„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1 Péter 2:9)

Életünk nagy része azzal telik el, hogy megpróbálunk megfelelni másoknak. Meg akarunk felelni szüleinknek, kortársainknak, embereknek, akik tisztelnek minket, és olyanoknak, akik irigykednek ránk. A vágy, hogy elfogadjanak minket, arra ösztönöz, hogy megtegyünk bármit. Meghatározza, milyen ruhát hordjunk, milyen autót vezessünk, milyen házat vásároljunk, még azt is, milyen életpályát válasszunk.

Egyetértesz azokkal az emberekkel, akik bármilyen őrültségre képesek azért, hogy elfogadják őket? Emlékszel, gyerekként nagyon szeretted volna hogy elfogadjanak és hogy valaki azt mondja neked: „Merd megtenni!”, és te megcsináltál bármilyen őrültséget. Megtetted, mert arra vágytál, hogy biztonságban érezd magad. Emlékszel, mikor gyerekként sportoltatok valamit, és a csapattagokat választva milyen nagyszerű érzés volt, amikor beválogattak a legjobb játékosok közé? És emlékszel olyan esetre is, amikor már csak ketten vagy hárman voltatok, és téged még senki sem választott ki?

Szeretjük azt az érzést, amikor kiválasztottak vagyunk.

Kiválasztva lenni óriási érzés az önbecsülésünknek. Az 1 Péter 4:9 azt mondja: „választott nemzetség vagytok”. Ennek kellene emelnie az önbizalmadat. Krisztus elfogad téged – nem annak alapján, amit elértél, amiért megdolgoztál, vagy amit megérdemelsz. Csak egyszerűen ezt mondja: „téged választottalak”.

Befogadhatod Jézust az életedbe, de tisztában vagy azzal, hogy Krisztus is elfogadott téged? Nem kell kiérdemeld és nem kell bizonyítanod magadat.

„Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem’’ (Zsoltárok 27:10). A tény az, hogy vannak közöttetek olyanok, akik sohasem tudtak örömet okozni a szüleiknek. Mindegy mit csináltatok, az sohasem volt elég jó. Ha hármast kaptál, ők négyest akartak. Ha négyest kaptál, ötöst akartak. Ha meg ötöst kaptál, akkor meg csillagos ötöst vártak.

A tragédia az, hogy közületek néhányan még mindig megpróbáljátok önmagatokat elfogadtatni a szüleikkel. Még mindig próbálkoztok megfelelni nekik, de minden bizonnyal most már nem is fogjátok elérni ezt, mert ez az ő problémájuk. A jó hír az, hogy neked nincs is szükséged erre, hogy boldog legyél. Több mint 6 milliárd ember van a Földön. És ha két ember téged nem kedvel, miért törődsz vele? Mint Isten családjának tagja Isten már elfogadott!

Beszéljünk róla:

• Milyen alapokon áll az önbecsülésed?
• Milyen hatással van az rád fizikailag, hogy mások elfogadnak-e téged? És érzelmileg illetve lelkileg?

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?" Róma 9:20

A szíved, lelki ajándékaid, karaktered, adottságaid, tapasztalatod - ez az öt dolog tesz téged azzá, aki vagy. Mondhatnám azt is, hogy ez az ALKATod.

Elfogadni az ALKATodat - vagyis azt, hogy Isten teljesen egyedivé alkotott, hogy dicsőséget szerezz neki - azt jelenti, hogy elhiszed, Isten pontosan tudja, mit csinál. Minden a bizalmon alapszik. Azt hiszed, Isten hibát követett el, amikor megalkotott? Vagy bízol benne, és elhiszed, hogy terve van az életeddel? Elhiszed ezt? 

Amikor azt mondod, "Istenem, vannak dolgok, amiket nem szeretek magammal kapcsolatban. Bárcsak más lenne a hajam vagy a bőrszínem. Bárcsak magasabb / alacsonyabb / soványabb lennék. Bárcsak  tehetségesebb lennék. Bárcsak meg tudnám tenni azt a bizonyos dolgot. Bárcsak úgy néznék ki, mint ő, olyan okos lennék, mint ő.... és így tovább. Ez a fajta gondolkodás tulajdonképpen olyan, mintha ezt mondanád Istennek: "Ezt elrontottad! Mindenki más jól van úgy, ahogy van, de nagyon elhibáztad, amikor engem alkottál."

Amikor elutasítod önmagad, akkor lényegében Istent utasítod el, mivel Ő alkotott téged. Amikor nem fogadod el magad, lázadsz Isten ellen. Ilyenkor tulajdonképpen ezt mondod: "Istenem, én jobban tudom mint te, máshogy kellett volna megalkotnod, más erősségekkel és gyengeségekkel."

