"Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Példabeszédek 4:25, TEV fordítás)

Nem kell többé a bűntudat terhét cipelned. Pál apostol azt mondja: "Igen, mindannyian vétkeztünk; és nem ütjük meg Isten dicsőségének mértékét; Isten mégis "bűntelennek" tart minket, ha megbízunk Jézus Krisztusban, aki szívességből ingyen elvette bűneinket." (Róma 3:23-24, TLB fordítás)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, teleírva a bűneiddel – Isten pedig csak odalép egy hatalmas szivaccsal, és mindet letörli. Olyan ez, mint a gyermekkorunkból ismert csodatábla: rajzoltál rá, és ha utána fejre állítottad vagy megráztad, akkor minden eltűnt róla, és újra tiszta lappal indultál. Ez jó hír, ugye?

Isten megbocsátását azonban el is kell fogadnunk. Lehet, hogy ismerjük Isten irgalmát az eszünkkel, de ez nem elég: hinnünk kell benne mélyen, legbelül, és elfogadni hittel, hogy igaz – mert hiszen az is!

Van viszont egy dolog, ami sokszor visszatart minket attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátását, az, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani saját magunknak. Meg kell bocsátanod magadnak a múltbeli bukásaidat, bűneidet, rossz szokásaidat és mindazt, ami a bűnhöz vezetett. Bocsáss meg magadnak!

Isten azt akarja, hogy bocsáss meg magadnak. Azt tanítja nekünk: "Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Péld. 4:25, TEV fordítás)

Volt már veled olyan, hogy elkövettél egy bűnt, utána kérted Isten, hogy bocsásson meg, és annak ellenére, hogy tudtad, megbocsátott, továbbra pocsékul érezted magad? Mit teszel ilyen helyzetekben? Visszamész Istenhez, és újra kéred a bocsánatát? Aztán megvallod újra meg újra meg újra?

Nem. Egy bűnt csak egyszer kell megvallanod, és azzal meg is van bocsátva. De saját magadnak lehet, hogy százszor is meg kell bocsátanod, és újra meg újra elmondani, amíg az eszedbe nem vésed: "Isten megbocsátott nekem. Vége."

Az a mi problémánk, hogy állandóan emlékeztetni akarjuk Istent olyan dolgokra, amiket ő már rég elfelejtett. Meg van bocsátva és el van felejtve. Ezzel már foglalkoztál. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Rooseveltet: "Hogy tudtál ilyen sokat elérni az életben?" Azt válaszolta: "Soha nem vesztegettem az időt sajnálkozásra."

Ne vesztegesd az időt sajnálkozásra. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla!

• Hogyan szemlélteti az életed, hogy teljes mértékben Isten bocsánatában és kegyelmében élsz?
• Mit kell bocsátanod magadnak a mai napon? Miben igaz rád Isten kegyelme?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.10.09.)

Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Ján 3:20-21)

A bűn sötétségben rejtőzik, és azt suttogja, hogy ne derüljön rá fény. És amikor sötétségben tartjuk,  kiszolgáltatjuk önmagunkat mérgező hatásának, és végül a kapcsolatainkat is tönkreteszi.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer írja: „A bűn arra ösztönzi az embert, hogy egymaga maradjon. Kivonja a személyt a közösségből. Minél elszigeteltebb valaki, annál nagyobb a bűn hatalma rajta. Minél mélyebben tartja az egyént, annál súlyosabbak az elszigeteltség következményei is.”

Ezért mondja Jézus, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak. A bűnvallásban az Evangélium világossága bejut a sötétben magára maradt szívbe. Amikor megvalljuk bűneinket mások előtt, önigazságunk kártyavárként összedől, és a bűn elveszti az erejét fölöttünk és a közösség fölött.

Már nem vagyunk egyedül a bűnünkkel, mert másokkal is megosztott teher lett az. A testvéri közösségben erőt nyerünk, sőt, a kísértéseinkkel harcolva mások segítségére is számíthatunk. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy ráirányítja a figyelmünket életünknek azon területeire, ahol még nem bízunk Istenben.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten kegyelmében élő bűnösök közösségéhez tartozunk, és többé nem kell félnünk a bűn megvallásától - már csak azért sem, mert ez az egyik módja annak, hogy újra összhangba kerüljünk Isten akaratával. A Jézusnak engedelmeskedők közösségében bűneink megvallása által egymáshoz is közelebb kerülünk. Hogyan történik mindez?

