"Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok..." (Fil.1:3)

Mire emlékszel az emberekkel kapcsolatban? A jó élményekre vagy a rossz tapasztalatokra? Pál azt mondta:"szeretek az emberekkel kapcsolatos jó dolgokra emlékezni, az együtt töltött kellemes időre és jó élményekre."

Amikor Pál ezt mondta, nem volt épp egyszerű helyzetben Filippiben. Az Apostolok cselekedetei 16. fejezetéből megtudhatjuk, hogy mikor elment Filippibe illegálisan letartóztatták, nyilvánosan megbotozták, megalázták majd börtönbe vetették. Mindezek után pedig arra kérték, hogy távozzon a városból. Mégis ezt mondja: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok".

Pál elidőzhetett volna a negatív dolgoknál. Emlékezhetett volna a fájó emlékekre. De azt választotta, hogy nem a fájdalmas dolgokra emlékszik, hanem ehelyett arra koncentrál, hogy miért lehet hálás.

Lehet, hogy a múltban megsértett egy szülő vagy társ, és azóta is ragaszkodsz ehhez a sérelemhez. Ennek eredményeként ma már nem érzed jól magad a társaságukban. Még mindig a rosszra, a negítvra fókuszálsz. Légy hálás az emberekben rejlő jóért! A kellemes emlék döntés, választás kérdése. Eldönthetem, mi az, amire a múltból emlékezni fogok.

Nem azt mondom, hogy tagadd a téged ért sérelmeket, sebeket, vagy, hogy nézd el az emberek gyengeségeit. Ez pszichológiailag nem egészséges. De koncentrálj a jóra, és az erősségek hangsúlyozását válaszd!

Hallom, amint feleségek mondják:"Ő jó ember, de..." Bármikor, ha meghallod a "de" szócskát, az azt jelenti, hogy a hangsúly a negatívon, nem pedig a pozitívon van. Légy hálás azért, amid van! Mr. Tökéletes nem létezik! Hallottam már ugyanezt férjektől is, de Mrs. Tökéletes sem létezik!

Ha szeretnél másokat és mások társaságát élvezni, akkor az erős, nem pedig gyenge oldalukra kell koncentrálnod. Néhány embernél ez sok kreativitást igényel. De mindenkiben találhatsz valami jót.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. szeptember 25.)

Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.(2 Timóteus 1:9)

Azért lettél megváltva, hogy Istent szolgáld. A Biblia szerint: "ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2 Timóteus 1:9)

Isten megváltott, hogy az Ő szent munkáját végezhesd. Nem a múltbéli cselekedeteid miatt, hanem a jövőbéli cselekedeteidért lettél megváltva. Isten országában neked is megvan a helyed, a célod, a szereped és a funkciód, amely arra vár, hogy betöltsd. Ez az, ami az életnek igazi értelmet és értéket ad.

Jézusnak az életébe került az, hogy téged megváltson. A Biblia emlékeztet minket: „mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”(1 Korintus 6:20)

Nem bűntudatból, félelemből vagy kötelességből szolgáljuk az Urat, hanem örömből és mélységes hálából mindazért, amit értünk tett. Tartozunk Neki az életünkkel. Az üdvösség által a múltunk megbocsájtatott, a jelenünk értelmet kapott, a jövőnk pedig biztosított. Mindezen előnyök fényében Pál erre szólít fel: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim (…) szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”(Róma 12:1)

János apostol tanította, hogy megtérésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretettel szolgálunk mások felé. Az ő szavai szerint „tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket”(1 János 3:14).

Ha nincs bennem szeretet mások iránt, nincs bennem vágy, hogy másokat szolgáljak, és csak a saját szükségleteim érdekelnek, akkor nem árt végiggondolnom, hogy Jézus valóban jelen van-e az életemben. A megtért szív szolgálni vágyik.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010 június 1)