„Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült…”

(Eszter 4:4)

A második kulcs ahhoz, hogy felfedezd a életed célját, azonosítani azokat a helyzeteket, amik beindítják szíved. Mi az ami kihoz a sodrodból? Mi miatt gondolod, hogy „Valakinek tennie kéne valamit ezzel?”

Bármi is az, ez a kulcs a életed céljához. A feleségem, Kay, úgy hívja ezt, hogy mélyen megrendülve lenni. Annyira zavar, hogy mozgásba hoz.

Az Eszter könyve 4. részben Eszter szolgálója elmeséli neki, hogy nagybátyja Mordokaj nyilvánosan gyászol, mert Hámán terve és a király döntése az, hogy megölik a zsidókat. Amikor meghallja mit tesz Mordokaj, mélyen megrendül. Bizonyára azt gondolta, hogy nagyon sok ember meg fog halni, hacsak nem tesz valamit.

Téged zavar valami, vagy az életed annyira elszigetelt, hogy semmi sem késztet arra, hogy azt mondd „Valakinek tennie kéne ezzel valamit”?

A Saddleback Gyülekezet vezető gyülekezetté vált Amerikában az AIDS elleni küzdelemben, mert Kay olvasott egy cikket a Newsweek-ben arról, hogy 14 millió gyerek lett árva az AIDS miatt és ez mélyen megrendítette őt.

És nincs ezzel egyedül. A gyülekezetünkben több mint 300 szolgálat indult el olyan emberekkel, akik láttak egy problémát, szükséget, fájdalmat vagy igazságtalanságot és úgy döntöttek, hogy tesznek valamit érte.

Az Ézsaiás 58:6-11 tíz csodálatos igéretet tesz azoknak, akik fellépnek az igazságtalansággal szemben. Szánj rá egy pillanatot, hogy elolvasd. Isten azt ígéri, hogy az ő jóindulata rád ragyog, a sebeid begyógyítja, mindig veled lesz és megvéd, válaszol az imáidra, a sötétséget világossággá változtatja, vezet téged, megelégít jó dolgokkal, és megtart téged erősnek.

Ezek az ígéretek mind arra épülnek, hogy legyünk nagylelkűek az emberekkel, mert is Isten  azt akarja, hogy megtanuljuk a nagylelkűséget.

Íme a házi feladatod mára: készíts egy listát azokról a dolgokról, amik megrendítenek, és imádkozz, kérd Istent, hogy mutassa meg neked, hogyan tudod használni az ajándékaid, hogy változást hozhass.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. október 28.)

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2:10.)

Isten egy olyan szolgálatra hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért vagy itt, hogy te is hozzáadj valamit ehhez a világhoz.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzáadj valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvegyél belőle. Isten azt szeretné, ha valamit vissza is adnál.

A Biblia szerint "Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2:10.) Ezek a "jó cselekedetek" a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz - bármilyen módon -, akkor valójában Istent szolgálod és közben betöltöd az egyik célodat. (Kolossé 3:23-24, Máté 25:34-45, Efézus 6:7)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek." (Jeremiás 1:5) (Az angol fordításban a "népek prófétájává tettelek" rész szó szerint így szerepel: "kiválasztottalak egy különleges munkára" – a fordító)

Amikor erre a "különleges munkára" gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családjában minden egyes tagnak feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen "pásztorolsz".

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése a világban.

Van valami, ami visszatart tőle, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

 

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. október 4.)
 

„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9) 

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 2.)