„Miután tanácsot tartott a néppel (a király), fölállította az ÚR énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökké tart szeretete!” (2Krón 20,21).

Amikor Izrael és királya, Jósáfát három ellenséges nemzettel harcolt, akik túlerőben voltak, a király úgy döntött, hogy nem aggódik. Ehelyett Jósáfát király arra vezeti a népet, hogy Istent különleges módon imádja. Most megnézzük, hogyan imádták Istent, és adtak neki hálát a győzelemért és szabadításáért.

Már majdnem megkezdték a csatát: Izrael a völgy egyik oldalán, ellenségeik pedig a másik oldalán álltak. Azt gondolnánk, hogy Izrael csapata elkezd felfegyverkezni és felsorakoznak a harcba. De ehelyett így történt: „Miután tanácsot tartott a néppel (a király), fölállította az ÚR énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökké tart szeretete!” (2Krón 20,21).

Igen, ezt helyesen olvasod. Ahelyett, hogy harcosokat választottak volna a csata irányításához, a király kórust gyűjt össze.

El tudod képzelni, mit gondoltak ezek az emberek, miközben sétáltak és énekeltek fegyvertelenül a csatatéren? El tudod képzelni, mit gondoltak ellenségeik?

A furcsa stratégia ellenére a férfiak engedelmeskedtek. A kórus a hadsereg előtt vonult kijelentve Isten végtelen szeretetét és megköszönve neki, hogy előre kezükbe adja őket.

Isten azt akarja, hogy te is így közeledj a csatáidhoz. Isten azt akarja, hogy előre köszönetet mondj neki a problémáid megoldásáért. Amikor később megköszönöd neki, megmutatod a háládat, ami nagyon fontos. De ha előre köszönetet mondasz neki, akkor a hitedet is megmutatod.

A következő versben láthatjuk ennek a szokatlan harci tervnek a hatását: „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek” (2Krón 20,22).

Ez az én kedvenc csatám! Isten embereinek még fegyvert sem kellett fogniuk.

Ez az, amit Isten neked is akar. Azt akarja, hogy tedd le fegyvereidet – minden lehetőséget, ahogyan önmagadban próbálod megoldani problémáidat –, és bízz benne ellenségeiddel szemben. Ezután köszönd meg neki a szabadítást, és hálásan figyelj, ahogy Isten harcol a te nevedben.

 Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen csaták vannak ma az életedben? Tölts néhány percet hittel imádkozva, előre megköszönve Istennek, hogy megszabadít téged ellenségeidtől.
• Milyen fegyvereket használsz a harcaidban, amelyeket ma le kellene tenned?
• Mikor láttad, hogy Isten harcolt érted a múltban? Szánj most időt egy imára, és fejezd ki ezért neki háládat!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.03.15.)

„Volt egyszer egy gazdag ember, aki megbízott egy menedzsert, hogy kezelje ügyleteit” (Lk 16,1 NCV fordítás).

Semmi sem a te tulajdonod. Amiről azt hiszed, hogy a tiéd, azt is csak kölcsön kaptad. Nem volt a tiéd, mielőtt megszülettél, és nem lesz a tiéd halálod után sem. Minden Istené, te csak néhány évtizedre kaptál kölcsön mindent.

Lukács evangéliuma 16. fejezetében Jézus egy történetet mesél el egy emberről, aki egy sáfárt bíz meg, hogy gazdálkodjon a vagyonával. Mi is mindannyian gazdálkodunk. Mindened, amid van, Isten ajándéka, és egy kis időre megkaptad, hogy gazdálkodj vele. Isten azt szeretné látni, hogy gondos gazdája vagy annak, amit egy kis időre rád bízott. Szeretné látni, hogy jól sáfárkodsz az ő tulajdonával.

Ha az életben minden dologra úgy tekintesz, hogy azt csak kölcsön kaptad, akkor nagyon sok aggodalomtól fogsz megszabadulni.

