"Némelyik (mag) a tövisek közé esett, és amikor vele együtt fölnőttek  a tövisek is, megfojtották." Lukács 8:7

Nem hallhatod Istent, amikor zsúfolásig tele van a fejed gondolatokkal, aggodalmakkal, félelemmel vagy tervek szövögetésével, de még akkor sem, ha állandóan rádiót hallgatsz vagy TV-t nézel. Ha állandóan a telefonon lógsz, amikor az Úr hívna téged, foglaltat jelez a telefon.

Ezek azok a tényezők, amelyekről Jézus a Lukács 8:7-ben beszél, amikor azt mondja, hogy a magok a tövisek közé estek. A mai igeversben az áll,  hogy a tövis együtt nőtt a magokkal, majd megfojtotta azokat.

Gondolhatjuk azt is, hogy ez még mindig valamivel jobb, mint amikor a magok sziklás talajra hulltak, hiszen itt legalább kihajtanak és növekednek. De ezeket viszont megfojtják, tehát ezek sem fognak gyümölcsöt teremni. Valamennyi ember hallja Isten beszédét, de elfoglaltságaik, mint például az élet aggodalmain vagy a gazdagságon való merengés és az élvezetek hajszolása elfojtják Isten szelíd hangját, így aztán sosem válnak érettebbé.

Ha te is folyton rohansz, nem fogod meghallani Istent, és akkor beleütközöl az elfoglaltság korlátjába. Gyakran összetévesztjük az elfoglaltságot a produktivitással, a termékeny élettel, pedig ez a kettő távolról sem ugyanazt jelenti. Ha mindig elfoglaltságot keresel, és nem újulsz meg lelkileg, akkor te sokkal inkább elfoglalt ember vagy, mint produktív és termékeny.

Jézus azt mondja, hogy ezek a zavaró tényezők olyanok, akár a tövisek, amelyek az elménkben és a szívünkben is gyökeret vernek, pont úgy, ahogyan a kertünkben a gyomok.

Háromféle tövis van, amelyek távol tartják Isten hangját tőled:

Aggodalmak - A görög szóhasználat a "merinma" szót használja az aggodalomra, melynek jelentése "különböző irányba rángat". Ha téged több irányba kényszerítenének az események, akkor aggódás kerít hatalmába. Amikor pedig aggódsz, nem hallhatod Istent.
 
Pénz - Ha azzal vagy elfoglalva, hogy mindig pénzt keresel a számlák kifizetéséhez, vagy azért, hogy kitörj egy adóssággödörből, sokszor nem tudod meghallani Istent.

Élvezetek - Isten ad az életünkben különböző dolgokat, amiket élvezhetünk, és amelyek jók. De könnyen elfoglalttá válhatsz az élvezetek és a szórakozás hajszolása miatt, és Isten követéséről ekkor megfeledkezel.

Mennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy a tövisek felnőjenek? Semennyi. Ezek a gyomok az elhanyagoltság jelei. Amikor elhanyagolod Istent, és nem töltesz vele időt, tövisek kezdenek növekedni az életedben. Ahhoz, hogy kiirtsd ezeket, először meg kell tanulnod úrrá lenni az elméden, amit lefoglalnak a különféle gondolatok.

A Királyok 1. könyve 19:12-ben, amikor Isten Illéssel beszélt, az Úr nem volt a szélben, sem a földrengésben, sem pedig a tűzben, hanem egy szelíd hang hallatszott.
Ha megakarod hallani az Úr halk szavát, csendben kell figyelned.

(Rick Warren, Daily Hope, 2011. március 11.)

"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Máté 6:31-32)

"Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?"

Amikor aggodalmaskodunk, akkor megmutatkoznak az életünkben azok a területek, ahol a saját magunk erejéből próbáljuk megoldani a dolgokat ahelyett, hogy Jézus ígéreteiben bíznánk.