• A bűnvallás elmélyíti a kapcsolatainkat, és ez lehetővé teszi, hogy egymással őszinték legyünk (Péld 24:26).
• A bűnvallás a testvéri közösség nyitottságát és hitelességét biztosítja, és felszabadít arra, hogy szeretetben kimondjuk az igazságot, miközben becsületességben és tisztességben járunk (Ef 4:15; Tit 2:7).
• A bűnvallás érzékennyé tesz a  Szentlélek vezetésére, és segít harcolni azokkal a hazugságokkal  szemben, amelyek megzavarják és megronthatnák életünket Krisztusban (Ján 16:13; 2Kor 10:5).

Beszéljünk róla!

• Bűnünk sötétségben akar maradni. Milyen kapcsolatban áll ez azzal, hogy Jézus a világ világossága, és minket is arra szólít fel, hogy ragyogjon a világosságunk a környezetünkben?
• Mit kell feladnunk azért, hogy egy közösség valóban őszintévé és átláthatóvá váljék?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 10. 05.)

"Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez az Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg." (Róma 3,23-24. Egyszerű fordítás)

Az elmúlt néhány napban azt tanulmányoztuk, milyen biblikus úton lehet eljutni az önmarcangolástól az Istennek tetsző bizakodásig. Úgy gondolom, ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az életünkre nézve gyógyító erejű döntéseket tudjunk hozni. Ezért ma egy imában szeretnélek vezetni téged.

Talán egészen mostanáig önmarcangolásban éltél a bűntudat, a magaddal szemben támasztott irreális elvárások, vagy mindkettő miatt. A Biblia erre azt mondja: "Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez az Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg." (Róma 3,23-24.)

Szeretnéd, ha lehullanának rólad ezek a terhek? 

Akkor imádkozz velem: "Jézus Krisztus, kérlek, bocsáss meg nekem azokért a dolgokért, amik nem voltak helyénvalók az életemben. Kérlek, segíts megbocsátanom saját magamnak, és egyenesen, bizakodva előre nézni ahelyett, hogy szégyenkezve, lehajtott fejjel járjak. Amikor eszembe jutnak a korábbi bukásaim, kérlek, segíts, hogy ne visszajöjjek hozzád megbocsátásért könyörögni, hanem emlékezzek, hogy már megbocsátottál. Mindig, mikor ez az emlék visszajön, a bűntudat helyett szeretnék, Uram, hálát érezni irántad. Amikor újra eszembe jut ez az emlék, indítson dicsőítésre, és arra, hogy azt kiáltsam: 'Milyen hatalmas Isten vagy! Megbocsátottál! A te kegyelmed trófeája vagyok.'"

"Uram, kérlek, segíts megnyugodni a te kegyelmedben, és megérteni, hogy te nem tökéletességet vársz el tőlem. Szeretném letenni a bűntudat igáját, és fölvenni a kegyelemét. Segíts, hogy meg tudjam szüntetni a negatív hozzáállást az életemben. Most már tudom, hogy amikor önmagamat vádolom, azzal a te döntésedet vonom kétségbe, hiszen te teremtettél olyannak, amilyen vagyok, ahogy kinézek, amilyen képességekkel és tehetséggel bírok vagy nem bírok. Azért teremtettél, hogy önmagam legyek." 

"Kérlek, segíts a gondolataimat a pozitív dolgokra irányítani, és mindennap olvasni Bibliát, memorizálni belőle, elmélyedni benne. Istenem, segíts úgy döntenem, hogy ne akarjak mindenkinek megfelelni. Tudom, hogy lehetetlen, és csak frusztrációt hoz az életembe. Add, hogy tudjak helyette arra figyelni, hogyan teljesíthetem a te akaratodat. Segíts engedelmeskednem azokban a dolgokban, amikben te kérted."

