"Isten mindegyikőtöknek adott ajándékokat, az Ő különféle szellemi ajándékaiból. Jól használjátok őket, hogy Isten bőkezűsége áradjon rajtatok keresztül... Tegyétek ezt azzal az erővel, amit Isten ad. Így Istené lesz a dicsőség."(1Péter 4:10-11 - Angolból szabadon fordítva)

Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bõkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, õhelyette is. Istentõl kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkûek a különbözõ dolgokkal, amiket Istentõl kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).

Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemzõ tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévõ erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bõkezűségben.

Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bõkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bõkezű az idei karácsonyi idõszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedõk számára.

Beszéljünk róla!

• Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?

• Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévõket, a bõkezûségre?

Daily Hope by Jon Walker, 2012.12.12.

"Mindannyiunknak személyesen kell számot adnia Istennek." (Róma 14:12, NLT fordítás)

Földi életed végén Isten előtt fogsz állni, Ő pedig értékelni fogja, milyen jól szolgáltál másokat életeddel. A Biblia azt mondja: "Mindannyiunknak személyesen kell számot adnia Istennek." (Róma 14:12, NLT fordítás).

Gondolkozz egy kicsit ennek a következményén. Egy nap Isten össze fogja hasonlítani azt, hogy mennyit időt és energiát fordítottunk magunkra azzal, hogy mennyit időt és energiát fektettünk mások szolgálatába.

Ennél a pontnál összes kifogásunk az énközpontúságra üres fecsegés lesz: "túl elfoglalt voltam" vagy "voltak saját céljaim" vagy "el voltam foglalva a munkával, szórakozással, készültem a nyugdíjra". Összes kifogásunkra Isten ezt fogja mondani: "Sajnálom, rossz a válaszod. Megteremtettelek, megmentettelek, elhívtalak, hogy szolgáló életet élj. Melyik részét nem értetted meg?"

A Biblia figyelmezteti a nem hívőket: "Ki fogja önteni haragját azokra, akik maguknak élnek", ez a keresztényekre nézve azt jelenti, hogy elveszítik örökkévaló jutalmukat (Róma 2:8, NLT fordítás).

Csak akkor élünk teljes életet, amikor másoknak segítünk. Jézus ezt mondta: "Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy takarékoskodj az életeddel, el fogod veszíteni. Csak azok fogják igazán megtudni, milyen az igazi élet, akik eltékozolják életüket énértem és az Jó Hírért." (Márk 8:35, LB fordítás, lásd még: Máté 10:39, 16:25, Lk. 9:24, 17:33).

 Ez az alapigazság annyira fontos, hogy ötször megismétlődik a evangéliumokban. Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel, mert az életet szolgálatra szánta Isten. Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni és önzetlenül szolgálj másokat.

Beszéljetek róla:

• Milyen kifogások tartanak vissza a szolgálattól?
• Mit gondolsz, mit jelent "eltékozolni az életet"?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.11.04.)