" Örülhetünk, amikor problémákkal és próbákkal találjuk szembe magunkat, mert tudjuk, hogy ezek jók számunkra - segítenek nekünk abban, hogy megtanuljunk kitartónak lenni. A kitartás pedig fejleszti a jellem erejét bennünk, a jellem pedig erősíti a megváltásban való magabiztos reménységet." (Róma 5:3-4 NLT fordítás)

Nem viszed a munkádat a mennybe. Nem viszel aranyórát vagy munkáért kapott elismerést sem.Te magad jutsz oda, ezért a jellemed építésére törekedj, hiszen az Úr arra kíváncsi, hogy kivé leszel, és nem arra, hogy mit csinálsz.

Nézd meg újra a mai igeverset, mert sok embernek hamis elképzelése van a kísértésről. Azt gondolják, hogy ha keresztények lesznek, akkor nem érheti őket semmi kísértés.

Fontos felismerni, hogy kísértésekkel mindig találkozni fogunk, sőt, minél közelebb kerülsz Istenhez, annál nagyobb ellenség vagy a Sátán számára, és annál jobban próbál kísérteni téged. A jó hír viszont az, hogy Isten nagyobb erőt ad az ellenállásra.

Amikor kísértésnek vagy kitéve a munkádban - például, hogy undok, dühös, büszke vagy kapzsi legyél - akkor mindig emlékezz arra, hogy a kísértések nem csak arra lehetőségek, hogy jót tegyünk, hanem arra is, hogy növekedjen a jellemünk.

Például amikor egy munkatársad idegesít, talán azzal a kísértéssel kell szembenézned, hogy dühös legyél rá. De a Biblia azt mondja, hogy áldjuk azokat, akik minket átkoznak, és imádkozzunk azokért, akik minket megbántanak. Szóval ahelyett, hogy elveszítenéd a fejed, használd ki a lehetőséget arra, hogy dicsérd Istent.

Először is, a Sátán dühös lesz, hogy Istent dicséred. De minél többször dicséred Istent ilyen helyzetben, a Sátán annál kevésbé fogja használni ezt a dolgot mint kísértést az életedben.

Másodszor, azt veszed majd észre, hogy növekedni fogsz isteni jellemben, ahogy alkalmazod Isten Igéjét az életedre.

Beszéljünk róla:

• Milyen Bibliai verseket véstél a szívedbe, hogy ellenállj a kísértéseknek?
• Hogyan tudnál a munkádban az isteni  jellem építésére törekedni ahelyett, hogy az eredményeket tartanád szem előtt?

(Daily Hope by Rick Warren,  2012. 10. 21.)

"Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).

Isten megáldja azt a gyülekezeti közösséget, ahol örömmel dicsőítik őt. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten szereti, amikor ünneplünk. Megáldja azokat, akik készek Őt ünnepelni. Nagyszerű példa erre a korai egyház.

Azt találjuk róluk a Bibliában, hogy "Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).

Elég sok rossz hír vesz körül bennünket  a világban. Nincs szükségünk arra, hogy még a gyülekezetben is ezekről halljunk. A gyülekezeti közösségben az Örömhírt halljuk - Jézus Krisztus evangéliumát!

A Bibliában ez áll:  "Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" (Zsolt 122,1). Isten egyháza az öröm helye kell, hogy legyen!

Te és én az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve. Képesek vagyunk kifejezni érzéseinket. Ha ezt nem tehetjük meg a gyülekezetben, akkor megtesszük majd egy koncerten vagy egy sportrendezvényen. A gyülekezeti közösségnek olyan helynek kell lennie, ahol kifejezhetjük Isten iránt táplált érzéseinket. A gyülekezetnek az öröm és vidámság helyének kell lennie, ahol Istent dicsőítik.

Miben találjuk meg ezt az örömöt? Péter Dávidot idézi a prédikációjában: "Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel  a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni...(angolból fordítva: Látom, hogy az Úr mindig velem van. Nem fog megrendíteni semmi, mert Ő itt van közvetlenül mellettem. Nem csoda, hogy vidám a szívem és a nyelvem az Ő dicséretét kiáltja! A testem reménységben nyugszik)." (ApCsel  2,25-26).

Isten akarata az, hogy vidámságban, örömben és reménységben éljünk és dicsőítsük Őt.

Beszéljünk róla:

Amikor arra gondolsz, hogy a saját gyülekezetedben hogyan jut kifejezésre ez az öröm, magaddal kezdd a vizsgálódást; vesd össze az érzéseidet Dávidéval!

