A mai áhítat Jon Walker írása.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem." (Márk 8.34)

Amikor szenvedések érnek minket, ragaszkodnunk kell az igazsághoz, hogy arról Istennek tudomása van. Ezekben az időszakokban sem állunk kívül Isten szuverenitásán és hatalmán. Megnyugvást kell találnunk az Ő igéreteiben, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra. Így amikor szenvedésen megyünk át, és elutasítás ér bennünket, engedelmesen bízzunk abban, hogy a megpróbáltatásaink nem véletlen események. Ellenkezőleg, a szenvedés szükséges eszköz Isten kezében, hogy -szeretetéből fakadóan-, "megszorongasson" minket. Ezt azért teszi, hogy mindazok a dolgok, amiket máskülönben figyelmen kívül hagynánk, vagy mentegetőzéssel elintéznénk -bűn, engedetlenség, közönyösség, ne kerüljenek a "nem is olyan nagy ügy" kategóriába. 

Jézus éppen ezért szólt oly sokszor a megfáradtakhoz és megtört szívűekhez. (ld: Máté 11:28-30). Mintha azt mondaná: "Gyertek hozzám, ha nincs reményetek és kétségbe vagytok esve. Csak ti, kétségbeesett férfiak és nők vagytok készek arra, hogy az én ügyemért szenvedést tűrjetek el."

Valóban, egyedül ilyen emberek érthetik meg, hogy mit jelent az az ige, hogy Isten neked adja a "sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45.3)

Gondolj bele, a kereszt nem csak úgy véletlenül "megtörtént" Jézussal, része volt annak a tervnek, amiért Ő a földre jött. A szenvedés veled sem csak úgy megtörténik, Isten arra használja, hogy segítsen abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy még inkább betölthesd életed célját és értelmét.

Lehet, hogy szenvedésen kell keresztül menned, még akkor is, ha engedelmesen jársz Istennel. Ne engedd, hogy a szenvedés eltávolítson tőle! Sőt inkább engedd meg Istennek, hogy a szenvedés közelebb vigyen az Ő szívéhez. Még ha nem is látod Isten munkáját a szenvedésben, bízz Isten szerető és jóságos természetében.

Daily Hope, 2011. március 2.

„Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:14)

„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el”  - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.

Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.

Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.

Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.

Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.

Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.

Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.

Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.

Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.02.18)
 

"Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,majd így szólt hozzá:"Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" Jn 9, 6-7

Jézus tehát rátalál egy emberre, aki születésétől fogva vak. A férfi Jeruzsálem utcáin koldult. Majd ez az idegen, valószínűleg letérdelt mellé és csendesen így szólt: "Ha mindazt megteszed, amire kérlek, újra látni fogsz. Én meggyógyítalak."

A vak férfi kétségbeesetten meg akart gyógyulni; kétségbeesetten vágyott a változásra; kétségbeesetten szeretett volna egy jelet Istentől; kétségbeesetten akarta tudni, hogy az élete számít valakinek.

A vak kéregető a hang irányába fordult, reménykedve, hogy a beszélő parancsol szemeinek, hogy nyíljanak meg, reménykedve, hogy a férfi világosságot szól ott, ahol egy életen át csak sötétség volt.

Csak szólj, Uram és minden aszerint lesz.

Azonban Jézus nem adott ki ilyen parancsot. Ehelyett összedolgozta nyálát a porral, sarat készített, amit maszkként rákent a férfi szemeire.

Csupán ezek után adott ki parancsot. Méghozzá olyat, amire nem számított a vak férfi, mert arra késztette, hogy felálljon és hitben kilépjen.

"Menj!", szólt Jézus, " mosakodj meg Siloám tavában."

Jézust soha nem befolyásolja az, hogy nekünk milyen elvárásaink vannak felé, inkább sokszor mi vagyunk áldozatai saját elképzeléseinknek -Ő róla. 

Hitünk egy valóságos és kézzelfogható engedelmesség lépéssel kezdődik. Más szóval, Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti egyszerűen, hogy egyetértünk vele, vagy ugyanabba az általános irányba haladjunk mint Ő. Arra vagyunk elhívva, hogy lépésről lépésre elszakadjunk a jelenlegi fizikai életünktől, hogy követni tudjuk Jézust az azt követő új és igazi életünkben (Kol 3,3) - rendeltetésünk és célunk felé haladva.

(Jon Walker,  Daily Hope 14.02.2011.)

"Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől." (Pál levele a rómaiakhoz 6:6-7)

 

Hallottam egy remek történetet egy üzletemberről, aki egy hosszú, utazással töltött nap végén lefeküdt az ágyába egy hotelszobában. Amikor elbóbiskolt, hirtelen azt érezte, hogy valami mászik a lábán.

Ahogy felugrott, felkapcsolta a világítást és felhajtotta a lepedőt, észrevette, hogy az ágya tele volt bogarakkal.

Hiába kapott másik szobát, ez már nem segített az üzletember undorán. Ahogy hazaért, panaszlevelet küldött a hotelt működtető cég vezetőségének.

Néhány héttel később közvetlenül a cég elnökétől kapott levélben választ:

"Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy egy olyan elismert, fontos pozíciót betöltő személy, mint Ön, ilyen rossz tapasztalatra tett szert egyik szállodánkban. Igazán sajnáljuk , és biztosíthatjuk Önt arról, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémát. Soha többé nem fog ilyen eset előfordulni."

Miután elolvasta a válaszlevelet, az üzletember remekül érezte magát. A hotel vezetőségéhez eljutott a panasza, elkötelezték magukat a változtatás mellett, így a kezdeményezésével a többi szállóvendégnek is segíthetett.

Ám amikor összehajtogatta a levelet, hogy visszategye a borítékba, egy kis cetli esett ki belőle a padlóra. Ahogy felvette, egy kézzel firkantott kis üzenetet olvasott rajta: "Küldjétek el a fickónak a bogaras levelet".

Ezen a héten Rick lelkipásztoron keresztül rájöttem, hogy én is "bogaras leveleket" küldözgettem Istennek. Más szavakkal, kialakítottam néhány szokásos, szabványos választ Isten parancsaira és rendelkezéseire.

Könnyű azt mondani, hogy ezentúl komolyan odafigyelek az egészségemre, hogy hangsúlyt fektetetek Isten céljaira, vagy hogy változtatok az életem azon területein, amelyek Jézus követésének az útjában állnak. A nehéz rész az, amikor valójában végre is kell hajtanom, ami mellett elköteleztem magam.

Te is így vagy ezzel? Azt mondjuk Istennek, hogy nem tudunk változtatni, de valójában arról van szó, hogy nem akarjuk komolyan venni az egészségünket, nem akarjuk abbahagyni a mértéktelen evést, vagy nem akarjuk követni Jézust oda, ahová vinni szeretne bennünket. Ezért aztán elővesszük a sablon leveleinket - azokat a szokásos válaszainkat, amelyek által őszintének tűnhetünk a magunk számára, amikor valójában eszünk ágában sincs változtatni.

Azt hiszed, hogy Isten nem tud téged megváltoztatni, vagy csak egyszerűen te magad nem akarsz változni? Szabad vagy, nem vagy köteles rossz döntéseket hozni. Választhatod azt is, hogy Isten formálja át az életedet, és biztos lehetsz abban, hogy meg is teszi.

(Daily hope by Jon Walker
2011.01.23.)

 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.)

A Bibliában egy fontos igazságot látunk újra és újra: amint hitlépést teszel, a Szent Szellem abban a pillanatban kiárasztja erejét. Amikor Józsué egy leküzdhetetlen akadállyal állt szemben, a Jordán folyó vize csak azután állt meg, miután a papok engedelmesen és hittel beléptek a rohanó áramlatba. (Józsué 3:13-17.)

Ahogyan tegnap megbeszéltük, engedelmességünk utat nyit Isten erejének. Isten azt várja, hogy te cselekedj először. Ne várj arra, hogy erőt és magabiztosságot érezz. Menj előre, tedd azt, ami helyes, az érzéseid és félelmeid ellenére! Így tudsz együttműködni a Szent Szellemmel.

Az Újszövetség azt mondja, hogy tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy növekedjetek a hitben, hogy minél inkább Jézushoz hasonlóvá váljatok (például: Lukács 13:24, Róma 14:19, Efezus 4:3). Nem ülhetünk ölbe tett kézzel arra várva, hogy ez megtörténjen.

Mélyül a hitünk minden alkalommal, amikor engedelmeskedünk Jézus parancsainak. Például:

El kell engednünk régi tetteinket. „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22.)

Meg kell változnunk gondolkozásunkban. „újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.) A Biblia azt mondja, hogy értelmünk megújulásával mi magunk is megváltozunk. (Róma 12:2.)

„Fel kell vennünk” Jézus jellemét, azáltal, hogy új, istenfélő magatartást alakítunk ki. A Biblia mondja: „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efezus 4:24.)

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. január 6.)