"A hívők közössége egy szív és lélek volt...minden javuk közös tulajdon volt." (Apcsel. 4:32 NASB fordítás)

Amikor nagylelkűek vagyunk egymással, akkor közelebb kerülünk egymáshoz, és ennek közösségteremtő ereje van.

Valaki a gyülekezetemből küldött nekem egy levelet egyszer, ami így szólt: "A szomszédom megkérdezte, hogy kölcsönkérheti-e a létrámat. Igent mondtam. Később megtudtam, hogy volt neki is sajátja. Nem lett volna szüksége az én létrámra, igazából arra használta a kölcsönkérést, hogy építse a kapcsolatunkat. Amikor kölcsönkérte a létrámat, azt éreztette velem, hogy szükség van rám, és ez jó érzés volt. Most már megtanultam, hogy én is így tegyek a többi szomszédommal. Egyiknek például van egy porszívója, és minden péntek este kölcsönkérem, hogy kitakaríthassam az autómat a fiammal. Roger már elől is hagyja nekem, nem is kell kérnem. Elmondtam nemrég Rogernek, hogy most már tudnék venni magamnak egy porszívót, de olyan jó az a személyes kapcsolatot, ami a kölcsönkéréssel alakult ki köztünk. Roger arra kért, hogy ne vegyek porszívót. Ő is látja, hogy milyen kapcsolat van a nagylelkűség és a közösség között."

A Biblia ezt mondja a Máté 6:21-ben: "Ott lesz a szíved, ahol a kincsed van" (NCV ford). Más szavakkal, amibe fekteted az időd, a pénzed és az energiád, az okoz örömöt neked. Tehát minden alkalommal, amikor nagylelkű vagyok veled vagy a szegényekkel vagy bárki mással, azok felé hajlik a szívem is. Minden idő, amit Istennek adok, közelebb viszi a szívemet is Istenhez. És minden idő, amit rád szánok, közelebb viszi hozzád a szívem is.

Az első keresztények híresek voltak a nagylelkűségükről. Az Apostolok Cselekedetei 4:32 ezt mondja: "A hívők közössége egy szív és lélek volt...minden javuk közös tulajdon volt" (NASB ford.). Egy család voltak. Önkéntesen osztották meg egymással a javaikat. Nem kommunizmus volt. A kommunizmus azt mondja, "Ami a tiéd, az az enyém, és én elveszem tőled." A kereszténység azt mondja, "Ami az enyém, az a tiéd is, és te is megoszthatod velem, ami a tiéd."

Szülőként szereted látni, hogy a gyerekeid megosztják egymással a dolgaikat? Persze, hogy szereted. Az egyik legfontosabb lecke az életünkben az, hogy megtanuljuk megosztani másokkal, amink van. Amikor látod, hogy a gyerekeid önzetlenek, nagyon örülsz.

Isten ugyanígy van ezzel! Amikor Isten lenéz ránk és látja, hogy milyen nagylelkűek vagyunk egymással, azt mondja: "Ez az, Fiam! Ez az, Lányom! Azt teszed, amit én is szeretnék, hogy tegyél." Isten nagylelkű, és szeretné, ha olyanná válnánk mi is, mint Ő. A nagylelkűség közösséget teremt.

Beszéljetek róla!

• Szerinted a te kincsed hol van? És mit mondanak erről mások?
• Miért nehéz nekünk, felnőtteknek, hogy megosszuk amink van, különösen az időnket?
• Mi motivál téged, amikor nagylelkű vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015. 06. 01.)