„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV fordítás)

Olyan társadalomban élünk, ahol az élet célja egyre többet, többet és még többet megszerezni.

A Bibliának van erre egy szava: ostobaság.

„Önző és ostoba, aki csak magára gondol.” (Példabeszédek 18:1, CEV ford.)

Isten azt mondja, hogy minden probléma oka az önzés. Például a Biblia szerint „a kapzsi önmaga ellen leselkedik, saját magát próbálja elpusztítani. Ez a sorsa minden pénzsóvárnak; saját életét rabolja meg.” (Példabeszédek 1:18-19, NLT ford.)

Annyira lefoglalhat a megélhetés és a még több dolog megszerzése, hogy közben elfelejtesz élni.

Az anyagiasságnak egyetlen ellenszere van, a nagylelkűség.

Minden alkalommal, amikor adsz, megtöröd az anyagiasság hatalmát az életedben. Mert az adakozás az anyagiasság ellentéte. A materializmus arról szól, hogy mit szerzel meg. Ahhoz, hogy megtörjük a hatalmát az életünkön, pontosan az ellenkezőjét kell tennünk: adni, adni, adni.

Amikor ezt teszed, a szíved nagyobb lesz, és szellemileg is növekszel.

Beszéljetek róla:

• Hogyan tudsz küzdeni az életedben az anyagiasság ellen? Vannak olyan emberek vagy helyzetek, amelyek azt váltják ki belőled, hogy anyagiasabbá válj?
• Milyen problémákat okozott eddig az életedben az önzés?
• Milyen adással kapcsolatos célokat tűzhetünk ki magunk elé, amikor megpróbáljuk megtörni az anyagiasság hatalmát az életünkben?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2015.12. 20.)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV fordítás)

A mostani karácsonyi időszak alatt egy szót gyakrabban fogsz hallani, mint bármely másik szót. Ez nem a „boldog”, a „fa”, a „Mikulás” vagy ­– sajnos – a „Jézus” szavak.

Ez a szó az „ajándék”.  "Fekete péntek"-en (Black Friday), de már sokszor azt megelőzően is elkezdődik a több hetes hajsza, hogy megtaláljuk mindenkinek a megfelelő ajándékot. Ajándékvásárlási lázban égünk egy hónapon keresztül.

Sok ember azt hiszi, hogy a karácsonyi ajándékozást a napkeleti bölcsek kezdték, amikor ajándékokat hoztak az újszülött Jézusnak. De Isten volt az, aki az első karácsonyi ajándékot adta.

Isten annyira szeretett, hogy adott. A Biblia azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16, NIV ford.) Az első karácsonykor Isten a legnagyobb ajándékot adta – az ő Fiát. Odaadta a Fiát, hogy a kereszten meghaljon azért, hogy a múltad meg legyen bocsátva, hogy legyen célod az életben és otthonod a Mennyben. Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.

Mi azért adunk, mert Isten már ezt megelőzően adott nekünk.

A karácsony a nagylelkűségről szól, nem csak a könyörületességről. A karácsony szelleme a nagylelkűség szelleme. Az Apostolok cselekedetei 15:11 ezt így írja le: „Azért vagyunk megmentve, mert a Mester, Jézus csodálatos módon és puszta nagylelkűségből felindult arra, hogy megmentsen minket.” (MSG ford.)

Ha nem lenne Isten nagylelkű, semmink sem lenne. A levegő, amit beszívunk, az is Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, ami az ereinkben folyik, vagy az, hogy dobog a szívünk, mind Isten nagylelkű ajándékai. Minden jó dolog az életedben – beleértve magát az életedet is – Isten nagylelkűségéből fakadó ajándék.

De Isten az Ő nagylelkűségét a legcsodálatosabb módon az első karácsonykor fejezte ki irántunk: Jézust adta nekünk.

Beszéljetek róla

• Milyen gondolatokat és érzelmeket vált ki belőled az, hogy tudod, hogy Isten adta az első karácsonyi ajándékot?
• A fent említetteken kívül milyen egyéb ajándékai vannak még Istennek, amiért hálás vagy?
• Most karácsonykor hogyan tudnál jobban megemlékezni az Istentől  kapott ajándékokról?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.18.)

"Tiszteld meg az Urat azzal, hogy bevételedből először neki adsz,  és ő megtölti csűrjeidet búzával és árpával, boros hordóid pedig csordultig lesznek a legjobb borokkal." (Példabeszédek 3:9, TLB fordítás)

Adakozhatsz ésszel, és adakozhatsz kinyilatkoztatás alapján. Ha a hit emberévé akarsz válni, meg kell tanulnod kinyilatkoztatás alapján adni. Amikor az eszeddel adsz, azt mondod: "Ennyi, amit józan megfontolás alapján adni tudok." Ehhez nincs szükség hitre.

Amikor kinyilatkoztatás alapján és szívből adsz, ezt mondod: "Istenem, mennyit akarsz rajtam keresztül adni? Mekkora összeggel kapcsolatban tudok bízni benned ebben az esetben?"

A feleségem, Kay és én nagyon sokszor megtapasztaltuk, hogy Isten megpróbálja a hitünket az adakozás terén még akkor is, amikor anyagilag nehezebb helyzetben vagyunk. Az egyik legjobb példa az, amikor pénzt gyűjtöttünk a Saddleback Gyülekezet épületére 1993-ban. Addig egy sátorban jöttünk össze, és eldöntöttük, hogy gyűjtést rendezünk egy épületre. Az emberek ilyenkor vállalnak egy bizonyos összeget, és azt három év alatt fizetik be adományként a gyülekezetnek. Kay és én imádkoztunk ezzel kapcsolatban, és a döntésünk az összeggel kapcsolatban egyáltalán nem tűnt józan döntésnek. Igazából több volt, mint amit megengedhettünk magunknak, de bíztunk Istenben, hogy ő majd előteremti.

Aztán egyik nap az I. Krónikák 29-ben arról olvastam, hogyan sikerült 400 millió dollárnak megfelelő adományt összegyűjteni a jeruzsálemi templom felépítésére. Isten azt kérte Dávidtól, hogy a nyilvánosság előtt jelentse be, mennyit ad, hogy mindenki tudja, ő is hoz áldozatot, mint mások.

És Isten így szólt hozzám is: "Rick, azt akarom, hogy jelentsd be az adományod. Ez kihívás lesz mások számára." Én viszont nagyon nem szerettem volna ezt megtenni, mert azt gondoltam, az emberek ezt félreértenék. De mivel Isten mondta, és mivel azt akartam, hogy Isten áldása legyen azon az épületen,  megtettem. Kiálltam a gyülekezetem elé az egyik vasárnap és ezt mondtam: "Nem tudom, hogy honnan fog előteremtődni a pénz, de mi úgy döntöttünk, hogy 100.000 dollárt adunk a három év alatt erre a célra. Kérlek imádkozzatok értem."

Egy hónappal később, amikor közeledett a hétvége, amikor be kellett adnunk a vállalt felajánlásunkat, még mindig nagyon izgultam. Nem tudtam hogyan, de bíztam abban, hogy Isten valahogy előteremti majd azt a pénzt. És pénteken felhívtak a Zondervan Kiadótól. Azt mondták: "Rick, szeretnénk ha írnál egy könyvet  Céltudatos gyülekezet címmel. Szerintünk a könyved best seller lesz, úgyhogy előre fizetnénk 150.000 dollárt."

Amikor pár nappal később kiálltam a gyülekezetem elé és elmondtam, hogy mi történt, hatalmas  öröm volt. Mindenki elkezdett ugrálni, kiáltozni, táncolni, énekelni. Sokan sírtak. Én is, és Kay is. Ez volt életem egyik legnagyobb élménye - és majdnem elmulasztottam a saját makacsságom miatt. Nem láthattam volna meg, hogy milyen megbízható Isten, ha nem álltam volna ki mindenki elé, hogy megmutassam, hiszek Isten kinyilatkoztatásában. Ez egy olyan lecke volt, amit sosem felejtek el.

"Tiszteld meg az Urat azzal, hogy bevételedből először neki adsz, és ő megtölti csűrjeidet búzával és árpával, boros hordóid pedig csordultig lesznek a legjobb borokkal." (Példabeszédek 3:9, TLB ford.)

Beszéljetek róla

• Gondold át, hogy mi motivál, amikor adakozol! Az eszeddel adsz, vagy a szíveddel?
• Hogyan jelenti ki neked Isten, hogy mennyit adakozz?
• Milyen félelmek tartanak vissza az adakozástól akkor, amikor rosszak az anyagi körülményeid?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015. 09. 07.)

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok Cselekedetei 20:35b, TEV fordítás)

Abból élsz, amit megszerzel. S azt hagyod örökül, amit adományozol.

Jézus ezt mondta az Apostolok cselekedetei 20:35-ben: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (TEV fordítás). Mindig szerettem ezt az igét, mert annyira igaz. Említ Jézus olyat, hogy nem öröm kapni? Nem. Igenis öröm kapni. Ám Jézus kiemeli, hogy nagyobb boldogság adni.

