„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9.)

Aggodalmaink mindig félelmeinkből nőnek ki. Amikor aggódsz a gyermekeidért vagy a munkádért, mögötte mindig egy félelem áll.

A Máté evangéliuma 8. részében a tanítványok félnek a rettenetes vihartól, úgyhogy aggodalmukban felébresztik Jézust. Ő ezzel a kérdéssel válaszol nekik: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?”(Máté 8:26.) Jézus szembeállítja őket félelmeikkel. Miért? Amikor úgy érezzük, hogy a félelmeink a végső hatalom, akkor ezek vezetik életünket. Amikor azonban elkezdünk szembenézni velük, rájövünk, hogy nem a félelem a végső hatalom, hanem Isten.

Isten egyik leggyakrabban említett parancsa a Bibliában az, hogy „ne félj”. Isten azt mondta Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj”(Józsué 1:9.) Ugyanezt mondta mindenkinek Ábrahámtól az Ószövetségben Zakariásig az Újszövetségben. Megosztotta ezt a parancsot Izsákkal, Jákobbal, Hágárral, Ráhellel, Mózessel, Gedeonnak, Elizeussal, Dáviddal, Salamonnal, Ézsauval, Jeremiással, Ezékiellel, Dániellel, Péterrel, Pállal, Magdalai Máriával, és Jézus anyjával, Máriával. Mindegyikük szembekerült félelmekkel és mindegyiküknek megparancsolta Isten, hogy ne féljenek.

A kérdés nem az, hogy félsz-e vagy sem, hanem az, hogy mit teszel ezekkel a félelmekkel. Amikor félsz 3 választási lehetőséged van: félelemmel élsz, elfutsz előle vagy szembenézel hittel a félelmeiddel.

Jézus azt akarja, hogy nézz szembe hittel a félelmeiddel. „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:27.)

Daily Hope by Tom Holladay, 2011. fenruár 3.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt..." (Zsid.11:6)

„Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Móz 13:30)

Félelmeinket úgy tudjuk legyőzni, hogy hittel követjük Jézust. A hitünk teszi lehetővé, hogy ne bizonytalanul, hanem határozottan tudjunk a jövő felé haladni.

A hit teszi lehetővé, hogy meggyőződéssel kijelentsük: Isten velünk van, bármi is történjék. Biztosak vagyunk abban, hogy Isten értünk munkálkodik, és abban is, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). A Biblia szerint, ha hívők vagyunk, minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja. Ez nem azt jelenti, hogy csak jó dolgok történnek velünk, hanem azt, hogy ami történik, az mind a javunkra és Isten dicsőségére van.

Egy hívő ember életében nincs az a nehéz helyzet, dilemma, vereség vagy csapás, amiből Isten ne tudna valami jót kihozni a végén. Akkor hát mitől féljünk az előttünk álló években?

Hogyan tekintesz a jövőre? Kételkedéssel? Cinikusan? A legrosszabbra számítva? 

A jövődet illetően két lehetőség közül választhatsz:

Vagy cinikusan, kételkedve, negatív gondolatokkal és mindig a legrosszabbra számítva nézel szembe vele, vagy…

úgy várod azt, hogy számítasz arra, hogy Isten veled lesz, és az Ő jósága és kegyelme követnek téged életed minden napján.

(Rick Warren, Daily Hope, 2011. január 8.)

"Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra,
mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."
(2 Korinthus 4:18)

Ezen a héten Rick pásztor arra tanít, hogy szellemi látásban és a hitből fakadó bizonyosságban éljünk. Meg kell tanulnunk a hit szemével látni, ahogy céltudatosan követjük Jézust.

Mikor az emberek Jézushoz jöttek, hogy elpanaszolják a helyzetüket, körülményeiket, ő gyakran mondott valami hasonlót: „Egy korty vízért jöttél, de ne a körülményeidre tekints, mert én vagyok az élő víz. Én nem csak pillanatnyilag tudom oltani a szomjad, hanem örökre! Képes vagy ezt meglátni?”

Vagy: „Ti most rögtön kenyeret akartok kapni, én azonban azt akarom, hogy lássátok meg, én vagyok az élő kenyér. El tudlak látni titeket erre az egy étkezésre is, de – Figyeljetek! – az egész örökkévalóságra táplálni tudlak titeket! Képesek vagytok ezt meglátni?”

Hitünk egyik óriási, misztikus paradoxonja: Jézus azt mondja, hogy látnunk kell a láthatatlant. A mód, ahogyan ezt megtehetjük, hogy bensőséges közösségben maradunk vele, és engedjük, hogy a Szent Szellem irányítsa a látásunkat, mind fizikai, mind szellemi értelemben.

Amikor azt hisszük, hogy a valóság csupán arra korlátozódik, amit látunk, akkor csapdába esünk, mert azt gondoljuk, hogy az egyedüli igazság az, amit látunk. Érzékelésünk foglyaivá válunk. Újra és újra azt látjuk, hogy Jézus a fókuszt a láthatókról a láthatatlanokra fordítja. Ő tudja, hogy azok számára, akik hitben járnak, a látszat sohasem a végső valóság.

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidók 11:1)

Daily Hope by Jon Walker – 2011.01.07

Jon Walker, a Daily Hope Devotionals (Napi remény áhitatok) szerkesztője 
és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.