„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9.)

Aggodalmaink mindig félelmeinkből nőnek ki. Amikor aggódsz a gyermekeidért vagy a munkádért, mögötte mindig egy félelem áll.

A Máté evangéliuma 8. részében a tanítványok félnek a rettenetes vihartól, úgyhogy aggodalmukban felébresztik Jézust. Ő ezzel a kérdéssel válaszol nekik: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?”(Máté 8:26.) Jézus szembeállítja őket félelmeikkel. Miért? Amikor úgy érezzük, hogy a félelmeink a végső hatalom, akkor ezek vezetik életünket. Amikor azonban elkezdünk szembenézni velük, rájövünk, hogy nem a félelem a végső hatalom, hanem Isten.

Isten egyik leggyakrabban említett parancsa a Bibliában az, hogy „ne félj”. Isten azt mondta Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj”(Józsué 1:9.) Ugyanezt mondta mindenkinek Ábrahámtól az Ószövetségben Zakariásig az Újszövetségben. Megosztotta ezt a parancsot Izsákkal, Jákobbal, Hágárral, Ráhellel, Mózessel, Gedeonnak, Elizeussal, Dáviddal, Salamonnal, Ézsauval, Jeremiással, Ezékiellel, Dániellel, Péterrel, Pállal, Magdalai Máriával, és Jézus anyjával, Máriával. Mindegyikük szembekerült félelmekkel és mindegyiküknek megparancsolta Isten, hogy ne féljenek.

A kérdés nem az, hogy félsz-e vagy sem, hanem az, hogy mit teszel ezekkel a félelmekkel. Amikor félsz 3 választási lehetőséged van: félelemmel élsz, elfutsz előle vagy szembenézel hittel a félelmeiddel.

Jézus azt akarja, hogy nézz szembe hittel a félelmeiddel. „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:27.)

Daily Hope by Tom Holladay, 2011. fenruár 3.