"Köszönöm, Atyám, hogy a te kegyelmed által kiléphetünk az állandó bűntudat és az irreális elvárások mókuskerekéből – azokból a dolgokból, amik egyre többet és többet követelnek tőlünk. Add, hogy meg tudjunk nyugodni és azokat a dolgokat elvégezni, amik igazán számítanak. Jézus nevében könyörgöm. Ámen." 

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 06. 06.)

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

•    Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.   
•    Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem  teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni.

Beszélgessünk még erről!

Három gyermekünk van. Mindhárom megtanult járni, nagyjából ugyanazokon a folyamatokon mentek át. Elindultak volna, de eldőltek. Fölálltak, léptek kettőt, aztán fenékre estek. Topogás. Fölállás, elesés, helyben állás.

Mit tesz ezt látva az apuka? Ripakodjam, hogy „Szedjétek már össze magatokat, mit ügyetlenkedtek itt előttem? Ti Warren gyerekek vagytok. Mi nem csetlünk-botlunk, mint mások. Nahát, többet vártam tőletek…!” Milyen apa az, aki így viselkedik? Nevetséges ilyenre gondolni is. Mégis, sokan éppen Istenről feltételeznek valami hasonlót. Azt gondolják róla, hogy valahányszor elbukunk, Isten ott terem, hogy ránk letromfoljon: „Felállni! Mi történt veled már megint, te szerencsétlen flótás?”

Szánj időt most Istennel beszélgetni erről a kapcsolatról – arról, hogy Ő Atyád, és milyen jó az irgalmasságát megtapasztalni, és hogy milyen rossz abban kételkedni. Maradj előtte csendben, és engedd, hogy átjárjon a kegyelembe fogadottság békéje!


(Daily Hope by Rick Warren; 2012.06.02)

"Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25)

Nem kell lehorgasztott fejjel járnod a vétkeid terhe miatt. Pál apostol azt mondja: "...mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róma 3,23-24)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, ami telis-tele van írva a bűneiddel, majd Isten jön egy hatalmas szivaccsal, és letörli az egészet. Olyan ez, mint a gyerekek varázsrajztáblája: megrázod, megfordítod, és a tábla újra tiszta lesz. Isten bűnbocsánata is ehhez hasonló, és ez jó hír, ugye?

Azonban szükségünk van arra, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatát. Bár értelmünkkel tudatában lehetünk ennek, de hinnünk is kell ezt, mélyen és erősen, elfogadva hitből, hogy ez igaz - merthogy az.

Az egyik gyakori akadálya, hogy elfogadd Isten bocsánatát az, hogy nem tudsz megbocsátani saját magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak múltbeli kudarcaidért és bűneidért, azokért a szokásaidért és hibáidért, amelyek a bűn felé vittek. Bocsáss meg magadnak. Isten arra tanít, hogy: "Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25) (angolból fordítva: nézz egyenesen előre őszinte bizalommal, és ne csüggeszd le fejed szégyenedben).

Voltál már úgy, hogy bűnt követtél el és bocsánatot kértél Istentől, és bár tudod, hogy Ő megbocsátott, te még mindig szánalmasan érzed magad? Mit szoktál tenni ilyen helyzetekben? Újra és újra bocsánatot kérsz ugyanazért a bűnödért? Újból és újból megvallod azt Istennek?

Nem. Csak egyszer kell megvallanod egy bűnt Istennek, és Ő megbocsátja azt. Bár lehet, hogy magadnak százszor is meg kell bocsátanod, és újból és újból ismételgetned, míg végül igazán felfogod, hogy: "Isten megbocsátott nekem. És kész."

Valahogy azonban mégis szeretjük Istent emlékeztetni olyan bűneinkre, amiket Ő már elfejtett. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Roosevelt-et, hogy "Hogyan sikerült olyan sok mindent elérnie élete során?" Erre ő azt válaszolta, hogy "Soha nem pazaroltam időt arra, hogy sajnálkozzak azon, ami már megtörtént."

Ne pazarold az életedet sajnálkozással. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla

• Mit kell ma megbocsátanod magadnak?
• Elképzelted valaha Istent olyannak, aki nyomon követi, számon tarja minden bűnödet? Ez milyen hatással van arra, hogy el tudd fogadni az Ő bocsánatát?

Daily Hope by Rick Warren (2012.06.01.)