"Legyetek barátságosak mindenkivel. Ne legyetek büszkék és ne gondoljátok magatokat okosabbnak másoknál. Szerezzetek barátokat az átlagos emberek közül." (Róma 12:16 - CEV fordítás)

Mindenki igaz barátot keres - nem csak ismerősöket, hanem olyan embereket, akik melletted állnak, amikor a legnagyobb szükséged van rájuk. Isten szeretné, ha igazi barátságokat építenél azokkal, akik már az életed részei, hogy megoszthasd az evangéliumot velük. Isten leginkább azért helyezte ezeket az embereket - a munkatársaidat és osztálytársaidat, szomszédaidat és csoporttársaidat - az életedbe, hogy beszélhess nekik a legfontosabb döntésről, amit valaha hozhatnak. Ha te nem mondod el, hogy Krisztus mit tett értük, akkor ki fogja?

A Biblia azt mondja Róma 12:16-ban: "Legyetek barátságosak mindenkivel. Ne legyetek büszkék és ne gondoljátok magatokat okosabbnak másoknál. Szerezzetek barátokat az átlagos emberek közül" (CEV fordítás).

A keresztények hajlamosak rá, hogy vagy elszigetelődnek, vagy utánoznak - hajlamosak vagyunk e két szélsőséges irányba sodródni. Néhány keresztény azt mondja: "Nem akarom, hogy a világ megfertőzzön. Inkább elszigetelem magam tőlük. Építek egy falat, és létrehozom az én saját kis kultúrámat."

Az elszigetelődés nem működik! Ezzel a módszerrel hogyan is tudnál bármilyen barátságot építeni?

A másik szélsőséges gondolkodás az utánzás, ami azt mondja: "Legyünk olyanok, mint a világ. Öltözzünk úgy, mint a leghíresebb pop sztár. Azt mondunk más emberekről, amit csak akarunk. Olyan értékeink és céljaink lesznek, amilyeneket a mai népszerű kultúra fontosnak tart. Nem fogunk különbözni a világtól."

Ez sem az, amit Isten szeretne látni. Nem akarja, hogy a társadalom legkisebb közös nevezőjére pozícionáld magad. A válasz nem az elszigetelődés, vagy az utánzás. Sokkal inkább a beépülés, és beszivárgás. A Biblia azt mondja, hogy sónak és világosságnak kell lennünk ebben a világban. Be kell hatolnod a világba Isten jóságával.

Ha elmegyek vacsorázni, és tengeri süllőt rendelek, az első dolog amit tennem kell evés előtt, hogy megsózom. A hal az egész életét sós vízben töltötte, mégis meg kell sóznom. Miről van itt szó? A hal "beépült". Ha Isten képes egy halat egész életében sós vízben tartani és mégsem engedni, hogy a só áthatoljon a halon, akkor Isten képes arra is, hogy fogja bármelyik hívőt, elhelyezzen minket a világban, és megóvjon minket attól, hogy befolyásoljanak minket a rossz értékek.

Isten szeretné, ha szent és biztos lennél a hitedben. Azt is szeretné, ha kimennél az ajtódon a világba és megismernéd az embereket, akiket az életedbe helyezett. Miközben építed a kapcsolatokat a körülötted élő emberekkel, és megosztod velük az Igazságot, jelen tudsz lenni a világban, de nem leszel a világból való.

"A Szent Szellem, Isten ajándéka, nem szeretné, ha félnétek az emberektől, hanem, hogy bölcsek és erősek legyetek, szeressétek őket, és élvezzétek a velük való közösséget" (2 Timóteus 1:7 - TLB fordítás).

Beszéljetek róla!

• Néha miért könnyebb elszigetelődni, ahelyett, hogy más embereket mélyebben megismerjünk?
• Milyen módon estél már bele abba a csapdába, hogy a világ utánzója legyél?
• Ha valakinek egész életében te lennél az egyedüli, aki Jézus Krisztust képviseli neki, milyennek látná a kereszténységet? Hogyan segít ez abban, hogy változtass?

*(Daily hope by Rick Warren, 2015.05.18)

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)

 
Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy lelki társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

Beszéljetek róla

• Milyen döntést hozol még ma azért, hogy a bibliaolvasás állandó szokássá váljon életedben?
• Kivel fogod megosztani elkötelezettségedet, ki fogja számonkérni rajtad?
• Állapítsd meg, hogy melyek azok a zavaró tényezők, amelyekkel valószínűleg szembetalálkozol a rendszeres bibliaolvasás során. Min változtathatsz az életedben, hogy csökkentsd vagy megszüntesd ezeket a zavaró tényezőket?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 2.)

Nem mindenki fog bemenni a mennyek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az, aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.

Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.

Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.

Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltlaán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.

Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.

Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”

(Daily Hope 2010. december 14.)

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment." Máté 14,29

Amikor Péter a viharban hánykolódó csónakból kilépett a vízre, hol volt nagyobb biztonságban? A csónakban vagy Jézus karjaiban?

A helyes válasz természetesen Jézus, és egy darabig Péter is így érezte. Akkor ott futólag átélte, milyen BÍZNI Jézusban, és milyen a drága kegyelem birodalmában a mennyei királyság polgáraként élni.

Mi is kapunk erről egy futó képet. Látjuk, hogy Jézust követve a látszólagos bizonytalanságba kell lépnünk, mert így találjuk meg az igazi biztonságot.

Ez a hit paradoxona: Hitben tett első lépésünk után olyan helyzetbe kerülünk, ahol lehetségessé válik a hit megélése. Engedelmességünk által megtanulunk hűségesek lenni. Ha elutasítjuk az Ő követését, soha nem tanuljuk meg, hogyan higgyünk. Leragadunk a hit sekélyes felén, saját magunkban bízunk, látás, és nem hit alapján élünk.

A tanítványság lényege, hogy Jézus állandóan olyan új helyzetekben próbál ki minket, ahol lehetővé válik, hogy még jobban bízzunk benne. "Olyan lehetetlen helyzetbe hoz, ahol mindent csakis Jézus szava határoz meg" - mondja Dietrich Bonhoeffer német teológus.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 23.

írta: Jon Walker, a "Drága kegyelem: Bonhoeffer: "A tanítványság ára" c. művének kortárs áttekintése" szerzője