De Isten azt mondja neked: "Nem, én pontosan olyanná alkottalak, amilyen vagy, mert azt akarom, hogy ilyen legyél - az erősségeiddel és gyengeségeiddel együtt. Mindkettő az én dicsőségemre lehet - ha elkezded azt tenni, amiért alkottalak, ahelyett, hogy mindenki másra próbálsz hasonlítani."

Tulajdonképpen meglehetősen öntelt és szemtelen dolog az, amikor elutasítod magad. A Biblia azt mondja a Róma 9:20-ban, "Barátom, kérdezem tőled, mit gondolsz, ki vagy te, hogy kérdőre vonod Istent? Joga van az agyagnak ahhoz, hogy megkérdezze a fazekast, miért alkotta olyannak, amilyen?" (CEV fordítás)

Amikor megkérdőjelezzük Isten szeretetét és bölcsességét, mindig bajba kerülünk. Minden problémád gyökere, hogy nem bízol Istenben. Nem hiszed el, hogy Isten tényleg szeret. Nem hiszed, hogy ő tényleg a legjobbat akarja neked. Azt kívánod, bár másmilyenné alkotott volna. Emiatt benned van a keserűség szelleme, ami miatt állandóan frusztrált vagy, és nem tudsz az a férfi vagy nő lenni, akinek Ő megálmodott téged. 

A Jób 10:10 ezt mondja: "Te irányítottad fogantatásom, a te kezed formált az anyaméhben." Isten akaratában volt az, hogy megszüless, és Ő szeret téged. Hidd el ezt, és bízzál Őbenne!

Beszéljünk róla:

• Elhiszed, hogy Isten tényleg szeret téged? Hogyan befolyásolja ez azt, ahogy magadat látod?
• Mi az, amit mindig meg akartál változtatni önmagadban? Hogyan akarhatta Isten pont ezt a tulajdonságodat az Ő dicsőségére használni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 08. 06.)

"Az Úr az én világosságom és szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek." (Zsolt 27:1 TEV fordítás)

A visszautasítástól való félelem két dolgon alapszik. Először is, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Ez tény. Mindannyiunknak hihetetlen nagy szüksége van masszív adag szeretetre, hogy egészséges személyiségek lehessünk. Isten azt mondja: "Szeretni akarlak." Isten szeretet, és tudja, hogy te arra vágysz, hogy szeressen valaki.

Másodszor azonban fel kell ismernünk azt a téves elképzelést, amely azt sugallja, hogy a szeretetigényünket kizárólag egy személy, vagy egy embercsoport elégítheti ki. Amikor azt várod el valakitől, hogy 100%-ig betöltse szeretetigényedet, bajba sodrod magad! Sérelmeknek teszed ki magad és megnyitod a visszautasítástól való félelem ajtaját. Ha bárki másban keresed- Istenen kívül- azt, aki betölti szeretetigényedet, rá fogsz jönni, hogy nem képes rá. Nincs olyan élő emberi lény, aki olyan maradéktalanul és teljesen tudna szeretni, ahogy arra neked szükséged lenne, és soha nem is lesz ilyen ember. Csak Isten teheti ezt meg.

Tehát az első lépés a félelem legyőzésében, hogy Istent helyezzük az első helyre, mivel Ő az egyetlen, aki teljesen betölti minden szükségedet.

De vajon Isten az embereken keresztül is szeret minket? Természtesen. Akarja Isten, hogy szeressünk másokat? Igen. Akar minket a szeretet csatornájaként használni? Egyértelműen igen.

Viszont soha nem fogja minden szükségletedet egyetlen ember, vagy csoport betölteni. Isten soha nem így gondolkozott. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük ehhez. Az emberi szeretet behatárolt. Isten szeretete határtalan és feltétel nélküli. Nem számít milyen mélyek a szükségleteid, Ő be tudja tölteni.

Az első lépés az elutasítástól való félelem leküzdésében azt komolyan venni, hogy senki más, csak az Úr a világosságod és a szabadítód: "Az Úr az én világosságom és a szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek." (Zsolt 27:1, TEV fordítás). Ez azt jelenti, hogy Istentől várom, hogy felderítse a napomat, ezért senki mástól nem függ az, hogy jó vagy rossz napom lesz. Az Úrra tekintek, hogy megmentse az életemet, semmi nem múlik azon, hogy mások elfogadnak vagy elutasítanak.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell többé félnem.

A magabiztosság kulcsa nem az, hogy kielemzed magad, nem az, hogy agresszív légy és önző módon élj, hanem az, hogy megértsd, milyen mélyen szeret Isten téged. Ha tényleg megérted, képes leszel ezt mondani: "Isten szeret engem, és ha te nem így vagy vele, az a te problémád!"

