"Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Hited építése céljából Isten adni fog neked egy álmot. Ezután arra fog ösztönözni, hogy dönts. Ezek után viszont megengedi késlelkedést, mert ez alatt a késlelkedés alatt készít az érettségre és arra, ami azután következik.

A valóság az, hogy lesznek nehézségeid, mialatt az Úr késlekedik. Ez nem azért van, mert nem érdekli, hogy veled mi van, vagy mert elfeledkezett az életkörülményeidről, hanem inkább azért, mert ez az egyik általa használt módszer arra, hogy a hit mélységei felé irányítson.

Mialatt az Úr késlelkedik, két fajta nehézséggel állhatsz szemben: a körülmények és a kritikák. Mindkettő természetes része életünknek. Isten azért tervezte így, mert tudja, hogy erősebben növekszünk, ha viszontagság és szembenállás ér minket.

Mikor Mózes Izráel gyermekeit kivezette Egyiptomból a pusztába az Igéret Földje felé, egyik nehézség követte a másikat. Először is, nem volt víz. Aztán nem volt étel. Ezek után akadt jó néhány panaszkodó. Voltak mérges kígyók. Mózes azt tette, amit az Úr tőle elvárt, mégis nehézségekbe ütközött.

Dávid felkent király volt, mégis a következő években Saul vadászott rá. József megálmodta, hogy uralkodó lesz, mégis eladták szolgasorba és börtönbe zárták hamis vádak alapján, ahol elfeledkeztek róla. Kézeld el, hogy Nóé milyen nehézségeken mehetett keresztül, miközben az úszó állatkerten dolgozott!

Azt mondja a Biblia, hogy amikor Mózes meghalt, Józsuét nevezték ki az új vezetőnek. Mózes vezette az embereket a pusztán keresztül, ezután pedig Józsué vezette be őket az Igéret Földjére. Ő kapta a könnyű részt? A Biblia azt mondja, hogy amikor az Izráeliek bementek az Igéret Földjére, a területen óriások tanyáztak. Még az Igéret Följén is akadtak problémák!

Isten azért engedi ezt meg, mert így építi a hitünket és személyiségünket. Amikor már odajutunk, hogy a nehézségek annyira rettenetessé válnak, hogy elértük a képességeink határát, ahol már mindent megpróbáltunk és kimerítettünk minden lehetőséget, akkor kezdődik meg rajtunk keresztül az Úr munkája: "Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Beszéljetek róla --

• Milyen életkörülményen vezetett át az Úr, ahol a legtöbbet fejlődött hited?
• Mit gondolsz arról, hogy úgy kezeld a kritikát, mint egy Istentől kapott lehetőséget a hited fejlődésére?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.14)

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.  Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jakab 1:2-4)

Ez az áhítat Kay Warren új könyve -Choose Joy: Because Happiness Isn't Enough ("Válaszd Az Örömöt, Mert A Boldogság Nem Elég"- magyar nyelven még nem jelent meg)- alapján készült.

Nem lesz lehetőségünk rejtegetni vagy tettetni dolgokat, ha az életünk "bilije" kiborul.

Ha rossz hírt kapunk, vagy az egészségünkkel történik valami, ha valaki meghal, vagy anyagilag omlunk össze, minden nagy szavunk a hitről értéktelen.

Az számít, mit teszünk ilyen körülmények közt.

A Biblia azt írja Jakab levelének 1. részében, hogy a "hitünk próbája állhatatosságot eredményez" a nehéz körülményekben. Nem számít, hogy én mit mondok az örömmel és hittel telt életről. Amit tényleg hiszek, az mindenkinek nyilvánvaló - főleg nekem -, mikor nehéz idők jönnek.

Tehát mit tegyünk azokban a pillanatokban?

A Jakab 1-ben azt olvassuk: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek". Egy másik fordításban így olvashatjuk: "Mindig örömnek tartsátok, testvéreim...". Ha őszinte akarok lenni: elég ritkán van, hogy ez az első reakcióm! Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sikerült elsőre ajándéknak, vagy örömnek felfognom a nehéz helyzeteket.

Nem, olyan vagyok, mint te. Az első reakcióm általában düh, harag, csalódás vagy keserűség - nem öröm vagy hála a nehézségek "ajándékáért". Mikor így reagálok, csalódottá válok, belegondolva, hogy milyen messze kell még mennem, hogy érett nő lehessek Isten előtt.

De Jakab pontosan erről beszél. Utáljuk a folyamatokat, amik Krisztushoz hasonlóvá tesznek minket, mert van benne fájdalom, szomorúság, stressz és forrongás. Mégis, mindannyian szeretnénk a végkimenetelhez eljutni: lelkileg éretté válni. Jakab arról ír, hogy ne próbáljunk túl hamar kijutni a nehézségekből. Ha megtesszük, rövidre zárjuk a folyamatot és éretlen kisbabák maradunk.

Én nem akarok egy szellemi vagy érzelmi kisbaba lenni. És te? Azt akarom, hogy a hitéletem erős legyen, érett, fejlett. Hajlandó vagyok hagyni a megpróbáltatásoknak és bajoknak, hogy feltárják a hitéletem, hogy megtudjam hogyan maradhatok az ösvényen, amíg Isten nem végzi el a munkáját bennem végleg.

Szeretném, ha állhatatossá válhatnék, tökéletessé, minden fogyatkozás nélkül.

Beszéljetek róla

• Hogy engedted Istennek, hogy formáljon a próbák által mostanában?
• Szerinted mit jelent "teljes örömnek tartani" a próbákat?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.05.)

"Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk." (Róma 8:12)

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid. 4:15-16

Jézust megkísértették, de nem vétkezett.

Jézust megkísértették, de úgy döntött, hogy nem vétkezik, így tiszta maradhatott, hogy feláldozza magát a bűneinkért.

Máté feljegyezte: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög" (Mt. 4:1). Pál pedig azt írja, hogy Jézus "hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" (Zsid. 4:15).

Ha Jézust megkísértették, és mégsem követett el bűnt, akkor a kísértés nem bűn.

Jézus Krisztus vére vette meg a szabadságunkat arra, hogy úgy dönthessünk, hogy nem vétkezünk. A kísértés a betolakodó, ami azt jelzi számunkra, hogy gyorsan segítséget hívjunk; de még nem lopott el semmit.

Ez egy fontos igazság, amit meg kell értenünk, mert ha azt hisszük, hogy a kísértés bűn, akkor könnyedén feltételezhetjük, hogy semmi haszna küzdeni ellene, mert azt hisszük, hogy már bűnbe is estünk; azt hisszük, hogy már átléptük a határt, úgyhogy akár meg is tehetjük azt a dolgot. Ez segít meglátnunk, hogy miért olyan fontos, hogy "foglyul ejtsünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Kor. 10:5b).

A mi főpapunk, Jézus Krisztus megismerte a kísértést, és ma is "meg tud indulni a kísértésünkön"(Zsid. 4:15).

Ő nem engedi, hogy olyan kísértések érjenek bennünket, amikben az ember ne tudna megállni. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni" (1Kor. 10:13).

(Daily Hope, Jon Walker, 2011.07.04.)

„Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Préd 4:12 (Újfordítású Biblia)

Ne kövessük el azt a hibát, hogy még mielőtt Isten segítségét kérnénk, mi próbáljuk meg ráncba szedni bűnös életünket. Ez olyan, mintha magunkat próbálnánk meggyógyítani, mielőtt elmennénk az orvoshoz. Járuljunk először Istenhez és kérjük az Ő segítségét harcainkban.

Ne feledjük: Jézus ad elég erőt életünk megváltoztatásához.

Ő, azonban, az következő két dolgot is használja átformálásunk elősegítésében:

Kerüljük a kísértést. Ez puszta józanész kérdése. Ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, ahol kísértés érhet bennünket. Ha valakinek alkohol problémája van, ne menjen kocsmába. Ha fogyni akarunk, ne pakoljuk tele hűtőt jégkrémmel. Tegyünk meg minden szükségeset, hogy elkerülhessük a kísértést.

Legyünk elszámoltathatóak. Találjunk valakit, aki nyomon követi az életünket, imádkozik értünk és bátorít minket azokon a területeken, ahol az önuralmunk fejlesztésére van szükség. Prédikátor  4:12 ezt mondja: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar”.

Ha komolyan gondoljuk a változást, találjunk egy hívő barátot, akinek elmondhatjuk, hogy „Figyelj! Ez a gondom. Megvallottam Istennek. Kértem a megbocsájtását, és most a te segítségedet is kérem. Lennél a segítőtársam, akit felhívhatok, ha támogatásra vagy bátorításra van szükségem?”

Úgy gondolom Isten feltett szándéka, hogy gyülekezeteink megteljenek ilyen baráti kapcsolatokkal, ahol a felek elszámolhathatóak egymás felé, segítik egymást, és bátorítják egymást az Úrban.

Ha van valaki, aki felé elszámolással tartozunk, az komoly dolog és nehéz, de megéri.

(Daily Hope by Rick Warren,  2010.06.16.)