Ezt azt jelenti, hogy tekinthetünk az aggodalomra egy olyan lehetőségként is, amely által növekedhet a hitünk. Ahelyett, hogy aggódnánk, vagy rosszul éreznénk magunkat a félelmeink miatt, a bennünket aggasztó dolgokat letehetjük inkább Jézus Krisztus lábai elé. Ezt mondhatjuk: "Jézus, problémáim vannak ezen a területen, ami miatt folyton aggódom. Neked adom ezt a félelmemet, és bízni fogok abban, hogy te gondoskodni fogsz róla."

Ezután - ahogy Pál apostol is tanítja - a gondolatainkat foglyul kell ejtenünk. Vagyis amikor elkezdenénk aggódni, akkor ezt a gondolatot megfogjuk, és Jézushoz küldjük. "Jézus, nagyon ideges vagyok a jelzálogom miatt, de hozzád viszem ezt a félelmemet, mert te ígéretet adtál arra, hogy felelősséget vállalsz a szükségleteim betöltéséért."

Ez az egyszerű átruházás már önmagában és önmagától is erősíteni fogja a hitedet, hiszen ehhez már az szükséges, hogy egy nagyon egyszerű, mégis bensőséges módon elfogadd Isten mindenható mivoltát. Ez egy egyszerű hitbeli lépés, ami segít abban, hogy világosan lásd, Jézus mikor és hogyan gondoskodik rólad.

Jézus azt mondta, hogy az aggodalom azokra az emberekre jellemző, akik nem ismerik Istent és az Ő útjait. Ezek az emberek a saját tudatlanságuk miatt hajlamosak felfújni a dolgokat. Fogalmuk sincs arról, hogy Isten ismeri a szükségleteiket, ezért - ahogy Tom lelkipásztor is tanította tegnap - megpróbálják a maguk számára elvégezni azt, amire csak Isten képes.

De ti ismeritek Istent, és hogy Ő hogyan munkálkodik - mondta Jézus. Ő minden alkalommal választás elé állít minket: "Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?" Ha a válaszod "igen", akkor miért aggódsz? Ha pedig "nem", akkor mi tart vissza attól, hogy bízz Jézusban?

Jézus meghalt azért, hogy az aggodalmaidtól is szabad lehess. Az aggódás választás kérdése: dönthetsz úgy is, hogy inkább Jézusban bízol, és Isten gondoskodásának a csodái között jársz nap mint nap.

Jon Walker, Daily Hope, 2011.02.06.
 

"Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlant, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, és aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben."

"Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen. Ezért most hálát adunk neked, Istenünk és dicsérjük hatalmas nevedet." (1 Krón. 29:11-13)

Amikor Jézus megdorgálta a szelet és a hullámokat a Máté 8-ban, a tanítványok elcsodálkoztak, és ezt kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mt. 8:27)

Abban a pillanatban elismerték, hogy Isten irányítja a dolgokat. Rájöttek, hogy nincs miért aggódniuk, mert az Isten, aki egyetlen szavával képes fenntartani a világmindenséget, és aki erejével összetartja a molekulákat, az ott van velük a csónakban.

Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlan dolgokat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben.

Egyedül Isten az, aki irányítja a dolgokat. Most persze lehet, hogy felmerül benned a kérdés, hogy "ha Isten irányít mindent, akkor miért nem változtat ezen vagy azon a dolgon, vagy miért nem lesz jobb ez vagy az a helyzet?". Őszintén szólva, erre én sem tudok válaszolni.  De azt tudom, hogy bízom Benne. És eddig még mindig azt tapasztaltam, hogy Ő méltó a bizalomra. Nem csak az a világ létezik, amiben most élünk. Van örökkévalóság, ahol majd minden jó és igazságos lesz.

Isten megtűri a gonoszt egy ideig, de ez nem lesz mindig így. Ezért Istenbe vetem a bizalmam, mert egyedül Ő az, aki irányítja a dolgokat.

Amíg itt vagyunk a földön, mit kell tennünk? Jézus ezt mondja:  "Ne aggódjatok a holnap miatt; a holnap majd aggódik önmagáért (angolból ford: Isten a holnapodnak is gondját viseli). Elég a napnak a maga baja." (Mt. 6:34)

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem tervez előre. Továbbra is ki kell tűznünk célokat magunk elé, hiszen a Biblia is bölcsnek tartja ezt. De amikor elterveztük azt, hogy milyen irányba akarunk továbbhaladni, attól kezdve már csak a mai napra figyeljünk. Ha úgy döntesz, hogy aggódni akarsz a holnap miatt, akkor nem tudsz arra figyelni, hogy mi Istennek a mai napra vonatkozó akarata.