Az egyszerűsített élet titka ez: "Azt fogom tenni, ami örömet szerez Istennek. Ha azt teszem, biztosan egyszerűbbé teszem vele az életem. És ha Istent boldoggá teszem, az mindig a leghelyesebb út, amelyen járhatok. Nem számít, hogy bárki más mit gondol."

Beszéljetek róla:

• Kinek próbáltál megfelelni? Mi vot az eredmény?
• Milyen változtatásokat léptethetsz életbe a gyakorlatban, hogy biztos legyél abban, hogy örömet szerzel Istennek?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.02.15.)

"Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! " Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása

Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől,  társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk. Az ösztön, hogy elfogadjanak bennünket, egy olyan mély ösztön, amely hatással lehet arra, hogy milyen ruhát viselsz, milyen autót vezetsz, milyen házat veszel és még arra is, hogy milyen karriert választasz.

Emlékezz vissza, hogy gyermekként mennyire a középpontban akartál lenni azért, hogy valaki azt mondja neked "Merd megtenni ezt" és olyat javasolt, ami butaság volt vagy veszélyeztette a személyes biztonságodat. De te így is megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad kiütötte a biztonság utáni vágyadat. 

Megtesszük, mert szeretjük az elfogadottság érzését. Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Abba kell hagynunk ezt a gondolkodást: "Van egy engesztelhetetlen Isten ott fenn és nekem jó embernek kell lennem azért, hogy elfogadjon." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. Ez a jó hír!

Beszéljünk róla:

• Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, szabaddá tesz attól, hogy mindig a mások általi elfogadás miatt aggódj.  Miért kellene, hogy zavarjon a kritika, ha a világ teremtője elfogad téged?
• Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, segít neked elfogadni másokat: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." Róma 15:7 

Daily Hope by Rick Warren, 2013. 01. 31.

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János 1:14

Isten szeretete bensőséges és személyes. Ő közel jött hozzánk Krisztusban, és ez azt jelenti, hogy többé nem rejtegethetjük előle a tökéletlenségünket és a hibáinkat. Minden hibánkat ismeri.

Ez az Isteni példaadás azt jelenti, hogy nekünk is bensőségesen és személyesen kellene szeretnünk egymást, túllátni egymás hibáin és gyengeségein, mintegy Isten kezének munkáit látva egymásban; tudva azt, hogy nekünk is vannak hibáink és gyengeségeink, de ennek ellenére Isten még a mi életünkben is aktívan munkálkodik.

Ha tudjuk és hisszük azt, hogy Isten feltételek nélkül szeret minket, akkor nem kell többé a hibáink miatt aggódnunk; akkor nem a félelmeinkhez kell igazodnunk, hanem Krisztushoz (Róma 12:2). Ha nem hisszük el, hogy Isten feltételek nélkül szeret, akkor megpróbálunk majd olyan álarcok mögé elrejtőzni, amelyek tökéletesnek és hibátlannak mutatnak minket. De amikor álarcok mögé rejtőzünk, tulajdonképpen Isten tervét szabotáljuk – hiszen ő látni szeretne minket; azt, ahogyan szeretet-közösségben élünk.

Az igazság tehát az, hogy Isten szeretete tökéletes, és szeretné elfedni minden hibánkat Jézus Krisztusban.

Isten sokkal nagyobb annál, hogy egyszerűen csak felállítsa a diagnózist a problémáinkról, vagy éppen elítélné a hibáinkat (Zsoltárok 130:10); ehelyett közel jön hozzánk, és életünk minden elrontott területére megoldást kínál:

• Az ürességbe teljességet és megelégedettséget hoz (Kolossé 2:9-10)
• A szükségben támogat (Filippi 4:19)
• A halálból életre kelt (Efézus 2:1, 5)
• Az eltaszítottságból újra közel hoz (Róma 5:10-11)
• A tökéletlen életbe tökéletes szeretetet hoz (1János 4:10)

Minél inkább tudatában vagyunk Isten szeretetének, annál kevésbé leszünk öntudatosak. Egyre kevesebb időt és energiát fektetünk majd abba, hogy tökéletesnek tűnjünk és az életünk olyan legyen, mint amilyennek mi szeretnénk látni. Ehelyett több energiát fektetünk abba, hogy más emberek felé szolgáljunk, létrehozva egy  - ugyan tökéletlen – közösséget, amelyet Isten szeretete jár át.

Beszéljünk róla:

• Kérdezd meg magadtól: mi tart vissza attól, hogy egy valódi közösséghez csatlakozzak?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10.13)