"Isten alapvető valósága elég nyilvánvaló. Nyisd ki a szemed, és ott van!"

(Róma 1,19 MSG ford.)

A Biblia azt mondja, hogy sokat megtudhatunk Istenről, ha egyszerűen csak a természetre nézünk. A Róma 1,20-ban Pál apostol ezt mondja: Ami nem látható Istenből - az Ő örök hatalma és isteni természete - , az a világ teremtésétől fogva alkotásaiból meglátható és megérthető. Tehát az embereknek nincs mentségük..." (NIV ford.)

Más szavakkal, sokat megtudhatsz Istenről, ha egyszerűen csak sétálsz egyet.

Amikor ránézek a természetre, az első, amit látok, hogy Isten szereti a változatosságot. Valaha észrevetted már ezt? Isten szereti a különbözőséget. Nem szeretné, ha minden pontosan ugyanolyan lenne. Istent untatja az egyformaság, és éppen ezért nincs senki más az egész világon, aki ugyanolyan lenne, mint te.

Amikor ránézek a természetre, könnyen meglátom, hogy Isten hatalmas. Láttál valaha vulkánt? Földrengést, vagy óriási hullámokat? Láthatod Isten erejét a tenger hullámaiban és a szélben. Csak egy hatalmas Isten tud ilyen hatalmas dolgokat létrehozni.

A természet számomra Isten kreativitását is megmutatja. Nézd meg, hogyan változnak, milyen színekben pompáznak a levelek ősszel, vagy hogy milyen gyönyörű egy pillangó szárnya. Számtalanszor átautóztam már Arizonában a Festett-sivatagon, de még mindig ámulattal csodálom Isten kreativitását.

Amikor ránézek a természetre, azt is látom, hogy Isten nagyon jól megszervezte és elrendezte azt. Az egész föld egy ökológiai rendszert alkot, amelyben egy nagyon érzékeny egyensúly áll fenn.

Gondold végig azt is, hogy Isten milyen összetettnek alkotta meg a testünket - több száz rész kapcsolódik össze és működik együtt tökéletesen azért, hogy egy fantasztikus csodát végezzenek, vagyis fenntartsák az életet.

A Biblia azt mondja: "Isten alapvető valósága elég nyilvánvaló. Nyisd ki a szemed, és ott van!" (Róma 1,19, MSG ford.)

Járj nyitott szemmel ezen a héten, és nézz a körülötted lévő bizonyítékokra, amelyek mind megmutatják, hogy ki is valójában Isten. Ott vannak a szemünk előtt, nem nehéz észrevenni!

Beszéljünk róla

• Mi újat tanultál ma Isten kreativitásáról?

• Mi újat tanultál Isten személyiségéről azáltal, hogy ránézel azokra a dolgokra, amiket Ő teremtett?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 07. 04.)

„Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (2Kor. 10:18).

Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.

Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk félelmeivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?

Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. „Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által” (Ef. 4:1).

Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: „Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is.” Csak annyi a dolgom, hogy elfogadjam, amit Krisztus tett értem és alárendeljem magamat akaratának.

Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el.  A Biblia így mondja ezt: „Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem” (Zsolt. 27:10).

Egyesek még felnőtt korukban is szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. Az a szülő, aki elutasítja gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, viselkedésével azt fejezi ki, mintha Isten hibázott volna.

Úgyhogy ez nem a te bajod, hanem az övék. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Isten azt mondja, történjen bármi – Ő gondot visel rólad.

Beszélgessünk ezekről!

• Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegetés. Vajon, miért van ez így?
• Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük! 

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.07.13)