Képzeld csak el, hogy például amikor ránézel az autódra, ezt mondod: „Ez az autó Istené, nem az enyém. Ő kölcsön adta nekem, és én használhatom.” Így legközelebb, amikor van egy koccanásos baleseted például, ezt mondhatod: „Istenem van egy horpadás az autódon. Ez nem a saját autóm. Te adtad kölcsön nekem, és te adtál pénzt rá, hogy megvegyem. Istenem, mit szeretnél csinálni ezzel az autóval?” Nagyon sok aggodalomtól szabadulsz meg, amikor Isten bölcsességére hagyatkozol azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket ő bízott rád.

Ugyanis a helyzet a következő: amikor te vagy a felelős a dolgokért, és te magad vagy a sorsod irányítója, akkor neked kell fizetni. Így aztán aggódnod kell, hogy miből lesz meg valamire az anyagi fedezet.

Viszont amikor Istenben bízol az ő gyermekeként, és csak egy menedzser, egy gazdálkodó, egy sáfár vagy,  és nem a főnök, akkor nem kell azzal törődnöd, hogy honnan lesz valamire meg a pénz. Te munkavállaló vagy, Isten pedig a munkaadó. Ő az egyedüli felelős, ha javadalmazásról vagy pénzügyekről van szó.

A történet első bekezdése ezt mondja: „Volt egyszer egy gazdag ember, aki megbízott egy menedzsert, hogy kezelje ügyleteit” (Lk 16,1 NCV fordítás). Viszont ez a menedzser elherdálta gazdája vagyonát.

Valahányszor elszórod, elpazarlod a pénzt, Isten vagyonát herdálod el. Ha megérted ezt az igazságot, megváltozik a viszonyod a vásárláshoz.

Ha úgy tekintesz a pénzre, hogy az Istené, akkor megváltozik az, ahogyan arról gondolkodsz. Ha csak sáfárként, menedzserként tekintesz magadra, és nem tulajdonosként, akkor megváltozik az életed, és lehetőséged nyílik arra, hogy a legtöbbet hozd ki abból, ami rád van bízva.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mennyire bánsz jól azzal, amit Isten rád bízott? Beleértve a tested, az értelmed, az időd, a vagyonod, a képességed és a lehetőségeidet is.
• Az elmúlt havi vásárlásaidra gondolva, mit tettél volna másképp, ha tudtad volna, hogy Istené a pénzed, te pedig csak gazdálkodsz azzal?
• Mint Isten erőforrásainak sáfára, honnan merítesz bölcsességet ahhoz, hogy jó döntéseket hozzál a rád bízott dolgokkal kapcsolatban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.01.23.)

„Áldott az, aki hitte, hogy az Úr beteljesíti a neki tett ígéreteit!” (Lk 1,45 NIV fordítás).

Ha szükségem lenne egy nagyobb műtétre, és aggódnék, hogy megengedhetem-e magamnak, akkor elővenném a biztosítási kötvényemet, és megnézném, hogy fedezik-e a beavatkozást. Ha a biztosító megígérte, hogy fizet érte, akkor nem kellene sem szoronganom, sem aggódnom.

Nagyon is sok ember fél, szorong és aggódik manapság a világunkban, mert nem ismerik, mi van Isten szándékainak kézikönyvében, a Bibliában. Ebben a könyvben Istennek több, mint 7000 ígérete van számodra az egészségedről, a kapcsolataidról, a karrieredről, a múltadról, a jelenedről és a jövődről, a bűnbocsánatról és az örök életről. Ha azonban nem ismered ezeket az ígéreteket, akkor nem hivatkozhatsz rájuk. Amikor úgy éled le az életed, hogy nem tudod, mit ígért neked Isten az Igéjében, akkor tele leszel szorongással.

A félelem legyőzéséhez ismerned, bíznod és emlékezned kell arra, amit Isten ígért, hogy meg fogja tenni az életedben. Ez az, ami Máriának bizalmat adott.

Erzsébet észrevette ezt. Amikor Mária meglátogatta őt, Erzsébet azt mondta Máriának: „Áldott az, aki hitte, hogy az Úr beteljesíti a neki tett ígéreteit!” (Lk 1,45 NIV fordítás). Mária hitte, hogy Isten betartja ígéreteit. Ez az, ami ennek a fiatal parasztlánynak roppant nagy bizalmat adott a hihetetlenül félelmetes helyzetben. Hitte, hogy Isten megtartja szavát.

