„Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból." (Péld.3:9-10)

A tized befizetésének lényege, hogy megtanuljuk Istent helyezni az első helyre az életünkben. Istennek nincs szüksége a pénzünkre. Ő azt kéri, amit a pénzt jelképez: a hálánkat, a prioritásainkat és a hitünket.

Nézd meg ezeket a verseket a Példabeszédek 3. részéből. Látsz olyan részt, ahol azt írná az ige, hogy "Tiszteld az Urat egész jövedelmed maradékából"? Láthatod, hogy az ige NEM ezt írja.

Az ige ezt mondja: "Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából...". Az Úrnak adunk először, mindenki előtt, rögtön a bevételünk legjavából.

És itt az ígéret:"Akkor bőségesen megtelnek csűreid és must árad sajtóidból". Sokan tudják már közületek,hogy Kay és én mindig is így éltünk, az első 10%-ot mindig az Úrnak adjuk. Ha adóságba keverednénk, akkor az emberek felé fogunk tartozni, nem pedig az Úr felé.

Az ige arra szólít fel téged és engem, hogy hálával adjuk meg az Úrnak a tizedet, de mindez egyben annak a bemutatása is, hogy mit tartunk fontosnak. Mindemellett azt is mutatja, hogy elhisszük az Ő igéreteit.

A Mal. 3,10-ben az Úr ezt mondja :" Hozzátok be a raktárba az egész tizedet...". Ez az imádat helyét jelöli. Ezután az Úr azt mondja : "...és így tegyetek próbára engem!" Lényegében ez azt jelenti, " Tégy próbára engem és én megáldalak téged az engedelmességedért." Isten azt mondja, hogy biztosítani számodra mindent, amire szükséged van. Nem azt mondja, hogy a vágyainkat fogja teljesíteni, hanem a szükségleteinket.

(Daily hope by Rick Warren, 2010. október 04.)

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2 Korinthus 9:8.) Ha ez a vers tényleg igaz, akkor miért kéne aggódunk?

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” 2 Korinthus 9:6-7.

Ez a vetés és aratás törvénye. Ezt minden földművelő ismeri. A gazdának négy zsák vetőmag van a csűrében és a kopár földjét nézegeti. Nem kezd el morgolódni – „Nincs termés! Bárcsak lenne termés!” Csak kimegy és elkezdi vetni a magot, az megsokszorozódik és többet kap, mint amennyi volt neki. Négy zsák magból négy zsák mag lesz? Nem. Sokkal több ennél. Százszorosan megsokszorozódik.

Egy épeszű gazda se mondaná „Nem engedhetem meg magamnak, hogy vessek. Ez az összes mag, amim van, csak négy zsák. Ezért megtartom a magot.” Az egyetlen módja, hogy kapjon majd valamit, ha odaadja ezt. El kell vetnie. Ha megtartja, csak annyi marad, de ha odaadja, megsokszorozódnak.

Ugyanez igaz a pénzedre is. Igaz mindenre az életedben. Logikátlannak tűnik, hogy amikor szükségben vagy, adnod kell. Azért, mert ez hitet követel. Isten azt mondja „Az én utam nem a ti utatok.” Miért így tervezte ezt Isten? Mert Isten adakozó. Ő a legnagylelkűbb adakozó az egész univerzumban és azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá váljunk.

„Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta…” (János 3:16.) Isten azt akarja, hogy megtanulj nagylelkű lenni. Ha nem tanulsz meg adni, ha zsugori és fukar vagy, mindig aggódsz, hogy mi lesz neked, ahelyett, hogy adnál, akkor sosem válsz Krisztushoz hasonlóvá.

Jézus mondta  „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38.)

Szeretnénk azt mondani, „Uram, ha minden szükségemet betöltöd, akkor fogok adni." Isten azt mondja, "Nem, ha adsz, akkor betöltöm minden szükséged." Miért? Mert ez hitet kíván.

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2 Korinthus 9:8.) Ha ez a vers tényleg igaz, akkor miért kéne aggódunk?

Nincs miért aggódnunk.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.08.06.)