"Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Hited építése céljából Isten adni fog neked egy álmot. Ezután arra fog ösztönözni, hogy dönts. Ezek után viszont megengedi késlelkedést, mert ez alatt a késlelkedés alatt készít az érettségre és arra, ami azután következik.

A valóság az, hogy lesznek nehézségeid, mialatt az Úr késlekedik. Ez nem azért van, mert nem érdekli, hogy veled mi van, vagy mert elfeledkezett az életkörülményeidről, hanem inkább azért, mert ez az egyik általa használt módszer arra, hogy a hit mélységei felé irányítson.

Mialatt az Úr késlelkedik, két fajta nehézséggel állhatsz szemben: a körülmények és a kritikák. Mindkettő természetes része életünknek. Isten azért tervezte így, mert tudja, hogy erősebben növekszünk, ha viszontagság és szembenállás ér minket.

Mikor Mózes Izráel gyermekeit kivezette Egyiptomból a pusztába az Igéret Földje felé, egyik nehézség követte a másikat. Először is, nem volt víz. Aztán nem volt étel. Ezek után akadt jó néhány panaszkodó. Voltak mérges kígyók. Mózes azt tette, amit az Úr tőle elvárt, mégis nehézségekbe ütközött.

Dávid felkent király volt, mégis a következő években Saul vadászott rá. József megálmodta, hogy uralkodó lesz, mégis eladták szolgasorba és börtönbe zárták hamis vádak alapján, ahol elfeledkeztek róla. Kézeld el, hogy Nóé milyen nehézségeken mehetett keresztül, miközben az úszó állatkerten dolgozott!

Azt mondja a Biblia, hogy amikor Mózes meghalt, Józsuét nevezték ki az új vezetőnek. Mózes vezette az embereket a pusztán keresztül, ezután pedig Józsué vezette be őket az Igéret Földjére. Ő kapta a könnyű részt? A Biblia azt mondja, hogy amikor az Izráeliek bementek az Igéret Földjére, a területen óriások tanyáztak. Még az Igéret Följén is akadtak problémák!

Isten azért engedi ezt meg, mert így építi a hitünket és személyiségünket. Amikor már odajutunk, hogy a nehézségek annyira rettenetessé válnak, hogy elértük a képességeink határát, ahol már mindent megpróbáltunk és kimerítettünk minden lehetőséget, akkor kezdődik meg rajtunk keresztül az Úr munkája: "Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Beszéljetek róla --

• Milyen életkörülményen vezetett át az Úr, ahol a legtöbbet fejlődött hited?
• Mit gondolsz arról, hogy úgy kezeld a kritikát, mint egy Istentől kapott lehetőséget a hited fejlődésére?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.14)

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.  Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jakab 1:2-4)

Ez az áhítat Kay Warren új könyve -Choose Joy: Because Happiness Isn't Enough ("Válaszd Az Örömöt, Mert A Boldogság Nem Elég"- magyar nyelven még nem jelent meg)- alapján készült.

Nem lesz lehetőségünk rejtegetni vagy tettetni dolgokat, ha az életünk "bilije" kiborul.

Ha rossz hírt kapunk, vagy az egészségünkkel történik valami, ha valaki meghal, vagy anyagilag omlunk össze, minden nagy szavunk a hitről értéktelen.

Az számít, mit teszünk ilyen körülmények közt.

A Biblia azt írja Jakab levelének 1. részében, hogy a "hitünk próbája állhatatosságot eredményez" a nehéz körülményekben. Nem számít, hogy én mit mondok az örömmel és hittel telt életről. Amit tényleg hiszek, az mindenkinek nyilvánvaló - főleg nekem -, mikor nehéz idők jönnek.

Tehát mit tegyünk azokban a pillanatokban?

A Jakab 1-ben azt olvassuk: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek". Egy másik fordításban így olvashatjuk: "Mindig örömnek tartsátok, testvéreim...". Ha őszinte akarok lenni: elég ritkán van, hogy ez az első reakcióm! Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sikerült elsőre ajándéknak, vagy örömnek felfognom a nehéz helyzeteket.

