Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Négy lehetőség, hogy a bibliaolvasás szokásunkká váljon

2012. március 09. 03:00 - zsófi68

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)

 
Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy lelki társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

Beszéljetek róla

  • Milyen döntést hozol még ma azért, hogy a bibliaolvasás állandó szokássá váljon életedben?
  • Kivel fogod megosztani elkötelezettségedet, ki fogja számonkérni rajtad?
  • Állapítsd meg, hogy melyek azok a zavaró tényezők, amelyekkel valószínűleg szembetalálkozol a rendszeres bibliaolvasás során. Min változtathatsz az életedben, hogy csökkentsd vagy megszüntesd ezeket a zavaró tényezőket?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 2.)

Szólj hozzá!

Boldog maradhatsz!

2012. január 17. 03:00 - FodorImi

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lukács 2:20)

 

Megünnepeljük Jézus születésnapját, aztán visszatérünk a munkahelyünkre, hivatalba, iskolába, tesszük a dolgunkat, amit tenni szoktunk.

Emlékszel, hogy a karácsony épp csak néhány héttel ezelőtt volt? (Vagy csak azért emlékszel még rá, mert azon gondolkodsz, mikor fogod leszedni a karácsonyi díszítést?)

A betlehemi pásztorok visszatértek a mezőjükre. Isten elküldte őket, hogy megkeressék az újszülött Jézust egy jászolban. Csodálták Istent, és tudták, hogy áldottak lettek, mert láthatták a Messiás érkezését. Aztán pedig visszatértek a nyájaikhoz. Visszatértek hitben megerősödve, feltöltekezve, dicsérve és imádva az Istent. Azonban mégiscsak visszatértek a mindennapi rutin feladatukhoz.

Isten felvisz minket a hegycsúcsra, ahol hatalmas csodákat mutat nekünk, de nem maradhatunk mindig a hegycsúcson. Az a hely a mezőn van, a nyájak között, ahol a hitünk növekszik, az evilági dolgok, a mindennapok talaján. Ez az, ahol meghalunk Krisztusnak, engedve, hogy az ő élete kibontakozzon bennünk. (Galata 2:20)

Visszatérhetsz a napi rutin feladataidhoz, de Isten azt akarja, hogy tudd:

  • Azok a dolgok, amiben igazán hiszel, napról napra felszínre jönnek. Az felett való konfliktusok, hogy ki készíti el a kávét, ki mosogat el, ki megy haza korábban, vagy kié lesz a nagyobb szelet a süteményből, meg fogják mutatni, hogy vajon Krisztus él benned, vagy még mindig azt mondod, „Nem, ez én vagyok, aki élek.”
  • Isten azt akarja, hogy sikeres legyél, és ő veled marad, segíteni neked, hogy azt tedd, ami helyes. Ahogy Rick pásztor gyakran mondja, Isten a te oldaladon van. Ez azt jelenti, hogy Isten figyelme nem arra irányul, hogy rajtakapjon, ha valami rosszat teszel, hanem hogy felfedje, hol van még szükséged, hogy Jézus élete növekedjen benned.
  • Boldog maradhatsz! Vajon nem tudjuk-e mindig kimutatni, hogy a karácsonyi időszakban az emberek mennyire barátságosak, szívélyesek, szeretőek és adakozóak, aztán pedig az év többi részében siránkoznak a nem szeretem dolgok felett? Lehet már január, te maradhatsz mégis barátságos, szívélyes, szeretetteljes, adakozó most is. Ez a te választásod!


Boldog Karácsonyt, és boldog visszatérést a rutinfeladataidhoz!

(Daily Hope by Jon Walker – 2012.01.10.)

Szólj hozzá!

3 lehetséges felebarátod felé irányuló viselkedésforma #2: Kíváncsi kívülállóság

2011. november 25. 03:00 - szateri

„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)
 
Jézus azt tanítja, hogy ugyanúgy szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat. Azt is mondja, hogy általában háromféle viselkedésmód közül választunk: az első a távolságtartás volt; a második az, amikor kíváncsivá válunk, de mégis kívülállók maradunk. 
 
