"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2:10.)

Isten egy olyan szolgálatra hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért vagy itt, hogy te is hozzáadj valamit ehhez a világhoz.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzáadj valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvegyél belőle. Isten azt szeretné, ha valamit vissza is adnál.

A Biblia szerint "Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2:10.) Ezek a "jó cselekedetek" a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz - bármilyen módon -, akkor valójában Istent szolgálod és közben betöltöd az egyik célodat. (Kolossé 3:23-24, Máté 25:34-45, Efézus 6:7)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek." (Jeremiás 1:5) (Az angol fordításban a "népek prófétájává tettelek" rész szó szerint így szerepel: "kiválasztottalak egy különleges munkára" – a fordító)

Amikor erre a "különleges munkára" gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családjában minden egyes tagnak feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen "pásztorolsz".

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése a világban.

Van valami, ami visszatart tőle, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

 

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. október 4.)
 

„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9) 

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 2.)