"Amilyen kedves az apa fiaihoz, olyan kedves az ÚR is azokhoz, akik tisztelik őt. Tudja, hogy miből vagyunk, emlékszik rá, hogy porból lettünk." (Zsolt 103,13-14, GN fordítás)

Isten teljes mértékben megért téged. Tudatában van emberi mivoltodnak. Ismeri hibáidat, félelmeidet, kudarcaidat és aggodalmaidat. Nem várja el tőled, hogy te légy a Szuperman.

Ha szülő vagy, gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában ugyanúgy szereted-e, vagy vársz, amíg elég érettek lesznek ahhoz, hogy szeresd őket?

A lényeg a következő: Isten szeret téged fejlődésed minden szakaszában, tehát nem kell, hogy feloldhatatlan bűntudatot érezz és irreális elvárásaid legyenek magaddal szemben.

Figyelj!

• Semmi, amit valaha is tenni fogsz, nem fogja Istent befolyásolni abban, hogy jobban szeressen, mint ahogy most szeret.
• Semmi, amit valaha is tenni fogsz, nem fogja Istent befolyásolni abban, hogy kevésbé szeressen, mint ahogy most szeret.

Isten szeretete feltétel nélküli. Nem azon alapul, hogy mit teszel vagy mit nem teszel.

Szeretek erre így gondolni: van három gyermekem. Mindegyikőjüknek meg kellett tanulnia járni, és mind a három ugyanazon a fejlődésen ment keresztül: tettek egy lépést, elbotlottak. Felkeltek, megtettek két lépést, majd elbotlottak. Felkeltek, tettek egy pár lépést és újra elestek.

Mi volt erre a reakcióm apjukként? Megszidtam őket? "Mit botladoztok itt? Ti "Warren"-ek vagytok! Egy "Warren" nem botladozik! Jobban is mehetne ez nektek!" Természetesen nem mondtam ilyet! Micsoda butaság lett volna! Mégis, sokan azt hisszük, hogy Isten így bánik velünk. Azt hisszük, hogy valahányszor elbotlunk, Isten így szól: "Kelj fel! Mit csinálsz, te tökelütött?"

A Biblia azt tanítja nekünk: "Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak." (Róm 8,1) Mit jelent ez? Fogalmazunk a következőképpen: fogok egy kártyát és ráírok minden egyes dolgot, amit elrontottam - a bűneimet, hibáimat, tévedéseimet, minden elfeledni kívánt vétkemet, minden szégyenteljes cselekedetemet és gondolatomat, emlékeket és kísértéseket. Aztán beteszem a kártyát egy könyvbe, és becsukom a könyvet. Már nem látható a kártya, csak a könyv. Így lát minket is Isten, mikor Jézus jelen van életünkben. Többé nem látja a bűneinket, Jézust látja, amint életünkben munkálkodik.

Mikor Krisztussal élsz, és így imádkozol: "Istenem, íme az életem. Minden, ami rosszat tettem, minden, amit elhibáztam, az összes butaság, amit elkövettem. Életemet Jézus Krisztusnak akarom átadni." Ekkor Jézus beborít szeretetével. Isten Jézusra tekint és azt látja, hogy Jézus tökéletes; bűneidet nem látja. Elpihenve Isten kegyelmében ezt az állapotot jelenti.

Beszéljetek róla

• Ha Isten nem látja bűneidet többé, mi az, amit engedni kell, hogy tovatűnjön az életedből, hogy te se a bűneidre koncentrálj?
• Mit tehetnél még meg Istennek, ha elpihenhetnél kegyelmében?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 10. 10.)

A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!"  (Lk. 13:14)

Képzeld el, hogy épp megérkeztél a szomszédodhoz egy rövid látogatásra, és miközben beszélgettek, a kisfia megbotlik, és beüti a fejét az asztal éles sarkába.

Még mielőtt mozdulni tudnál, a gyermeket elborítja a vér, és miközben rohansz, hogy segíts neki, hallod a fiú anyját, amint mögötted sikítozik: "Jaj, Istenem, tönkrement a szőnyeg!"

Ha a történet igaz lenne, biztos, hogy mérges vagy nagyon dühös lennél, hogy egy anya hogy törődhet jobban a szőnyegével, mint a sérült fiával. Valószínűleg azt is megkérdőjeleznéd, hogy alkalmas-e anyának, és ugyanígy tenne mindenki, aki hallaná a történetet.

Ehhez hasonlóan, Jézusnak is az volt a baja a mérgezett hitű farizeusokkal, hogy jobban érdekelte őket a szőnyeg, mint a sérült gyermek. Nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a szabályoknak, törvényeknek, mint az embereknek, akiket pásztorolniuk és szeretniük kellett volna.

Lukács, az első orvos-misszionárius lefest egy pillanatot a "szabályok urai"-nak az életéből. A helyi vezető megfenyíti Jézust - bizonyos értelemben azért, mert a vérző gyermek segítségére sietett, ahelyett, hogy arra vigyázott volna, hogy a szőnyeg tiszta maradjon.

