„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat… Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.” (JSir 3:4-6,8)

Mindannyian átélünk olyan életszakaszokat, amikor úgy tűnik, hogy minden szétesik. Elveszítjük az állásunkat. Tönkremegy egy kapcsolat. Valaki meghal. Egészségünk nem a régi, gyengülünk.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten elhagyott bennünket.

De nem így van!

Az egykori próféta, Jeremiás, hasonló cipőben járt, amikor megírta Siralmait. Az ő országát, Júdeát, gazdasági válság kínozta, külső ellenség gyötörte. Látta azt a mérhetetlen embertelenséget, amit az övéi ellen elkövettek. Az embereknek nem volt munkája és éhen haltak.

Hol is kezdte Jeremiás? Elmondta Istennek, hogyan érez. Jeremiás Siralmai 3. fejezetében ezt mondja: „Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat… Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

Meglep téged, hogy ilyen szavak vannak a Bibliában? Jeremiás is azt gondolta, hogy Isten elfelejtette őt. Ellenben Jeremiás nem tagadta érzelmeit. Nem szépítette. Megvallotta Istennek, ami a szívét nyomta. Jeremiás öt fejezeten keresztül mondja el Istennek, mit érzett éppen akkor. Kimondta Istennek: Ez borzasztó!

Miért tette Isten ezeket a részeket a Bibliába? Azért, hogy megtudd, hogy Ő tudja kezelni az indulataidat, a haragodat, a görcsös fájdalmaidat és a nyomorúságodat is. Jeremiás a Biblia egyik könyvének teljes terjedelmében a gőzt ereszti ki, ventilál. Ha Isten elég erős volt ahhoz, hogy Jeremiás siralmait kezelje, akkor elég erős ahhoz is, hogy a tiedet is kezelje!

Amikor csak nyeled az érzelmeid, folyamatosan megbetegíted magad, ártasz magadnak. A gyomrod issza meg a levét.

Ehelyett öntsd ki a szíved Istennek.

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, hisztériás dührohamaik voltak. Ezek a dührohamaik nem tántorítottak el, hogy szeressem őket. Nem tettek kételkedővé a döntéseimben. Nem lettem ezáltal kevésbé az apjuk.

Arra emlékeztetett, hogy még nem eléggé érettek. Ők nem tudták, amit én tudtam.

Isten nem szeret kevésbé, amikor dühkitöréseid vannak, amikor hisztériázol. Isten nem tartozik magyarázattal, de sohasem fél attól, amit megvallasz neki.

Mondd hát el Neki bátran!. Ez lesz a gyógyulásod kezdete.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen történések vannak az életedben, amiről nem szívesen beszélsz Istennek?
• Miért nehéz őszintének lenni Istenhez a küzdelmeinkben és vívódásainkban?
• Próbálj írni egy levelet Istennek a küzdelmeidről. Talán egyszerűbbnek találod, ha levelet írsz, mint szóban elmondanod.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.19.)