Milyen a hozzáállásod a dicsőítéshez?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.30.)

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal. 2,20)

A Biblia azt mondja: "Szüntelenül imádkozzatok" (1.Thessz. 5:17).

Hogyan tudunk mi ennek eleget tenni? Az egyik módszer erre az, ha "lélegzetvételnyi imákat" mondunk a nap folyamán, mint ahogy sok keresztény tette már ezt évszázadokon keresztül. Egy rövid mondat vagy egy kifejezés is elég, amit egy lélegzetvétellel elmondhatsz Jézusnak: "Velem vagy." "Érzem a kegyelmed."  "Tőled függök, Uram." "Meg akarlak ismerni." "A tied vagyok." "Segíts bíznom benned." A Szentírásból is mondhatsz rövid részeket: "Számomra az élet Krisztus." "Te soha nem hagysz el." "Te vagy az én Istenem."

Imádkozz olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudsz, hogy mélyen a szívedbe vésődjön ez a szokás. Arra azonban figyelj oda, hogy ezáltal ne irányítani akard az Urat, hanem dicsérni.

Folyamatosan tudatában lenni az Úr jelenlétének: ez egy gyakorlat, egy olyan szokás, ami fejleszthető.  Épp úgy, ahogy a zenészek, akik mindennap skáláznak azért, hogy majd könnyedén, szépen zenéljenek, neked is rá kell venned saját magadat, hogy az Úrra gondolj a nap különböző szakaszaiban. Törekedned kell arra, hogy emlékezz az Úrra.

Először is, készíts magadnak emlékeztetőket, hogy ezek rendszeresen eszedbe juttassák, hogy az Úr abban a pillanatban is veled van. Kezd azzal, hogy kisebb, látható emlékeztetőket helyezel el magad köré: ezek elehetnek akár kisebb feljegyzések is, mint például az, hogy “Az Úr most is velem és értem van.”

Ha ezáltal te azt az élményt keresed, hogy így megtapasztalod az Ő jelenlétét, akkor félreértetted a lényeget. Nem azért dicsérjük az Urat, hogy mi jól érezzük magunkat, hanem hogy jót tegyünk. A cél nem egy érzés elérése, hanem hogy folyamatosan tudatában legyünk annak az igazságnak, hogy az Úr mindig jelen van. Ezt hívják dicsőítő életmódnak.

Beszéljetek róla

• Próbálj meg lélegzetvételnyi imákat mondani a nap folyamán, hogy az Urat dicsőítsd. Látsz  különbséget abban, hogy ezáltal milyen lesz a hozzáállásod és a viszonyod másokkal?
• Milyen látható emlékeztetők segítenének neked a legjobban abban, hogy mindig tudatában legyél Isten jelenlétének?
• Beszéljetek arról, hogyan tanultatok meg egy hangszeren játszani vagy sportolni. Ugyanennyi fegyelmet és energiát fektetsz abba is hogy dicsőítő életmódot élj?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.01)

"Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát." (Péld. 3:9, szabad fordítás)

Isten pénzügyi alapjába fektetünk, amikor pénzünk egy részét arra használjuk, hogy őt dicsőítsük. Nincs semmi, amit Istennek adhatnánk, mert szüksége lenne rá, Istennek nyilvánvalóan nincs szüksége a mi pénzünkre.

Amikor azonban adakozunk Istennek - egy nem meghatározott, eltervezett és arányos összeggel ott, ahol és amikor dicsőítünk - azt mondjuk Istennek: "Istenem, szeretlek Téged." Ez életünk első számú célja: megismerni és szeretni Istent. Az Ő tetszésére tervezett meg bennünket.

A Biblia azt mondja: "Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát." (Péld. 3:9, szabad fordítás) Istent tiszteljük, amikor tizedet fizetünk. Ez a dicsőítés egyik formája.

Isten azt akarja, hogy fektess be az ő alapjába még azelőtt, hogy befektetnél bármilyen más alapba. Miért? Minden másnál jobban igényeli a mi szívünket. Nem a pénzünk kell neki; az kell neki, amit a pénzünk képvisel.

Ahová teszem a pénzem, megmutatja az értékrendemet és a fontossági sorrendemet.

Ezen a héten nézd át a csekkfüzetedet és nézd meg a bankszámlakivonatodat. Mit mondanak ezek arról, hogy hol van ma a szíved?

Mit szeretnél, hogy hol legyen a szíved? Tedd oda a pénzed!

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.14)