"Azok, akik véreznek, jöjjenek vissza holnap!" ( a Lk. 13:14 átfogalmazva). El tudsz képzelni hatékonyabb módszert annak megtanítására, hogy a szeretetet nem napi 24 órában kell gyakorolni a hét minden napján? A szabályok urai a szeretetet teljesen alárendelték minden szabálynak és törvénynek.

Beszéljünk róla:

Jézus azt mondta, hogy a legnagyobb parancs az, hogy szeressük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből. A második legnagyobb parancs pedig az, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat. "E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Mt. 22:37-40)

Ez azt jelenti, hogy a szeretet kell, hogy legyen az alapja a szabályainknak és törvényeinknek. Mikor mondhatod, hogy a szeretet jelen van a szabályokban? Miről lehet felismerni azt, ha a szabályok foglalják el az első helyet a szeretetet helyett?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.07.17.)

"Az ÚR a világosságom és megmentőm, nem félek senkitől; az Úr megvéd engem minden veszélytől; soha nem kell félnem." (Zsolt. 27:1, TEV fordítás)

Az elutasítástól való félelem két dolgon alapszik. Az első, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressék - ez tény. Mindannyian kétségbeesetten vágyunk egy jó adag szeretetre az életben, ahhoz, hogy egészséges emberek legyünk. Isten azt mondja, "Szeretni akarlak téged". Isten szeretet, és Ő tudja, hogy szükséged van arra, hogy mások is szeressenek.

Másodsorban azonban, kialakítjuk azt a téves elképzelést, hogy a szeretetvágyunk betöltése kizárólag egy személytől vagy egy csoporttól függ. Ha arra számítasz, hogy valaki más majd 100%-ig betölti szeretethiányodat, helytelenül gondolkodsz. Fájdalmas helyzetbe hozod magad és megnyitod az ajtót az elutasítástól való félelem számára. Amikor Istenen kívül bárki másra tekintesz úgy, hogy betöltse minden szeretet iránti szükségedet, csalódni fogsz, mert az a személy nem tudja ezt megtenni. Nincs élő ember és nem is lesz, aki olyan tökéletesen és teljes mértékben tud téged szeretni, mint ahogyan szükséged volna rá. Csak Isten teheti meg ezt.

Tehát az első lépés, amit meg kell tenned ahhoz, hogy felülkerekedj az elutasítástól való félelmeden az, hogy Istent helyezed az első helyre, mert Ő az egyetlen, aki végül betöltheti minden szükségedet.

Szeret minket Isten más embereken keresztül? Természetesen igen. Azt akarja Isten, hogy mi is szeressünk másokat? Igen. Szeretne minket csatornaként használni a szeretetének továbbadására? Feltétlenül.

De soha nem fogja semmilyen személy vagy csoport betölteni minden szükségedet. Isten nem így tervezte el. Nekik nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott; Isten szeretete korlátlan és feltétlen. Nem számít, milyen mély a szükséged, Ő be tudja azt tölteni.

Beszéljünk róla!

• Milyen kompromisszumot kötöttél azért, hogy mások elfogadjanak? Mit csinálnál másképp?
• Mit gondolsz, hogyan segít majd Isten feléd való szeretetének megértése neked abban, hogy másokkal szemben együttműködőbb legyél?

(Daily hope by Rick Warren, 2012.07.11.)

"Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá." (Apostolok cselekedetei 2:44-45)

Ez a gyülekezet növekedésének olyan titka, ami túl ritkán hangzik el. A szerető gyülekezetek növekednek. A hideg gyülekezetek nem.

Az első gyülekezet története is erről szól. Mélyen szerették egymást. Az Apcsel 2:44-45 azt mondja, "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá."

Ez radikális szeretet. A római állami vezetők utálták a keresztényeket. Kereszténynek lenni törvénytelen dolog volt. A rómaiak gyakran a hívők életére törtek. De még a rómaiak is azt mondhatták, hogy a keresztények valóban szeretik egymást. Igaz kell, hogy legyen, ha még az egyház ellenségei is ezt mondták! Az első gyülekezet pontosan erről a szeretetről volt híres. Ez ugyanaz a szeretet, mint ami másokat Jézushoz vonz. A Biblia azt mondja, hogy a kezdeti egyház napi szinten növekedett.

Mindannyian ilyen mértékű növekedésre vágyunk a gyülekezeteinkben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, úgy kell szeretnünk, mint az első gyülekezet. Ezt hívjuk közösségnek - vagy olyan elkötelezettségnek a hívő testvéreink felé, mint amilyen elkötelezettek vagyunk Jézus számára.

Két oka van annak, ha valaki még nem jött Krisztushoz. Az egyik, hogy nem ismer egyetlen keresztényt sem - a másik, hogy igen. Az emberek akarnak olyanok között lenni, akik szeretik őket. Mikor a gyülekezetetek elkezd őszintén szeretni, zárnotok kell majd az ajtókat ahhoz, hogy kint tartsátok az embereket.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.28.)