„Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” (Zsoltárok 86:15)

Isten egy könyörületes Isten. A Zsoltárok 86:15-ben ezt olvassuk: „Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” A Biblia azt is írja, hogy „Isten a kegyelem és a vigasztalás Atyja.” (2 Korintus 1:3b, NCV fordítás)

Valamennyien közületek lehet, hogy egy olyan apával nőttetek fel, aki tele volt ítélettel és eltávolította magát tőletek. De Isten nem ilyen. Ő nem ilyen Atya. Isten az az Atya, aki tele van kegyelemmel és vigasztalással. Ő ilyen fajta kapcsolatot ajánl fel neked.

Ha azt akarod, hogy legyen remény az életedben, meg kell értened, hogy Isten kicsoda is valójában. Meg kell lásd, hogy Ő nem azért jön az életedbe, hogy elítélve érezd magad, hanem, hogy megmutassa, hogy Őt igazán érdekled.

Tehát milyen Isten valójában? Isten szeretne része lenni a mindennapi életednek. Közel szeretne lenni hozzád. Kapcsolatba akar veled lépni. A Bibliában azt olvassuk, hogy „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Akik azzal küszködtök, hogy Istent ítélőként látjátok, mondhatjátok, hogy: „Tessék, itt írja! Ő egy ítélő Isten! Vesszővel és bottal jön utánam, itt a bizonyíték!”

Hadd mondjam el, hogy miről van itt szó. Ez az igevers nem elítél, hanem megvigasztal. Isten vesszője és botja nem azért van, hogy megbüntessen téged, hanem hogy megvigasztaljon. Hogyan? Képzelj el egy pásztort a juhaival. A pásztor a vesszővel fegyelmezi a nyájat, a bottal pedig irányítja őket. Ha egy juh a szikla felé tart, a pásztor botjával és vesszőjével tereli vissza a juhot. Ugye egyet értesz, hogy ez így a jó? Amikor egy szikla felé tartasz, Isten megfegyelmez és irányt mutat az életedben, hogy megakadályozza, hogy leess a szikláról. Ez nem ítélet, hanem vigasztalás, mert valaki annyira szeret téged, hogy megmondja, ha rossz irányba haladsz.

Ilyen az az Isten, aki szeret minket. Ilyen az az Isten, aki megvigasztal minket. Ilyen az az Isten, aki reményt ad nekünk.

Beszéljetek róla

• Beszélj egy olyan időszakról, amikor Isten megvigasztalt azáltal, hogy irányt és útmutatást adott.
• Hogyan tudnál együttérző és vigasztaló is lenni, amikor megfegyelmezed van útmutatást adsz a gyermekednek vagy valakinek az életedből?
• Mi miatt vagy ellenálló Isten vigasztalásával és kegyelmével kapcsolatban?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.27)

„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! (Máté 6:9)

Az Ószövetség korának évezredeiben Istent csak hét alkalommal nevezték „Atyá”-nak. Az emberek egyszerűen nem gondoltak Istenre, mint Atyára. Valami másféleképpen gondoltak rá – Teremtő, Mindenható…  de nem mint Atya. Aztán jött Jézus, és azt mondta: Így imádkozzatok: Hívjátok őt Atyának! Jézus ezt a kifejezést több mint 150-szer használta, mikor Istenről beszélt.

Amit Ő tett, azzal lerombolt minden sztereotípiát. Isten nem valami haragvó zsarnok, nem egy kozmikus rendfenntartó. Ő nem univerzális ünneprontó. Nem személytelen erő. Isten személy, és nem egy erő. Isten személyes Isten. Képes arra, hogy kapcsolatban legyen velünk, és úgy teremtett bennünket, hogy képesek legyünk a vele való kapcsolatra.

Csak egyetlen probléma van. Legtöbb ember számára az a szó, hogy „apa”, negatív fogalom. Ez a szó, hogy „apa”, mindenféle rossz emléket hoz elő. Sok ember azt mondja: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben? Ha Isten olyan, mint az én apám, akkor köszönöm, nem kérek belőle.”

Az igazság az, hogy az emberi apák pokollá tehetik a földön az otthont. Az emberi apák sokszor szeszélyesek, rosszkedvűek, gorombák, leuralók, erőszakosak. Így hát ezek a szavak „mi Atyánk a mennyekben” sok emberre súlyos teherként nehezednek.

Sokan azért nem lépnek sosem kapcsolatba Istennel, mert tudat alatt úgy gondolnak rá, mint a földi apáikra, akik talán lehetetlen emberek, és azt gondolják, Isten is ilyen.  Vagy földi apáik megbízhatatlanok voltak, és azt gondolják, Isten is megbízhatatlan. Minden felkavart sérelmeinket és érzelmeinket Istenre rakjuk, és nem csoda, ha az Istenhez való csatlakozás nehéz időszak a számunkra.

Manapság sok gyereknek nagyon kevés kapcsolata van az apjával. Így miért várnák a kapcsolatot a mennyei Atyával? Nem csoda, hogy nem értjük meg Istent!

Félre kell tennünk Istenről alkotott mítoszainkat, téves értelmezéseinket, hogy megérthessük az igazságot, Isten valóban az Atyánk. Mert az igazság tesz szabaddá. A téves értelmezések távol tartanak Istentől. Ha azonban igazán megismered, akkor jönni fogsz a szeretetébe.

Beszéljetek róla:

• Milyen más tényezők vagy emberek járulnak hozzá, hogy Istenről hamis elképzeléseink legyenek?
• Milyen módokon viszonyulhatsz jól az édesapádhoz? Istennel kapcsolatban is alkalmazhatod ugyanezeket?

(Daily Hope by Rick Warren – 2013.10.02.)