnak és a háttérben zajlanak, de mindegyik értékes — és gyakran épp a kisebb vagy háttérbe szoruló szolgálatok hozzák a legnagyobb változást. Az én otthonomban például a legfontosabb fény nem a nagy csillár az étkezőben, hanem a kis éjjeli lámpa, ami megóv attól, hogy beverjem a lábam amikor éjjel felkelek.

A nagyság és a jelentőség nem jár kéz a kézben. Minden szolgálat számít, mert egymásra vagyunk utalva azért hogy Krisztus teste teljesen működjön.

Ha a tested egyik része nem működik, megbetegszel — és a tested többi része is szenved. Képzeld el, ha a májad egyszer csak így szólna:
„Elegem van! Nem akarom többé szolgálni a testedet! Kiveszek egy év szabadságot, azért hogy engem tápláljanak. Azt teszem, ami nekem a legjobb! Vegye át a munkát valaki más!”

Mi történne? A tested meghalna.

Ma több ezer helyi gyülekezet azért haldoklik, mert a keresztények nem hajlandóak szolgálni. Nézőként ülnek a pálya szélén, és Krisztus teste emiatt szenved.

Isten olyan szolgálatra hívott el, amely messze túlmutat azon amit valaha is el tudnál képzelni. Ő szolgálatra teremtett téged:
„Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezus 2,10) Valahányszor másokat szolgálsz, valójában Istent szolgálod.

Ne elégedj meg azzal, hogy mások végzik a gyülekezet munkáját. Itt az ideje, hogy te is kivedd a részed!

Gondold át:

• Miért nehéz betölteni az elhívásodat más hívők támogatása nélkül?
• Milyen módon formált Isten a szolgálatra? Milyen képességeid, személyiségjegyeid, tapasztalataid és lelki ajándékaid segíthetnek abban, hogy hatékony légy egy bizonyos területen?
• Hogyan használt Isten egy kisebb vagy csendesebb szolgálatot arra, hogy változást hozzon a te vagy valaki más életáben akit ismersz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.11.04.)

„Magasztalja lelkem az Urat,és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben”
(Lk 1,46-47)

Te Isten ötlete vagy. Te Isten találmánya vagy. Te Isten alkotása vagy.

Nem te teremtetted magad. Isten teremtett téged. Senki sem tud rólad többet, mint Isten. Ő formált téged, megtervezett, megalkotott, felépített és megalkotott téged a célja érdekében. Isten soha nem teremt semmit cél nélkül. Az Ő célja a te sorsod.

Isten nemcsak teremtett téged, hanem meg is mentett.

Valóban meg kellett mentenie téged, mert bár Istennek terve van az életeddel, nem kényszerít téged arra, hogy kövesd azt. Te pedig nem követted. Elkalandoztál, és elkezdted a saját dolgaidat csinálni. A saját tervedet követted az életedben, és elrontottad. Vétkeztél. Emiatt Isten elküldte Jézust, hogy meghaljon a bűneidért, hogy megmentsen téged.

Valójában Isten elküldte Jézust, hogy megfizesse minden ember bűneit, aki valaha élt. Még Mária, Jézus anyja is Istenre támaszkodott, mint Megváltójára. Amikor Isten angyalt küldött Máriához, hogy elmondja neki, hogy őt választotta Fiának anyjául, Mária elfogadta Isten tervét, és aztán elmondta nekünk, miért.

Lukács evangéliumának első fejezetében Mária azt mondja: „Magasztalja lelkem az Urat,és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben” (Lk 1,46-47). Mária azt mondja: „Isten nem csak teremtett engem, hanem meg is mentett. Nem véletlenszerűen, vonakodva vagy azért követem Isten tervét, mert muszáj. Lelkesedéssel, várakozással és lelkesedéssel követem. Örülök!”

Abban a pillanatban Mária tudta, mi a célja. Tudta, miért helyezte Isten őt a földre. Ezért úgy döntött, hogy követi Isten tervét, tudva, hogy bízhat abban, ahová Megváltója vezeti.

Az élet tervezése terén sok keresztény úgy viselkedik, mint az ateisták. Elfogadják Istent az üdvösségükért, de aztán azt gondolják: „Csak követem, és úgy tervezem az életemet, ahogy akarom.”

Tényleg? Azt gondolod, hogy Isten azért teremtett téged a földre, hogy magadért élj? Nem hiszem.

Isten a saját célja érdekében teremtett téged. Kire bízhatnád jobban a sorsodat, mint arra, aki teremtett és megmentett téged?

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kinek az útján jársz ma? Szükséged van-e irányváltásra ahhoz, hogy az Isten által neked szánt úton haladj? Az, aki teremtett téged, az is, aki megmentett téged. Mit jelent ez az igazság számodra?
• Milyen módon viselkedtél ateistaként, amikor az életed tervezéséről volt szó?
• Könnyebbnek tűnik követni a Teremtődet, vagy a Megváltódat? Miért?

Bízol Jézusban, mint Megváltódban?

Ha még soha nem fogadtad be Jézust a szívedbe, szeretném, ha most megkapnád erre a lehetőséget. Mondd el Istennek, hogy bízol az Ő Jézuson keresztül adott üdvösségének ígéretében, az alábbi imával:

„Drága Atyám, megígérted, hogy ha bízom Jézusban, üdvözülök. Nem a cselekedeteim által, hanem kizárólag a kegyelmed által. Hiszek Jézusban, mint Urunkban és Megváltónkban. Megvallom bűneimet, és kérlek, bocsáss meg nekem, és átadom az életemet neki.

Vezess, irányíts és segíts, hogy hitben és engedelmességben kövessem Jézust. Jézus Krisztus nevében. Ámen.”

(Daily Hope by Rick Warren, 2025.11.03.)