Nem, olyan vagyok, mint te. Az első reakcióm általában düh, harag, csalódás vagy keserűség - nem öröm vagy hála a nehézségek "ajándékáért". Mikor így reagálok, csalódottá válok, belegondolva, hogy milyen messze kell még mennem, hogy érett nő lehessek Isten előtt.

De Jakab pontosan erről beszél. Utáljuk a folyamatokat, amik Krisztushoz hasonlóvá tesznek minket, mert van benne fájdalom, szomorúság, stressz és forrongás. Mégis, mindannyian szeretnénk a végkimenetelhez eljutni: lelkileg éretté válni. Jakab arról ír, hogy ne próbáljunk túl hamar kijutni a nehézségekből. Ha megtesszük, rövidre zárjuk a folyamatot és éretlen kisbabák maradunk.

Én nem akarok egy szellemi vagy érzelmi kisbaba lenni. És te? Azt akarom, hogy a hitéletem erős legyen, érett, fejlett. Hajlandó vagyok hagyni a megpróbáltatásoknak és bajoknak, hogy feltárják a hitéletem, hogy megtudjam hogyan maradhatok az ösvényen, amíg Isten nem végzi el a munkáját bennem végleg.

Szeretném, ha állhatatossá válhatnék, tökéletessé, minden fogyatkozás nélkül.

Beszéljetek róla

• Hogy engedted Istennek, hogy formáljon a próbák által mostanában?
• Szerinted mit jelent "teljes örömnek tartani" a próbákat?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.05.)

"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. " (Ézs. 53:6)

Lázadás. Amikor emberek azt kérdezik, hogy miért ilyen nehéz az élet, a választ összefoglalhatjuk ebben az egy szóban. Ádám és Éva Isten elleni lázadása az Édenkertben mindent elrontott.

Miért tették? Isten a Paradicsomot adta, hogy ott éljenek, és mindent megadott nekik, amire szükségük volt. Ádám és Éva mégis úgy gondolták, hogy jobban tudják Istennél, mi a jó. Úgy döntöttek, a saját fejük után mennek. Így megtették azt az egy dolgot, amiről Isten azt mondta, hogy ne tegyék.

A Római levélben olvashatjuk ennek az eredményét: "...egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál..." (Róm.5:12)

Mi sem különbözünk Ádámtól és Évától. Mindannyian lázadunk Isten ellen, és a saját fejünk után megyünk. "Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?"(Péld.20:9)

Az Isten elleni lázadásunk három kategóriába esik:

Bűn. A "bűn" szó egy íjászati kifejezés, mely céltévesztést vagy elégtelen célzást jelent. "...mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." (Róm.3:23)
Bűnről akkor beszélhetünk, ha nem ütjük meg Isten mércéjét. A bűn egy nem szándékos lázadás.

Vétek (áthágás, megszegés). A "valaminek áthágása" épp az "eltévesztés" ellentéte. Azt jelenti, hogy a kijelölt ponton vagy határon túl megy az ember, illetve szándékosan engedetlen. Vétkezünk, ha úgy döntünk, hogy megszegjük Isten  törvényét. A vétek szándékos lázadás.

Gonoszság. A gonoszság szándékos engedetlenség, melynek célja az, hogy  másoknak ártson valaki. Kiválthatja harag, neheztelés, irigység, gyűlölet, büszkeség vagy keserűség, mely bosszúra vagy sértésre sarkall. A gonoszság egy rosszindulatú lázadás.

Dávid ezeket a különböző kifejezéseket használta a 32. zsoltárban, amikor így vallott Istennek: "Megvallottam előtted bűnömet,gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak" (Zsolt.32:5- Káldi ford.)

Ahogy Dávid, úgy mi is megszegtük Isten törvényét mind a három módon, ez teszi az életet ilyen nehézzé.
De a reményt a következőben találhatod meg: Nem számít, melyikről is van szó, hogy nem ütöd meg Isten mércéjét, vagy szándékosan megkerülöd az ő törvényét, vagy szándékosan megsértesz valakit, Isten mégis megbocsát, ha megvallod neki. És ez jó hír!



(Daily Hope, Rick Warren, 2011. augusztus 2.)

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6:9

Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!

"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)

Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.

Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem  jelenti a világ végét!

Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték,  túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)

Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.

A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!

Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!

Rick Warren: Daily Hope 2011. július 2.