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van,
és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten,
nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:30)

A Máté 8-ban a tanítványoknak jó okuk volt az aggodalomra. Halászok voltak, és ismerték mennyire veszélyes a vihar, amivel szembenéztek. Mégis, amikor felébresztették Jézust, ő azt mondta nekik: „Mért féltek, ti kicsinyhitűek?” (Máté 8:26)

Ez a kijelentés nagy kihívás számunkra. Arra emlékeztet, hogy nincs elég jó ok arra, hogy aggódjunk. Amikor életünk realitásának kellős közepén vagyunk, és aggódhatnánk, Jézus azt mondja, hogy inkább a hitet válasszuk.

Hogyan tudod a hitet választani? Úgy, hogy megérted Isten jellemét. Megérted az irántad való szeretetét, és azt, hogy hogyan akar munkálkodni az életedben.

Az egyik kép, ami segít megértenünk Isten jellemét, a virágokkal kapcsolatos. Jézus azt mondta: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek…Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:28-30)

A virágok nem azért olyan szépek, mert sokat aggódnak. Isten jelleme miatt gyönyörűek. Isten ugyanígy munkálkodik a te életedben is. Ő nagylelkű és szerető Isten.

Hogyan növelheted a hited, amikor az élet tele van olyan eseményekkel, amelyek aggódásra késztetnek? Kezdj el imádkozni már előre a dolgokért! Legtöbbször már előre láthatod, hogy mi fog következni, így két választásod van: vagy aggódsz, vagy elkezded Istenbe vetni a hitedet mielőtt a dolgok megtörténnek.

A Lukács 8-ban ezt a példázatot mondja Jézus: „Akiknél a mag a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.”

Ha imádkozol azokért a dolgokért, amik miatt aggódsz, akkor a hited olyan kirobbanó hatást, növekedést, örömöt és termelékenységet fog eredményezni, amilyet még sosem láttál.

(Tom Holladay, Daily Hope, 2011.02.04)
 

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9.)

Aggodalmaink mindig félelmeinkből nőnek ki. Amikor aggódsz a gyermekeidért vagy a munkádért, mögötte mindig egy félelem áll.

A Máté evangéliuma 8. részében a tanítványok félnek a rettenetes vihartól, úgyhogy aggodalmukban felébresztik Jézust. Ő ezzel a kérdéssel válaszol nekik: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?”(Máté 8:26.) Jézus szembeállítja őket félelmeikkel. Miért? Amikor úgy érezzük, hogy a félelmeink a végső hatalom, akkor ezek vezetik életünket. Amikor azonban elkezdünk szembenézni velük, rájövünk, hogy nem a félelem a végső hatalom, hanem Isten.

Isten egyik leggyakrabban említett parancsa a Bibliában az, hogy „ne félj”. Isten azt mondta Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj”(Józsué 1:9.) Ugyanezt mondta mindenkinek Ábrahámtól az Ószövetségben Zakariásig az Újszövetségben. Megosztotta ezt a parancsot Izsákkal, Jákobbal, Hágárral, Ráhellel, Mózessel, Gedeonnak, Elizeussal, Dáviddal, Salamonnal, Ézsauval, Jeremiással, Ezékiellel, Dániellel, Péterrel, Pállal, Magdalai Máriával, és Jézus anyjával, Máriával. Mindegyikük szembekerült félelmekkel és mindegyiküknek megparancsolta Isten, hogy ne féljenek.

A kérdés nem az, hogy félsz-e vagy sem, hanem az, hogy mit teszel ezekkel a félelmekkel. Amikor félsz 3 választási lehetőséged van: félelemmel élsz, elfutsz előle vagy szembenézel hittel a félelmeiddel.

Jézus azt akarja, hogy nézz szembe hittel a félelmeiddel. „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:27.)

Daily Hope by Tom Holladay, 2011. fenruár 3.