Ismered azt a jelenséget, amikor az emberek egy autóbaleset láttán lelassítanak? Ez ugyanaz, mint amit a lévita tesz a fenti történetben. A Biblia így írja le: „…odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” Látja ott feküdni a férfit félholtra verve, meztelenül, vérző sebekkel, aztán ránéz, és továbbmegy. 
 
Ezt az embert érdekelte, mit történt, mégis úgy döntött, hogy kívülálló marad. Lelassított, megnézte, mi a helyzet, és talán még meg is kérdezte: „Mi történt itt? Megsérült valaki? Megöltek valakit?” De aztán ment tovább, nem tett semmit. 
 
Észrevetted már, mennyivel könnyebb kibeszélni az emberek problémáit, mint segíteni a megoldásukban? Szeretjük megtárgyalni mások problémáit, vagy olvasni azokról, de nem nagyon szeretünk erőfeszítéseket tenni ezért, hogy segítsünk megoldani azokat. 
 
Tudatában lenni dolgoknak és mégis közömbösnek maradni könnyű. Mit gondolsz, mi az oka, hogy gyülekezeti tagokként sokszor passzívak és érzéketlenek maradunk?
 
Daily Hope by Rick Warren, 2010.11.18.
Szólj hozzá!

Miért tűri el Isten a gonoszságot?

2011. szeptember 18. 03:00 - husztin

 Ján 3:19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.    

 
Minden józanul gondolkodó embert sokkolt, dühített és egészen megdermesztett az a rettenetes tömeggyilkosság, amelyben ártatlan amerikaiakat gyilkoltak meg Szeptember 11.-én.  Szabadon áradtak könnyeink, szívünket pedig mély fájdalom járta át.
A szenvedéssel kapcsolatban olyan őszinte, személyes és magától értetődő a kérdés: 
-Miért engedi Isten, hogy ilyen gonoszság történjen? Ha Isten olyan nagyszerű és olyan jó,  miért engedi meg, hogy az emberek így bántsák egymást?
A válasz ugyanaz, mint ami a legnagyszerűbb áldásunk és a leggonoszabb átkunk:
-Képesek vagyunk arra, hogy döntsünk. Válasszunk jó és rossz között.  Isten szabad  akaratot adott nekünk. Saját képmására teremtett bennünket. Megadta a szabadságot, hogy megválasszuk a viselkedésünket, és megadta a döntés képességét lelkiismereti kérdésekben is. Ez az egyik nagy különbség, ami kiemel bennünket az állatok közül, de ugyanez a forrása a világot elborító fájdalomnak is.
 
Mindegyikünk alkalmas és hajlamos az önzésre és a gonosz cselekedetekre, és valahányszor ez történik, emberek sérülnek meg!  
A bűn az önzésből ered. Azt akarom cselekedni, amit én akarok, nem pedig azt, amit az Isten mond nekem. Sajnálatos módon a bűn mindig fájdalmat okoz másoknak, nemcsak nekünk.
 
Isten eltörölhetné a gonoszságot  a Föld színéről egyszerűen azzal, hogy elveszi a döntési szabadságunkat. Bábukká tehetne minket, akiket madzagon rángathat. Ezzel a lépéssel a gonoszság teljesen megszűnne. De Isten nem bábunak teremtett. Azt akarja, hogy szabadon és önként szeressék és dicsérjék Őt azok a teremtményei, akiket eleve kiválasztott és elhívott a szeretetre. Ez a szeretet nem volna valódi, ha nem lenne más választásunk is.
 
Igen, Isten vissza is tarthatta volna a terroristákat attól, hogy öngyilkos küldetésüket végrehajtsák. Zárlatossá tehette volna a szabad akaratukat, ahelyett, hogy ezt tegyék. De ebben az esetben ahhoz, hogy igazságos maradjon, mindannyiunkkal ezt kellene tennie. Bár te és én sem vagyunk terroristák, mégis önző döntéseinkkel és cselekedeteinkkel másokat bántalmazunk. 
 