A legfontosabb ígéret, amit Isten tett a Bibliában, hogy amikor meghalsz, a mennybe fogsz menni, ha bízol a Fiúban, akit ő karácsonykor küldött. Ezt az örök élet ígéretének hívják. Ez János evangéliuma 3. fejezetének a 16. versében van, ami a Biblia leghíresebb Igéje: „Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen Fiát adta, hogy bárki hisz benne, az el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (NIV fordítás).

Jézus azonban nem csak azért jött a földre, hogy megbocsássa a bűneidet. Ő azért is jött, hogy megsemmisítse a félelmeidet itt és most. A zsidókhoz írt levél 2. fejezetének 15. verse azt mondja, hogy Jézus magára vette az emberséget, azaz emberré lett, így meg tudja „szabadítani azokat, akiknek az egész életét rabszolgaságban tartotta a haláltól való félelmük” (NIV fordítás).

Ez engem a híres „Ó, Betlehem kis városa” című örömének egyik sorára emlékeztet: „Az összes év reményei és félelmei benned találkoznak ma éjjel.”

Minden reményt helyreállított. Minden félelmet legyőzött. Ez a legnagyszerűbb ígéret, amire ezen a karácsonyon hivatkozhatsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Isten mennyi ígéretét tudod megnevezni a Bibliából? Mit tehetsz ma azért, hogy elkezdd következetesebben vagy hatékonyabban megjegyezni Isten Igéjét?
• Milyen helyzetekben szükséges számodra, hogy bizalmat érezz félelem helyett?
• Miért akarja Isten tőled, hogy félelem nélkül élj?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.12.25.)

„Légy csendben az Úr előtt, és türelmesen várj rá; ne rágódj, amikor az emberek sikerrel járnak!” (Zsolt 37,7 NIV fordítás).

Lehet, hogy még nem hallottad azt a szót, hogy „rágódni”. Ez egy régebbi szó, ami azt jelenti, „aggódni”. Amikor rágódsz valamin, stresszes, ideges és türelmetlen leszel. Aggódsz, mert a dolgok vagy túl gyorsan történnek, és nem tudod kézben tartani a változást, vagy a dolgok túl lassan történnek, és azt akarod, hogy Isten gyorsítsa fel azokat.

Általában nem bánjuk, ha várakoznunk kell, ha közben panaszkodhatunk e miatt. De amikor azt választod, hogy türelmesen várakozol Istenre az aggódás helyett, akkor ez valójában a hited megnyilvánulása. Ezzel kimondasz valamit Isten jelleméről. Amikor türelmesen várakozol, azzal azt mondod, hogy bízol Istenben, és hiszel benne. Alázatosan beismered, hogy tőle függsz.

A Biblia azt mondja a 37. Zsoltár 7. versében: „Légy csendben az Úr előtt, és türelmesen várj rá; ne rágódj, amikor az emberek sikerrel járnak!” (NIV fordítás).

Az egyik legfőbb oka annak, hogy stresszesek vagyunk az, hogy folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ahelyett, hogy Isten szeretetére figyelnénk és arra, hogy mit tett értünk, más emberekre nézünk, és arra figyelünk, hogy mi az, ami nekik van, de nekünk nincs.

Összehasonlítgatni magadat másokkal nem bölcs dolog, mert te egy különleges személy vagy. Istennek olyan terve van az életeddel, ami minden más emberétől különbözik. Ha egy másik ember élettervét szeretnéd a magadénak, akkor elszalasztod a tiédet. A másokhoz hasonlítgatás ahhoz vezet, hogy elkezdesz rágódni dolgokon. Amikor összehasonlítgatsz, aggódni kezdesz.

Aggódni azonban egyáltalán nem érdemes. Minden perc, amit aggódással töltsz el, eltékozolt idő, mert aggódással semmit sem lehet elérni. Az aggódás nem változtatja meg a múltat, és aggódással nem tudjuk irányítani a jövőt sem. Csak azt eredményezi, hogy a jelenben szörnyen fogod érezni magad. Olyan ez, mint egy hintaszékben ülve hintázni oda-vissza, oda-vissza. Nem jutsz előbbre, viszont egy csomó energiát elpazarolsz.