Ez homlokegyenest ellenkezője annak, ahogyan a világ gondolkodik. A világban élő emberek nagy része úgy véli, nagyobb örömet jelent a szerzés. Ám Jézus nem a világ fejével gondolkodik. Ő jól tudja, hogy akkor hasonlítasz rá leginkább, amikor adsz, és ez okoz örömet.

Amikor az emberek ellátogatnak a Saddleback Gyülekezetbe, feltűnik nekik, hogy ez egy örömteli gyülekezet. Tudod miért? Mert bőkezű emberek alkotják. Az emberek szeretnek adakozni! Márpedig ha bőkezűek vagyunk, az örömmel fog eltölteni. Jó érzés adni.

Szeretnéd, ha a családod még boldogabb lenne? Akkor légy bőkezűbb családod tagjai felé. Boldogabb ember szeretnél lenni? Akkor adj még többet magánemberként.

Beszéljetek róla:

• Mikor történt olyan, hogy boldogabb voltál attól, hogy adtál, mint amikor kaptál valamit?
• Milyen egyéb jellemvonása van egy boldog embernek?
• Hogyan lehetsz nagylelkűbb családod tagjai felé?

*Daily Hope by Rick Warren (2015.08.30)

"A hívők közössége egy szív és lélek volt...minden javuk közös tulajdon volt." (Apcsel. 4:32 NASB fordítás)

Amikor nagylelkűek vagyunk egymással, akkor közelebb kerülünk egymáshoz, és ennek közösségteremtő ereje van.

Valaki a gyülekezetemből küldött nekem egy levelet egyszer, ami így szólt: "A szomszédom megkérdezte, hogy kölcsönkérheti-e a létrámat. Igent mondtam. Később megtudtam, hogy volt neki is sajátja. Nem lett volna szüksége az én létrámra, igazából arra használta a kölcsönkérést, hogy építse a kapcsolatunkat. Amikor kölcsönkérte a létrámat, azt éreztette velem, hogy szükség van rám, és ez jó érzés volt. Most már megtanultam, hogy én is így tegyek a többi szomszédommal. Egyiknek például van egy porszívója, és minden péntek este kölcsönkérem, hogy kitakaríthassam az autómat a fiammal. Roger már elől is hagyja nekem, nem is kell kérnem. Elmondtam nemrég Rogernek, hogy most már tudnék venni magamnak egy porszívót, de olyan jó az a személyes kapcsolatot, ami a kölcsönkéréssel alakult ki köztünk. Roger arra kért, hogy ne vegyek porszívót. Ő is látja, hogy milyen kapcsolat van a nagylelkűség és a közösség között."

A Biblia ezt mondja a Máté 6:21-ben: "Ott lesz a szíved, ahol a kincsed van" (NCV ford). Más szavakkal, amibe fekteted az időd, a pénzed és az energiád, az okoz örömöt neked. Tehát minden alkalommal, amikor nagylelkű vagyok veled vagy a szegényekkel vagy bárki mással, azok felé hajlik a szívem is. Minden idő, amit Istennek adok, közelebb viszi a szívemet is Istenhez. És minden idő, amit rád szánok, közelebb viszi hozzád a szívem is.

Az első keresztények híresek voltak a nagylelkűségükről. Az Apostolok Cselekedetei 4:32 ezt mondja: "A hívők közössége egy szív és lélek volt...minden javuk közös tulajdon volt" (NASB ford.). Egy család voltak. Önkéntesen osztották meg egymással a javaikat. Nem kommunizmus volt. A kommunizmus azt mondja, "Ami a tiéd, az az enyém, és én elveszem tőled." A kereszténység azt mondja, "Ami az enyém, az a tiéd is, és te is megoszthatod velem, ami a tiéd."

Szülőként szereted látni, hogy a gyerekeid megosztják egymással a dolgaikat? Persze, hogy szereted. Az egyik legfontosabb lecke az életünkben az, hogy megtanuljuk megosztani másokkal, amink van. Amikor látod, hogy a gyerekeid önzetlenek, nagyon örülsz.

Isten ugyanígy van ezzel! Amikor Isten lenéz ránk és látja, hogy milyen nagylelkűek vagyunk egymással, azt mondja: "Ez az, Fiam! Ez az, Lányom! Azt teszed, amit én is szeretnék, hogy tegyél." Isten nagylelkű, és szeretné, ha olyanná válnánk mi is, mint Ő. A nagylelkűség közösséget teremt.

Beszéljetek róla!

• Szerinted a te kincsed hol van? És mit mondanak erről mások?
• Miért nehéz nekünk, felnőtteknek, hogy megosszuk amink van, különösen az időnket?
• Mi motivál téged, amikor nagylelkű vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015. 06. 01.)