„Néha fájdalmas tapasztalat kell ahhoz, hogy megváltoztassuk útjainkat.” Példabeszédek 20,30, GNT

Gondolj a legnagyobb konfliktusra vagy problémára, amellyel most szembe kell nézned. Anélkül, hogy tudnám, mi az, szerintem alapvetően két dolgot kell megvizsgálnod. Először azt, hogy engedelmeskedsz-e Istennek, és azt teszed-e, ami ebben a helyzetben helyes. Másodszor azt, hogy bízol-e Istenben, hogy gondoskodik erről a helyzetről.

Nagyon sok problémád gyökere valójában az Istennel való küzdelmed. Te akarsz irányítani, Isten akarsz lenni, te magad akarsz ura lenni a hitednek, és te akarod kézben tartani és megoldani a dolgokat. De téged nem ilyennek és nem erre teremtett Isten! Ezért Isten az életedben egy válsághelyzetet használ fel arra, hogy rávegyen, nézz szembe ezzel a dologgal.

Amikor egy problémát akarsz megoldani, szoktad úgy érezni, hogy olyan, mintha birkóznál? Birkózáskor az a cél, hogy az ellenfelet leterítsék a szőnyegre, amíg végül azt nem mondja, hogy „Feladom! Megadom magam! Te irányítasz."

Ezt csinálta Isten az Ószövetségben, amikor Jákóbbal harcolt. Le akarta teríteni Jákóbot, amíg meg nem adja magát, és fel nem adja az irányítást.

A küzdelem során Isten megsebesítette Jákob csípőjét, és ettől a sérüléstől utána egész életében bicegve járt. Jákob hirtelen egy kiszolgáltatott helyzetben találta magát, olyanban, amelyben nem volt esélye a győzelemre. 

Még ha vesztes vagy is, Isten akkor is ott van veled. Gyakran egy válsághelyzetet használ arra, hogy Őrá irányítsa a figyelmedet. Amikor rendben mennek a dolgok, Isten hangját csak halkan halljuk, de amikor nehézségben vagyunk, akkor nagyon hangosan. 

A Biblia azt mondja: „Néha fájdalmas tapasztalat kell ahhoz, hogy megváltoztassuk útjainkat.” (Példabeszédek 20:30 GNT). Más szavakkal, ha valakit szép szóval nem lehet meggyőzni, keményebb fellépésre van szükség vele szemben.

Isten olyannak szeret, amilyen vagy, de túlságosan szeret ahhoz, hogy hagyja, hogy ilyen maradj. Amikor engedi, hogy egy „birkózáson” menj keresztül, akkor formál olyanná, amilyenné lenned kell – Jézus Krisztushoz hasonlóvá. Gyengévé tesz, hogy megtanulj tőle függeni mindenben, amire szükséged van.

Általában nem változtatsz a dolgokon addig, amíg a fájdalmad nem nagyobb, mint a változástól való félelmed. Ha most Istennel birkózol, add meg magad neki. Ez az egyetlen lehetőség, hogy tovább lépj a lelki növekedés és a békesség útján.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért szeretné Isten, hogy tőle függj, és ne magadtól?
• A mostani körülményeid között mit jelentene az, hogy mindent átadsz Istennek?
• Milyen fájdalmas tapasztalaton keresztül próbálja most Isten önmagára irányítani a figyelmedet?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2022.04.27.)

"Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás)

Úgy érzed, rossz napod volt? A Bibliából ismert Jóbnak már doktori fokozata volt a fájdalom és a veszteség területén. Jób könyvének legelső részében, miután minden darabjaira hullott az életében, Jób "felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult." (Jób 1:20, EFO ford.)

Jób ki tudta fejezni fájdalmát Isten felé. Amikor nagy veszteség ér az életben, az első dolog, amit meg kell tenned az, hogy pontosan elmondod Istennek, hogyan érzel.

Lehet, hogy ez meglep téged, de Isten tudja kezelni a dühödet és a csalódottságodat. Tudja kezelni érzelmeidet. Miért? Mert Ő adta azokat neked. Isten képmására teremtettél, ő pedig egy érzelmekben gazdag Isten.

Amikor a kétéves gyermekednek hisztirohama van és ütögeti a térdeidet, te is tudod ezt kezelni. Ugyanígy, Isten nagyobb a te érzelmeidnél, és teljesen helyénvaló az, ha elmondod neki pontosan, hogyan érzel. Amikor előléptetésért imádkoztál, és nem történt meg, amikor valaki, akit szerettél kisétál az életedből, amikor megkapod a rettegett hívást: "Ez rák!", akkor elmondhatod Istennek: "Megőrülök. Dühös vagyok. Beteg vagyok. Csalódott vagyok. Megszidtak. Kételyeim vannak." Isten tudja kezelni a panaszaidat, kérdéseidet, félelmeidet, gyászodat. Isten irántad való szeretete nagyobb a te összes érzelmednél.

Az én gyermekeim tudják, hogy szeretem őket. Tudják, hogy régebb óta vagyok ezen a bolygón, mint ők, és hogy több a tapasztalatom, mint nekik. Gyermekeim időnként mégis megkérdőjelezik a véleményemet. El tudod ezt hinni?

Inkább szeretnék őszinte és igazi mély beszélgetést folytatni velük, mint elnyomni belső csalódottságukat. Isten ugyanígy van ezzel! Inkább szeretné, hogy dühösen birkózz vele, mint hogy fásult közönyösséggel elsétálj.

A helyes válasz egy megmagyarázhatatlan tragédiára nem az, hogy "tűrj mosolyogva." Jeremiás Siralmai 2:19-ben ezt olvassuk: "Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás). Mikor volt utoljára az, hogy felkeltél és éjjel kiáltottál? Mikor volt utoljára az, hogy kiöntötted a szíved, mint a vizet Istennek?

Beszéljünk róla:

• Ki az a személy, akivel általában elsőként beszélsz a gondjaidról? Miért bízol meg abban a személyben?
• Mi a fizikai és érzelmi következménye annak, ha a dühödet megtartod magadnak?
• Mivel kapcsolatban kell ma Istennel birkóznod?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.07.)