„Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:14)

„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el”  - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.

Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.

Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.

Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.

Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.

Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.

Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.

Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.

Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.02.18)
 

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4:12)

Az e heti áhítatok a Saddleback gyülekezet egyik tanítójától, Buddy Owenstől származnak, aki a "The Way of a Worshiper" című könyv szerzője.

Hányszor fordul elő veled, hogy ugyanazt a bűnt vallod meg újra és újra? Így egy idő után vagy borzasztóan érzed magad a bűn miatt, vagy érzéketlenné válsz rá és egyszerűen csak nem veszel róla tudomást.

Ez részben azért történik így, mert anélkül valljuk meg a bűnünket, hogy egyszer is megvallottuk volna azt az igazságot, amivel Isten már felhatalmazta az életünket. Ő belülről kifelé munkálkodik bennünk, így formál minket. Más szóval a bűnvallás nem csak arról szól, hogy egyetértesz Istennel abban, amit tettél; abban is egyet kell értened Vele, hogy ki vagy Krisztusban. Hiszem, hogy ha több időt fordítasz a hited megvallására, akkor sokkal kevesebbszer kell majd bűnt vallanod. Ez a titka életed teljes, biblikus átalakulásának.

Ahogy már tegnap is említettem, az igazi változás belülről kifelé történik. És amikor a Biblia azt mondja, hogy "újuljatok meg (...) elmétekben" (Ef 4:23) és "változzatok meg értelmetek megújulásával" (Rm 12:2), Isten emlékeztet minket arra, hogy minden cselekvés/viselkedés egy gondolattal kezdődik.
 

Tehát ha változást akarsz látni abban, ahogy cselekszel, meg kell változtatnod azt, ahogyan gondolkodsz. Ezt úgy teheted meg, hogy megvallod a hitedet, mert ez segít másképp gondolni magadra, a helyzetedre, és a bűnödre. Ez emlékeztet arra, hogy Isten folyamatosan munkálkodik benned.

Amikor megvallod a hitedet, többé nem arra összpontosítasz, amit a múltban elkövettél, sem arra, hogy hogyan tudnád azt a jövőben elkerülni. Ehelyett arra tekintesz, amit igaznak hiszel, és arra, hogy mit mond Isten igéje arról, hogy ha Jézust hittel követjük, az hogyan alakítja a dolgok menetét.
 

(Daily Hope by Buddy Owens, 2011. február 9.)

"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." (Máté 6:31-32)

"Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?"

Amikor aggodalmaskodunk, akkor megmutatkoznak az életünkben azok a területek, ahol a saját magunk erejéből próbáljuk megoldani a dolgokat ahelyett, hogy Jézus ígéreteiben bíznánk.

Ezt azt jelenti, hogy tekinthetünk az aggodalomra egy olyan lehetőségként is, amely által növekedhet a hitünk. Ahelyett, hogy aggódnánk, vagy rosszul éreznénk magunkat a félelmeink miatt, a bennünket aggasztó dolgokat letehetjük inkább Jézus Krisztus lábai elé. Ezt mondhatjuk: "Jézus, problémáim vannak ezen a területen, ami miatt folyton aggódom. Neked adom ezt a félelmemet, és bízni fogok abban, hogy te gondoskodni fogsz róla."

Ezután - ahogy Pál apostol is tanítja - a gondolatainkat foglyul kell ejtenünk. Vagyis amikor elkezdenénk aggódni, akkor ezt a gondolatot megfogjuk, és Jézushoz küldjük. "Jézus, nagyon ideges vagyok a jelzálogom miatt, de hozzád viszem ezt a félelmemet, mert te ígéretet adtál arra, hogy felelősséget vállalsz a szükségleteim betöltéséért."

Ez az egyszerű átruházás már önmagában és önmagától is erősíteni fogja a hitedet, hiszen ehhez már az szükséges, hogy egy nagyon egyszerű, mégis bensőséges módon elfogadd Isten mindenható mivoltát. Ez egy egyszerű hitbeli lépés, ami segít abban, hogy világosan lásd, Jézus mikor és hogyan gondoskodik rólad.

Jézus azt mondta, hogy az aggodalom azokra az emberekre jellemző, akik nem ismerik Istent és az Ő útjait. Ezek az emberek a saját tudatlanságuk miatt hajlamosak felfújni a dolgokat. Fogalmuk sincs arról, hogy Isten ismeri a szükségleteiket, ezért - ahogy Tom lelkipásztor is tanította tegnap - megpróbálják a maguk számára elvégezni azt, amire csak Isten képes.