A szabad döntések világában Isten akarata ritkán teljesül! Sokkal gyakoribb, hogy a könnyebbik utat választva a saját akaratunkat teljesítjük. Ne hibáztasd Istent a 9/11 tragédiájáért. Hibáztasd azokat, akik megtagadják Isten parancsát, miszerint: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!”
A mennyországban! Ott Isten akarata tökéletesen teljesül! Ezért nincs szenvedés, fájdalom vagy gonoszság nála. De ez itt a föld. Egy bukott, tökéletlen hely. Itt minden nap döntenünk kell amellett, hogy teljesítjük Isten akaratát. Ez nem automatikus. Nem megy magától. Ezért mondta Jézus, hogy így imádkozzunk:
 
„…Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…” 
 
A Biblia elmagyarázza nekünk a gonoszság gyökerét is: Mi emberek sokkal inkább keressük a magunk kedvét, semmint hogy annak a kedvére tegyünk, aki megteremtett bennünket.
Sok más kérdés is átvillan az agyunkon rosszabb napokon, de a választ nem a közvéleménykutatók, a tudósok, vagy a politikusok fogják megadni. Istenre kell tekintenünk és az Ő Igéjére vigaszért és iránymutatásért, válaszokért a kérdéseinkre.
Le merném fogadni, hogy az imaházak és Isten házai zsúfolásig telve voltak a Szeptember 11. utáni hétvégén. Megpróbáltatásainkban Teremtőnkhöz kiáltunk, csak hogy találkozzunk vele. A vágy mélyen belül gyökerezik és egyetemleges. 2001. szeptember 11-én milliók ajkát hagyták el elsőként ezek a szavak: „Ó, Istenem!” 
 
Arra teremtettünk, hogy kapcsolatban éljünk Istennel, de Ő arra vár, hogy mi önként válasszuk Őt! Ő kész rá, hogy vigasztaljon, vezessen és tanácsoljon minket fájdalmainkban. 
De a döntés rajtunk áll!
 
Szólj hozzá!

Hová jutsz az elkötelezettséged által a következő évtizedben?

2011. január 16. 00:05 - PokéManó

"Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk." (Filippi 3:15-16)

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz.

Semmi sem formálja jobban az életedet, mint azok az elkötelezettségek, amelyek saját döntéseddel felvállalsz. Az elkötelezettségeid fejlődést vagy akár rombolást is okozhatnak az életedben, de az egészen biztos, hogy meghatároznak téged. Mondd el, hogy mi iránt vagy elkötelezett, és én megmondom, mi lesz belőled tíz év múlva. Azzá válunk, ami felé elkötelezzük magunkat.

Sokunk számára az elkötelezettség kérdése az, ami miatt nem valósulhat meg Isten terve az életünkben. Van olyan, aki fél attól, hogy bármi mellett is elkötelezze magát, így inkább csak végigsodródik a következő évtizeden. Mások fél szívvel kötelezik el magukat olyan értékek mellett, amelyek ellentmondásban vannak egymással, így a következő évtized csak frusztrációt és középszerűséget tartogat a számukra. Mások teljes szívvel ugyan, de evilági célokat választanak maguknak - mint például a vagyon vagy a hírnév - így aztán csalódottság és keserűség lesz a részük.

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz. Péter így figyelmeztet: "Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek." (2 Péter 3:11)

A szellemi fejlődés nem automatikusan történik, hanem határozott elkötelezettséget igényel. Akarnod kell a növekedést, döntened kell a növekedés mellett, erőfeszítéseket kell tenned az érdekében és végig ki kell tartanod benne. A tanítványság - vagyis az a folyamat, ahogyan Krisztushoz hasonlóvá válunk - azzal az elkötelezettséggel kezdődik, hogy Jézust fogod követni, bárhová is vezet.

Engedd, hogy Jézus formálja az életedet az előtted álló évtizedben. Képzeld el magadban, hogy milyen lesz tíz év múlva, ha teljes és fenntartás nélküli elkötelezettséget vállalsz Krisztus mellett most.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.01.09.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása