"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Máté 25,23)
Az igazi szolga hűséges és kitartó. Befejezi, amit elkezdett, felelősséget vállal, megtartja ígéreteit, teljesíti vállalásait. Nem hagy maga után félkész munkát, és adja fel, amikor csalódik. Megbízható, lehet rá számítani.
A hűség mindig is ritkaságnak számított (Zsolt 12,2; Péld 20,6, Fil 2:19-22). Az emberek többsége nem is tudja, mit jelent az elkötelezettség: meggondolatlanul elvállal valamit, majd a legapróbb ok miatt habozás, sajnálat és megbánás nélkül visszamondja. A gyülekezetek és egyéb szervezetek pedig hétről-hétre improvizációra kényszerülnek, mert az önkéntesek nem készültek, nem jöttek el, és még csak nem is szólnak oda telefonon.
Számíthatnak-e ránk mások? Tettünk-e ígéretet valamire, megfogadtunk-e valamit, elköteleztük-e magunkat valami mellett? Nem más ez, mint próba: Isten próbára teszi hűségünket. Ha átmegyünk a vizsgán, jó társaságba kerülünk: ott van Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timóteus, Pál, akiket hűséges szolgáinak nevez. S ami még ennél jobb: megígéri, hogy hűségünkért örökkévaló jutalmat kapunk. Képzeljük csak el, milyen érzés lesz majd ezt hallani Istentől azon a napon: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Máté 25,23)
Apropó, a hűséges szolgák nem szoktak nyugdíjba vonulni! Életük végéig hűségesen szolgálnak. A munkánkból nyugdíjba vonulhatunk, Isten szolgálatából azonban sohasem.
(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 3.)