A Filippiekhez írt levél 4. fejezetének 6. verse ezt mondja: „Ne bosszankodj, és ne aggódj! Aggódás helyett imádkozz! Hagyd, hogy a kéréseid és a dicséreteid imává formálják aggodalmaidat!” (The Message fordítás).

Az aggódás soha nem változtat semmin, azonban az imádság meg tudja változtatni a dolgokat. Tehát ne aggódj most karácsonykor és az ünnepek alatt, hanem imádkozz!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Miért okoz az aggodalom annyi negatív érzelmet?
• Figyelve az embereket, hogyan tudod megállapítani, hogy valaki aggódik, vagy inkább bízik Istenben?
• Hiszel-e igazán abban, hogy az imádság megváltoztatja a dolgokat? Miért?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.12.22.)

„Benned bízom Uram; és ezt mondom: »Te vagy az én Istenem.« Az időm kezedben van” (Zsolt 31,15–16 NIV fordítás).

A félelem ellentéte a hit. Amikor az életedet hittel töltöd be, a félelem a hátsó ajtón távozik. Amikor a dolgok nem a te várakozásodnak megfelelően történnek, akkor minél inkább bízol Istenben, annál kevésbé fogsz félni.

Márk evangéliuma 5. részének 36. versében, Jézus ezt mondja: „Ne félj! Csak bízz bennem!” (TLB fordítás). Ez a Bibliában olyan nagy horderejű üzenet, hogy a „Ne félj!” kifejezés 365-ször fordul elő benne. Isten azt szeretné, ha megértenénk az üzenetet, hogy nem kell félnünk, mivel bízhatunk az ő időzítésében.

Életünk első számú stresszoldó tényezője az Istenbe vetetett bizalom egyúttal egy nagyon fontos igazság is, amit így karácsony tájékán se felejtsünk el. Minél inkább bízol Istenben, a stressz annál inkább csökkenni fog. Egy másik módszer a stressz csökkentésére és Istenbe vetett bizalmad kifejezésére, ha imádságban kérsz tőle valamit. Amikor így teszel, ne próbálj meg időkorlátot vagy határidőt szabni Isten válaszának! Hagyd az időzítést Istenre!

Annak érdekében, hogy hited mélyüljön olyan imádságokra van szükséged, mint a Zsoltárok könyve 31. részének 15. és 16. verse: „Benned bízom Uram; és ezt mondom: »Te vagy az én Istenem.« Az időm kezedben van” (NIV fordítás).

Miért ne tanulnánk meg fejből ezt az Igét? Reggelente felkelés után olvasd el a 31. zsoltárt, mint egy imát, és mondd Istennek: „Bízom benned, Uram. Te vagy az én Istenem. Az időm a te kezedben van.” Gyakorlatilag, ez azt jelenti, hogy talán több mindent kell elvégezned ma, mint amennyire időd van. Szóval kérd meg Istent, hogy segítsen a sorrend kialakításában, hogy azokat tudd elvégezni, amik a leglényegesebbek, és ne aggódj a többi miatt! Ezt mondd neki: „Átadom az időbeosztásomat neked. Átadom a naptáram kialakítását neked. Átadom a napirendemet neked. Az időm a te kezedben van, és ez azt jelenti, hogy nem fogok félni. Bízom benned.”

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi az a gyakorlati dolog, amit megtehetsz, hogy segítsen a 31. Zsoltár 15. és 16. versének megtanulásában?
• Gondolj életed egyik legstresszesebb időszakára! Ez alatt az idő alatt rendszeresen olvastad Isten igéjét? Bíztál Istenben, hogy tökéletes lesz az időzítése?
• Hogyan készítheted fel jól magadat arra, hogy amikor félni kezdesz, vagy elkezdesz aggódni, akkor könnyedén eszedbe jusson Isten Igéje, hogy jobban megbirkózz a stresszel?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2019.12.20.)