De ti ismeritek Istent, és hogy Ő hogyan munkálkodik - mondta Jézus. Ő minden alkalommal választás elé állít minket: "Elhiszed, hogy ha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?" Ha a válaszod "igen", akkor miért aggódsz? Ha pedig "nem", akkor mi tart vissza attól, hogy bízz Jézusban?

Jézus meghalt azért, hogy az aggodalmaidtól is szabad lehess. Az aggódás választás kérdése: dönthetsz úgy is, hogy inkább Jézusban bízol, és Isten gondoskodásának a csodái között jársz nap mint nap.

Jon Walker, Daily Hope, 2011.02.06.
 

"Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlant, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, és aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben."

"Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen. Ezért most hálát adunk neked, Istenünk és dicsérjük hatalmas nevedet." (1 Krón. 29:11-13)

Amikor Jézus megdorgálta a szelet és a hullámokat a Máté 8-ban, a tanítványok elcsodálkoztak, és ezt kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mt. 8:27)

Abban a pillanatban elismerték, hogy Isten irányítja a dolgokat. Rájöttek, hogy nincs miért aggódniuk, mert az Isten, aki egyetlen szavával képes fenntartani a világmindenséget, és aki erejével összetartja a molekulákat, az ott van velük a csónakban.

Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlan dolgokat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben.

Egyedül Isten az, aki irányítja a dolgokat. Most persze lehet, hogy felmerül benned a kérdés, hogy "ha Isten irányít mindent, akkor miért nem változtat ezen vagy azon a dolgon, vagy miért nem lesz jobb ez vagy az a helyzet?". Őszintén szólva, erre én sem tudok válaszolni.  De azt tudom, hogy bízom Benne. És eddig még mindig azt tapasztaltam, hogy Ő méltó a bizalomra. Nem csak az a világ létezik, amiben most élünk. Van örökkévalóság, ahol majd minden jó és igazságos lesz.

Isten megtűri a gonoszt egy ideig, de ez nem lesz mindig így. Ezért Istenbe vetem a bizalmam, mert egyedül Ő az, aki irányítja a dolgokat.

Amíg itt vagyunk a földön, mit kell tennünk? Jézus ezt mondja:  "Ne aggódjatok a holnap miatt; a holnap majd aggódik önmagáért (angolból ford: Isten a holnapodnak is gondját viseli). Elég a napnak a maga baja." (Mt. 6:34)

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem tervez előre. Továbbra is ki kell tűznünk célokat magunk elé, hiszen a Biblia is bölcsnek tartja ezt. De amikor elterveztük azt, hogy milyen irányba akarunk továbbhaladni, attól kezdve már csak a mai napra figyeljünk. Ha úgy döntesz, hogy aggódni akarsz a holnap miatt, akkor nem tudsz arra figyelni, hogy mi Istennek a mai napra vonatkozó akarata.

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van,
és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten,
nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:30)

A Máté 8-ban a tanítványoknak jó okuk volt az aggodalomra. Halászok voltak, és ismerték mennyire veszélyes a vihar, amivel szembenéztek. Mégis, amikor felébresztették Jézust, ő azt mondta nekik: „Mért féltek, ti kicsinyhitűek?” (Máté 8:26)

Ez a kijelentés nagy kihívás számunkra. Arra emlékeztet, hogy nincs elég jó ok arra, hogy aggódjunk. Amikor életünk realitásának kellős közepén vagyunk, és aggódhatnánk, Jézus azt mondja, hogy inkább a hitet válasszuk.

Hogyan tudod a hitet választani? Úgy, hogy megérted Isten jellemét. Megérted az irántad való szeretetét, és azt, hogy hogyan akar munkálkodni az életedben.

Az egyik kép, ami segít megértenünk Isten jellemét, a virágokkal kapcsolatos. Jézus azt mondta: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek…Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:28-30)

A virágok nem azért olyan szépek, mert sokat aggódnak. Isten jelleme miatt gyönyörűek. Isten ugyanígy munkálkodik a te életedben is. Ő nagylelkű és szerető Isten.

Hogyan növelheted a hited, amikor az élet tele van olyan eseményekkel, amelyek aggódásra késztetnek? Kezdj el imádkozni már előre a dolgokért! Legtöbbször már előre láthatod, hogy mi fog következni, így két választásod van: vagy aggódsz, vagy elkezded Istenbe vetni a hitedet mielőtt a dolgok megtörténnek.

A Lukács 8-ban ezt a példázatot mondja Jézus: „Akiknél a mag a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.”

Ha imádkozol azokért a dolgokért, amik miatt aggódsz, akkor a hited olyan kirobbanó hatást, növekedést, örömöt és termelékenységet fog eredményezni, amilyet még sosem láttál.

(Tom Holladay, Daily Hope, 2011.02.04)